Kegyelemdöféssel ér fel az elmaradott északi megyék falvainak a kormány területalapú támogatásokat érintő döntése – szögezte le a kormányhoz eddig feltétel nélkül lojális Magyar Nemzetnek Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének (MOSZ) főtitkára, az állítva, hogy az elmaradott térségek falvai és az ott élők lesznek a legnagyobb vesztesei annak, hogy a kormány bizonyos hektár felett megvonja az agrártámogatásokat.

Horváth Gábor szerint ezeken a területeken az átlagnál rosszabb földminőségen kénytelenek gazdálkodni a termelők. Nagy részük jelentős állatállományt tart fenn, és csak a növény- és állattenyésztés együttes biztosításával képesek – szolid jövedelem mellett – működtetni gazdaságukat.

Kiemelte, ezekben a falvakban szinte kizárólag ők az egyedüli legális foglalkoztatók. Ezekben a térségekben nagyon kedvezőtlenek a foglalkoztatási és szociológiai mutatók, ezért a települések népességmegtartó erejére is csapást mér a támogatások elvonása.

Emlékezetes, a kormány úgy döntött, hogy jövő év januárjától az 1200 hektár feletti területen működő gazdaságoknak nem jár területalapú támogatás. Ez hektáronkénti körülbelül 70 ezer forintos megvonást jelent az ennél nagyobb területeken gazdálkodóknak. Az 525 érintett gazdaság 100-110 ezer ember tulajdonában van.

Ebből az következik, hogy ezen agrárcégek alig 5-8 százaléka valódi nagy gazdaság, többségük tehát több tulajdonos kezében van, a területeket bérlik és vegyes gazdaságként működnek, azaz állattenyésztéssel és növénytermesztéssel is foglalkoznak.

A pénzmegvonás Borsod-Abaúj-Zemplén, illetve Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében különösen súlyos problémákat okozhat – mutatott rá a MOSZ főtitkára. A szervezet számításai szerint ebben a régióban a gazdaságok átlagosan mintegy 2500 hektár területen gazdálkodnak, éves nettó árbevételük 1,6 milliárd forint, átlagosan mintegy száz főt foglalkoztatnak és 156 millió forintos eredményt érnek el. Ez utóbbi arra elég, hogy a fejlesztéseket végre tudják hajtani, azonban a támogatás megvonása miatt szinte azonnal veszteségessé válnak.

Az érintett vállalkozások ezért kénytelenek majd csökkenteni kiadásaikat. Miután a földek bérleti szerződése tíz-húsz évre szól, azokat nem tudják felmondani, így előreláthatóan a dolgozóktól kell megválniuk. Ez a fenntartott állatállomány csökkentésével is járhat. Mindez jelentős foglalkoztatási gondokat okozhat azokban a régiókban, ahol egyébként is nagyon sok az álláskereső.

A megvizsgált, hátrányos helyzetű északi régióban működő gazdaságoknál egyébként az egy foglalkoztatottra jutó terület mindössze 26 hektár. A szakértő szerint arról sem szabad megfeledkezni, hogy ezek a vállalkozások adják a működési területükön lévő falvak adóbevételének nem ritkán száz százalékát.

Horváth Gábor érthetetlennek nevezte, hogy a kormány miért nem vizsgálta meg döntésének a hátrányos helyzetű régiókat érintő hatását, hiszen ezekben a térségekben egyszerűen meg sem lehet élni a kisebb birtokokon. Sem az új földtörvény, sem a támogatásokkal kapcsolatos jogszabály nem tesz különbséget a termőföld minőségét illetően. Márpedig egyértelmű, hogy a gyenge adottságú északi régiókban sokkal nagyobb területen lehet elérni például a bácskaihoz hasonló termésmennyiségeket – magyarázta a főtitkár.

Szerinte súlyos szakmai felületesség, hogy sem a földforgalmi törvényben, sem a támogatás elvonásnál nem vették figyelembe a különböző földminőség eltartóképességét. A szakember végül rámutatott: e hátrányos helyzetű térségekben lényegében kettős csapásként élik meg a kormány döntéseit, hiszen a gyengébb földeken működő cégek többsége az agrár-környezetgazdálkodási támogatásokra sem számíthat az év közepétől.