Az előzetes reakciók azt mutatják, az együttesen 90 százalék tulajdonhányad felett diszponáló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) Zrt. és a MÁV Zrt. párosa rosszul árazta be a kisbefektetők tízszázaléknyi részesedését. Lapunk legalábbis úgy tudja, a társaság a 772 millió forint jegyzett tőke névértékén venné le a tulajdonlás nehéz terhét volt és jelenlegi dolgozói válláról.

Ami azt jelenti, hogy a mintegy félezer kistulajdonos 77,2 millió forintot oszthatna szét, vagyis fejenként átlagosan 150 ezer forintot kapna 1996 óta dédelgetett üzletrészéért. Ez pedig a keddi közgyűlésre készülők szerint már az elmúlt húsz év kisbefektetői örömeiért cserébe sem elég méltányos összeg. Ahhoz képest pedig pláne alamizsnának tűnik, amit az MNV tavaly ősszel az addigi többségi tulajdonos német Bombardier Transportation GmbH kivásárlására elszórt.

Nem egyszerűen arról van szó, hogy a Dunakeszi meghatározó munkaadójának számító társaságban birtokolt 64,9 százalékos üzletrésze után a Bombardier magasabb összeget számlázhatott, mint amiről a kisbefektetők tíz százalékuk után álmodhatnak. Érdekesebb érvet ad a kivásárlási árat keveslő munkavállalók kezébe, hogy míg az „extraprofitot hajszoló multik” ellen a keményen dolgozó kisemberek védelmezését hirdető kormány a német tulajdonosnak a vasúti járműjavító saját tőkéje, tehát 3,175 milliárd forint után csengette ki az államosítás 2,1 milliárd forintra rúgó árát, addig a védelemben részesülőknek be kell érniük a cégük jegyzett tőkéjéből rájuk eső résszel.

Hiába volt szorgalmas Fekete András

Holott, ha őket is a saját tőke alapján fizetnék ki, nagyjából négyszeres árat remélhetnének. Fejenként átlagosan akár 600 ezer forintot is kaphatnának. Ha a vevőként fellépő társaság kész lenne tárgyalni vételi ajánlata tartalmáról, a kisbefektetők alkupozícióját erősítené, hogy a Dunakeszi Járműjavító helyzete a Bombardier távozása óta legalábbis a szavak szintjén alapjaiban megváltozott. Míg a 2014 őszi államosítás idején a társaságnak kézzelfogható megrendelése alig akadt, jelenleg tele a padlás ígéretekkel.

Az orosz Metrowagonmash például a budapesti M3-as metró kocsijainak felújításánál esedékes munkák 25 százalékát bízná a dunakeszi cégre. Ami több tízmilliárd forint bevételt jelenthet. De további milliárdokkal fejelheti meg a társaság piaci értékét az is, ha szerepvállalása mellett esetleg megkezdődik annak a hétszáz vasúti kocsinak a gyártása, amelynek Egyiptomba szállításáról Orbán Viktor miniszterelnök és Abdel-Fattáh esz-Szíszi egyiptomi államfő állapodott meg.

Így a kisbefektetők némi okkal érezhetik, hogy üzletrészeiket a legkevésbé sem az ilyen volumenű üzletekbe való beszállás előtt kellene aprópénzre váltaniuk. Érzésüket ráadásul alighanem csak erősíti, hogy az MNV négymilliárd forintos tőkeemelést tervez a társaságnál. Egy munkásgyűlésen azonban elhangzott az is: az invesztíciót az államot képviselő tulajdonosok a kisbefektetők távozásától tennék függővé.

Azaz amíg nem születik megállapodás a kevéssé gáláns vételi ajánlat elfogadásáról, a Dunakeszi Járműjavító talán egyetlen fillérnyi többletforráshoz sem jut. Feltehetőleg akkor sem, ha ezen nemcsak a munkavállalók, hanem az egész társaság veszíthet.