Akik megúszták a görög csődöt
A magánbefektetők 132 milliárd dollárt buktak a görög adósságcserén, ebből most az óvatosabbak 2,5 milliárdot visszakapnak. Azok, akik a befektetésre nem ajánlott, bóvli kategóriába süllyesztett görög államkötvényeikre elővigyázatosságból, az értékpapír kockázatossága miatt biztosítással védték le magukat.
A kötvénytulajdonosok csak egy szűk körének jelent némi gyógyírt a CDS-ek aktiválása. Az adósságleírással kombinált kötvénycsereprogram résztvevői ugyanis együttesen 132 milliárd dollárnyi befektetésüket bukták el, régi kötvényeik névértékének 75 százaléka „ment a levesbe”. Csekély vigasz, hogy kaptak a helyükbe frissen kibocsátott új görög papírokat – kevesebbért. Hogy ezek mit érnek, arról a piac hoz majd ítéletet.
A CDS-biztosítással fedezett kötvények teljes állománya 3,2 milliárd dollárra rúg, a nemteljesítés következtében a CDS eladói – többnyire nagy befektetési bankházak, biztosítótársaságok – azonban csak 2,5 milliárdot fizetnek ki készpénzben, mivel kártérítési kötelezettségük csak az elfüstölt befektetés után van, s a kötvények azért ma is érnek valamennyit a piacon, úgy névértékük 20-30 százalékát még visszahozzák tulajdonosuknak – lejáratkor.
CDS-biztosítást egyébként nemcsak kifejezetten kockázatos értékpapírokra szoktak kötni, ez a termék az amúgy jól teljesítő kötvények esetében is használatos. A kockázatokat ugyanis nem lehet mindig előre látni, s egy kis pénzt mindig megér, hogy biztonságban tudja befektetését – vagy másokét – az ember.
Alapesetben a kötvényből betárazó befektetőtől átveszi a csődkockázat terheit a CDS eladója. A CDS-t jellemzően 3, 5 vagy 10 éves lejáratra kötik, vevője, (alapesetben a kötvény megvásárlója) az értékpapír csődbiztosítási árát rendszeresen megfizeti a kibocsátó számára. Ezt bázispontban fejezik ki, s folyamatosan változik, függően a kibocsátó ország vagy cég teljesítményétől.
Ha nagyobb a kockázat, magasabb a csődkockázati felár, ha kisebb a rizikó, lejjebb megy a felár. A magyar állampapírok CDS-felára jelenleg 500 bázispont környékén jár, az év elején, az unióval folytatott viták felerősödésekor érte el történelmi csúcsát 750 bázispontnál, azaz 7,5 százaléknál.
Ez azt jelenti, hogy ha ennél a szintnél egy kötvénytulajdonos úgy dönt, hogy veszélyt szimatolva CDS-t köt, akkor az eladónak egy egymillió forint névértékű papír után évi 7,5 százalékot, azaz 75 ezer forint csődbiztosítási díjat kell fizetnie ahhoz, hogy nyugodta(bba)n aludjon.
Ha nem történik semmi, akkor persze ez kidobott pénznek számít. Persze a befektetők sem ostobák, hiszen a csődkockázati felárat eleve beépítik az állampapírok hozamába. Minél nehezebben találni vevőt az állampapírra, annál magasabb hozamígéretet kell társítani hozzá, hogy lejegyezzék a piaci befektetők. Nem véletlen, hogy egy ország CDS-felára és az általa kibocsátott kötvények hozama között szoros összefüggés figyelhető meg.
Komplikálja a helyzetet, hogy egy adott értékpapírra az is köthet CDS-biztosítást, akinek egy fia ilyen papírja sincs. Ha „melegszik” a helyzet, és nő a CDS-felár, akkor nyereséggel adhat tovább rajta. Fordított helyzetben veszít, de hát ez az üzleti élet már csak így működik. Ennélfogva az is előfordulhat, hogy egy adott állampapírra a kibocsátott mennyiségének többszörösének megfelelő CDS-biztosítás kerül forgalomba.
Az igazi megmérettetés azonban akkor következik, ha beüt a ménkű, és fizetni kell. Görögország esetében ez sokáig kérdéses volt, ugyanis a fizetésképtelenség kimondását – a következmények miatt – nem vállalta senki, noha gyakorlatilag az IMF-EU-EKB hitel éppen megítélt részlete tartotta a víz felett a görögöket.
A nemzetközi szervezetek azonban azt is világossá tették, hogy a bankoknak, magánbefektetőknek is részt kell vállalniuk a görög helyzet rendezésében. Innentől kezdve az volt kérdéses, hogy mekkora veszteséget hajlandóak lenyelni az adósságrendezésben részt vevő befektetők. A kényszerű adósságcserében a magánbefektetők kezén lévő állomány 86 százaléka vett részt, de a csere végül is mindenkire kiterjed, mert a görög kormány élt a kollektív fellépési záradék nyújtotta lehetőséggel, kötelező érvényűvé tette az átváltást.
A CDS-ek forgalmazását felügyelő világszervezet, az International Swaps and Derivatives Association (ISDA) azonban meglehetősen kreatívan értelmezte az adósságcserét, leegyszerűsítve eleinte azért nem minősítette csődeseménynek a kialakult helyzetet, mert a befektetők a meglévő értékpapírjukat „önkéntesen” egy másikra cserélték ki. Ezért nem is aktivizálódtak a CDS-biztosítások.
A faramuci logika ott bukott meg, hogy a két papír – finoman szólva – nem kompatibilis egymással. Az ISDA-nál utóbb belátták, hogy az egész CDS-piac működőképességét veszélyeztetik a hozzáállásukkal, s ezzel a kifizetendő 2,5 milliárd dollárnál nagyságrendekkel nagyobb kárt okoznak a piaci szereplőknek. Így részleges fizetésképtelenség címén végül is fizetnek a CDS-ek után.
Azt egy hétfői aukción határozták meg, hogy a befektetők kezében maradt görög állampapír a névértékhez képest mennyit ér. Ez 21,5 százalékra adódott, ami azt jelenti, hogy a fennmaradó 78,5 százaléknyi összeget, durván 2,5 milliárd dollárt kell kifizetni a károsultak egy szűk csoportjának. Az ISDA-t azzal is vádolták a Bloombergnek nyilatkozó szakértők, hogy maga felé húz a keze, hiszen tagjai között szép számmal találhatók olyan pénzintézetek, amelyek CDS-t bocsátottak ki, ezért nem érdekeltek a károk rendezésében.
A Quaestor elemzői is azt a pozitívumot emelték ki értékelésükben, miszerint piaci szempontból mindenképpen fontos és megnyugtató, hogy a CDS-ek birtokosai valóban pénzhez jutnak egy csődesemény beálltakor. Ez ugyanis azt jelenti, hogy a CDS valódi védelmet jelent az ilyen helyzetek ellen. Ha körülnézünk az euróövezetben, Portugália, Spanyolország és Olaszország esetében is felütheti fejét a görög vírus – papíron ezt nem lehet kizárni.
A CDS-ek népszerű termékek, szabályozott környezetben történő forgalmazásuk – a 2008-as világválság keserű tapasztalataiból okulva – ma már megoldott. Kereskedni, spekulálni is lehet velük, ezt a terméket a tőzsdén kívüli másodpiacon adják-veszik.
Méghozzá nem a kispályás játékosok, hiszen a Depository Trust & Clearing Corp. elszámolóház adatai szerint a csőddel szemben levédett 3,2 milliárd dollár névértékű görög kötvényre 4369 darab érvényes CDS-kontraktust tartanak nyilván, azaz az egy ügylettel biztosított pénzösszeg átlagosan 732 ezer dollárra rúg.
