Különösebb derűlátásra nem adott okot Simor András jegybankelnök gazdasági elemzése a Hungarian Business Leaders Forum (HBLF) keddi konferenciáján, amelyen lényegében csak Cséfalvay Zoltán államtitkár ütött meg bizakodó hangot. Ám sem a külföldi elemzők, sem más hozzászólók nem osztották nézetét. Inkább azt fejtegették az előadók, hogy érdemi gazdaságpolitikai fordulat nélkül nincs is esély a növekedés megindítására.

Az MNB elnöke, aki néhány hét múlva átadja helyét az eddig ismeretlen jelöltnek, az alacsony növekedéssel és a magas finanszírozási költséggel magyarázta, miért látják sokan kockázatosnak a gazdasági helyzetet, amikor a fenntarthatóságot elemzik. A költségvetés egyenlege mellett azt is vizsgálják, hogy a növekedés és az adósságra fizetett reálkamat aránya hogyan alakul.

Egy kérdésre válaszolva azt mondta, hogy a nulla százalékra csökkent potenciális növekedés legfőbb oka a rendkívül alacsonyra, a Bajnai Gordon volt miniszterelnök által is említett 16 százalékra zuhant beruházási rátában és a befektetői környezetet elbizonytalanító gazdaságpolitikában keresendő. Utóbbi ellensúlyozására persze hasznos lehet az, amit a kormány csinál, hogy stratégiai megállapodásokat köt cégekkel, ám jobb volna, ha ilyen egyezségekre nem is volna szükség, mert minden ágazatra, vállalatra ugyanaz a kiszámítható, legalább három-öt évre előre látható szabályozás vonatkozna.

Ami a magyar gazdaság állapotát illeti, a romlás nem most kezdődött, de a válság, a fő exportpiacok szűkülése és a kormányzati intézkedések súlyosbították az állapotokat. A számos gyenge tényező közé sorolta az intézményi stabilitás kérdését, a szabályozási környezetet, a hitelezés lassulását, a munkapiacok továbbra sem kellő rugalmasságát, az innovációs képességet.

Kétségtelen, hogy a válság előtt sok adósság halmozódott fel, s most a külső piacok is az egyidejű mérlegalkalmazkodás szakaszában vannak. Ezzel együtt, a gazdaság egyetlen hajtóerejévé vált export lendülete is megtört, s a külkereskedelmi mérleg csak azért javul, mert a csökkenő fogyasztás miatt visszaesik az import. Új jelenség, amely Simor András szerint további beható vizsgálatot érdemel, hogy az exportpiaci részesedés is zsugorodik. A térségben, az új uniós tagok körében, a magyar gazdaság felzárkózása szintén veszít lendületéből. Ha a leggazdagabb Szlovéniát és Bulgáriát nem nézzük, akkor 2000-ben az egy főre jutó GDP alapján a második helyen álltunk a nyolc ország körében, 2011-ben a negyediken, s 2014-ben már csak Románia lesz mögöttünk.

Ha a potenciális növekedés tényezőit – munka, tőke, termelékenység – vesszük górcső alá, azt látjuk, hogy a munkaerő-kínálat a nyugdíjintézkedések miatt bővül ugyan, de kereslet csak közmunkások iránt mutatkozik, a versenyszférában egyre kevesebb állás keletkezik. Vagyis a strukturális munkanélküliség emelkedik. A visegrádi országok körében pedig nálunk esett vissza a leginkább a tőke és a termelékenység hozzáadott értéke a potenciális növekedéshez. Külön kitért a pénzügyi közvetítői tevékenység lassulására is.

Rövid távon nem lesz könnyű kibontakozni ebből a helyzetből. Nyilván javítani kellene a tőkevonzó képességet, általában, vagyis a magyar és a külföldi tőke számára egyaránt. S kezelni a gyengeségeket, az innovációban, az infrastruktúrában, az intézményekben, a makrogazdaságban. Hozzátette: ehhez elsősorban átlátható, átfogó, a növekedést és a versenyképességet javító gazdaságpolitikára lesz szükség. Megjegyezte azonban, hogy a monetáris politika alapvetően csak a ciklikus ingadozások ellensúlyozására képes és nem-konvencionális eszköztárával csak akut pénzpiaci zavarok esetén avatkozik be. Az MNB a növekedéshez elengedhetetlen stabil, kiszámítható üzleti környezet kialakulásához az árstabilitás elérésével és fenntartásával tud leginkább hozzájárulni.

Szintén kérdésre reagálva Simor András kitért az Állami Számvevőszék minapi tanulmányára, amely a monetáris politikára is javaslatokat tett, „nem szerencsés” módon. Ráadásul az ÁSZ nem egyeztetett a jegybankkal a jelentés publikálása előtt. A tartalmat illetően a jelentés két elemét kifogásolta Simor. Az egyik, hogy korlátozni kéne a kéthetes kötvény állományát. Ha korlátozzák, attól persze a bankok még más eszközbe áttehetik a pénzüket, ám ez egyben monetáris lazítás is lenne, aminek szükségességéről a monetáris tanács dönt. A másik a devizatartalék, amelynek költségét is túlzottnak tartotta az ÁSZ. De a lényeg Simor András szerint az, hogy a devizatartalék szintje akkor mérséklődhet, ha a rövid lejáratú külső adósság csökken a kockázati felárakkal és a bizalom növekedésével együtt.