A szakember a Magyar Nemzetnek nyilatkozott arról, hogy mekkora csalóhálózat épült rá a cukorpiacra, s amit mond, az rímel Horváth András állításaival, aki szerint a magyar kiskereskedelmi hálózatokba szállító cégek között sok az adócsaló, akikkel a hatóság nem is foglalkozik.

Hájos László szerint például egy Győrből a legközelebb eső szlovákiai településre átguruló, majd onnan „átpapírozott” okmányokkal visszatérő kamion – a hozzávetőlegesen húszezer forint üzemanyagköltséggel szemben – kétmillió forint hasznot hoz az áfacsalóknak. A 2011-ben kiderített négymilliárdos és a múlt évben felderített egymilliárdos cukoráfacsalásról azt mondta, hogy ennél még jóval több illegális eljárás volt, illetve van folyamatban.

 – A csalók ma már kifinomult módszerekkel igyekeznek megelőzni az adóhatóság nyomozóinak közbelépését. Nemcsak az történik, hogy a magyar cégektől (elvileg) szlovák vállalkozások számára vásárolt áru el sem hagyja az országot, és idehaza értékesítik, hanem egy kicsit „meg is utaztatják” az édesítőszert.

A régebbi lebukások tapasztalatai alapján – amikor is a kamion tachométerével nem tudták kimutatni az „itthon maradt”, cukorral megpakolt jármű mozgását – most átviszik a határon, ahol aztán fölszerelik más papírokkal, és akkor az áru már áfamentes importként kerül vissza. Ezt azután áfával növelt „hófehér cukorként” adják tovább egy-egy hazai kereskedelmi cégnek. Több száz olyan cégről beszélt a szakember, akik soha nem kerültek a hatóság látókörébe. 

A másik adócsalási trükk az, amikor megveszik az ötvenkilós zsákban forgalmazott magyar, szlovák vagy lengyel cukrot, a szlovákiai Farkasdon egykilósokra becsomagolják, és áfamentesen behozzák. – Az alföldi borászok – akiknek Kaposvár már nemigen ad el cukrot – így jutnak édesítőszerhez – jegyezte meg Hájos László.