Hosszú és kemény viták után most már körvonalazódik az Európai Unió „átfogó válasza” a pénzügyi válságra: az eheti csúcstalálkozó vélhetően megindítja a Lisszaboni Szerződés megváltoztatásának folyamatát, hogy létre lehessen hozni olyan állandó pénzügyi mentőalapot, amely kellő védettséget adhat az eurózóna tagországainak a piaci támadásokkal szemben.

Ám, hogy csökkentsék az ilyen feszültségek kialakulásának az esélyét, már az Európai Parlament előtt van a hat jogszabály a stabilitási paktum reformjára és a makrogazdasági folyamatok ellenőrzésére, összehangolására. S minthogy a pénzügyi alaphoz a németeknek kell a leginkább hozzájárulniuk, az ő követelésükre fogadták el a hónap elején a versenyképességi paktumot, amely a gazdaságpolitikai koordinációt új területekre terjeszti ki. A sok csomag utolsó darabját hétfőn rámolták össze, amikor pénzügyminiszteri szinten megegyeztek: a 2013 júniusától létrehozandó, s a jelenlegi ideiglenes alapot felváltó állandó mechanizmusnak a tényleges hitelezési kapacitása 500 milliárd euró lesz, ám ahhoz, hogy a legjobb minősítést kapja az alap és tartalékot is képezhessenek, az eurózóna tagországai 700 milliárd eurót tesznek az asztalra. Ebből nyolcvan milliárdot fizetnek be alaptőkeként, de 2013-ban csak negyven milliárdot, aztán a következő három évben további negyven milliárdot. A „maradék” 620 milliárdot lehívható tőkeként jegyzik, vagy garanciaként teszik elérhetővé.

A görög és az ír válság tapasztalataiból okulva az alap hitelt nyújthat bajba jutott eurózónabeli tagországnak, de nagyon szigorú feltételek mellett, s a gazdaságpolitikai kiigazító program kialakításába a Nemzetközi Valutaalapot is bevonják, amelynek kamatfeltételeit alkalmazzák. Az alap vásárolhat államkötvényeket az elsődleges piacon, ha az érintett ország alávetette magát a megszorító programnak. Mint az esti bejelentés során Jean-Claude Juncker luxemburgi kormányfő, az eurócsoport elnöke és Olli Rehn pénzügyi biztos elmondta, az alaphoz az euróországok az Európai Központi Bankban (EKB) érvényes kulcs alapján járulnak hozzá, de azon államok, amelyek GDP-je az uniós átlag 75 százalékát nem éri el, „kedvezményt” kapnak.

A jelenlegi ideiglenes alap – amelyből Írország már meríthetett – 2013 után csak fokozatosan szűnik meg. Ám 2013 nyaráig a tényleges hitelezési kapacitását 440 milliárdra emelik, de még nem teljesen világos, milyen formában, valószínűleg a garanciákat duplázzák meg. A jogi részletek kidolgozása még hátra van, de azt reméli Juncker és Rehn, hogy júniusra a tagországok parlamentjei is elfogadhatják a megállapodást, amikorra vélhetően az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság lezárja a vitát a hat jogszabályról is. Így összeállhat a gazdasági kormányzás új intézményrendszere, amely maga az „átfogó válasz” a válságra és egyben az unió előtt álló kihívásokra.