Alapvetően az áfát mindig a végső értékesítő fizeti az adóhatóságnak, de ezt egy az egyben áthárítja a fogyasztókra. A végső felhasználó a termék árában megfizeti az áfát az utolsó kereskedőnek, aki azt – ha legális kereskedőről van szó – továbbutalja az adóhivatalnak. A hosszú láncolatban szemekként közreműködő kereskedők természetesen menet közben visszaigénylik az áfát. Ha pedig más országba viszik, akkor exportszámlával áfa nélküli árat számolnak fel.

Akkor nem kell áfát fizetni, ha más országban kel el az áru, vagy ha más a végső értékesítő. A változatos adócsalási módszerek alkalmazói ezt a két utat választják, tisztán vagy keverten. A lényeg: akár a hipermarketek polcairól, akár külföldi webshopból származik a száraztáp vagy a konzerv, nagy a valószínűsége, valahol áfatrükkel variálták meg az árát.

Ha túl olcsó a termék, akkor szinte garantált a trükközés, noha ez természetesen a termék minőségét nem érinti. A magyarok kilenctizedét pedig az olcsóságon kívül más nem érdekli az állateledellel kapcsolatban.

Külföldi internetes boltból akár ötödével is olcsóbban lehet rendelni a márkás állateledelt, mint egy itthoni boltban. Pedig szállítani kell messziről, és az előállítás sem olcsóbb máshol. Azért lehetséges ez, mert több, nem túl messze lévő országban alacsonyabb az áfakulcs. Ezek a cégek visszaélnek az uniós adózási szabályokkal, de a jelek szerint a hatóságokat ez csak mérsékelten érdekli – írja az Index.

A másik eset, ha egyszer csak hirtelen megjelenik egy cég, amely például Olaszországból importált állateledelt a negyedével, vagy akár még annál is olcsóbban szállít be a hipermarketeknek, mint egy Magyarországon gyártó multi. Pedig a multik éppen azért jöttek ide, és tették Magyarországot állateledel-gyártó nagyhatalommá, mert itt igazán olcsó gyártani.

Ebben az esetben klasszikus áfacsalásra gyanakodhatunk. A bűnözés iránt nyitott vállalkozók rengeteg különböző, egymással kombinálható módszer között válogathatnak.

Mindkét esetben közös, hogy a fogyasztó végső soron olcsóbban jut ahhoz, amit meg akar venni. Aki árulja, az pedig árversenyképes termékhez jut az áfacsaló beszállítótól. Rosszul csak a költségvetés jár az áfabevétel elmaradása miatt, és azok a vállalkozók, akik nem akarnak bűnöző magatartást folytatni.

Az Index példát is hoz az adócsalásra: Van egy 400 grammos olcsó macskakajakonzerv, amit Olaszországban gyártanak. Ha nagy tételben vesszük, elég olcsó: amikor kikerül az olaszországi gyárból, fél euróba kerül. Vegyünk egy mostaninál kedvezőbb, 300 forintos euróárfolyamot, tehát a konzerv darabjának beszerzési ára 150 forint. Ezt a konzervet még be kell hozni Magyarországra.

A kereskedők azt mondják, kilométerenként nagyjából 1 euróba kerül valamit szállítani kamionnal, ha tehát ezer kilométerről hozzuk a rakományt, akkor 1000 euróval számolhatunk fuvaronként. Egy kamionba, ha jól megrakják, fér 32 raklapnyi, egy raklapon 588 konzerv van. Az egy konzervre jutó szállítási költség tehát ilyen távolságból 16 forint.

Ehhez jön néhány forintnyi termékdíj. És a 27 százalékos áfa. Így aztán azonnal 216 forintnál tartunk, úgy, hogy ezen még sem a kereskedő haszna, sem a hipermarket profitja és az általa a kereskedőtől elkért polcár nincs rajta.

Ehhez képest 199 forintért árulják a konzervet a hipermarketekben. Ami miatt még abszurdabb a helyzet: ugyanilyen olcsó konzerv Magyarországon – áfával – szintén kétszáz forint körüli áron kerül ki a gyárból, de mire eljut a hipermarketbe, már 350 forintnál járunk.

Ez úgy éri meg, hogy mielőtt a konzerv felkerült volna az áruház polcára, egy olyan ügyletláncolaton megy keresztül az áru, aminek csak a "termék beolcsósítása” a célja. A hipermarketek pedig a legritkább esetben vizsgálják, hogy korábban mi történt az áruval és az árral. A lényeg: nagy forgalmat lehet csinálni, és nagyobb nyereséget lehet rápakolni – írja az Index.