Volt köztük mérlegképes könyvelő, illetve társadalomkutató is, de a tárca meglátása szerint így is szakmai és objektív döntést tudtak hozni a trafikpályázatokról. (Más kérdés, hogy Szekszárdon hangfelvétel készült arról, hogy a helyi Fideszben fogalmaztak meg „ajánlásokat” a pályázókról, míg Hajdúszoboszlón egy nyilvánosságra került belső levelezés szól ugyanerről, miközben tény: a koncessziók jelentős része a kormánypártokhoz vagy a hozzájuk közel álló kereskedelmi láncokhoz köthető személyekhez került).

Mint ismert, jogerős bírósági ítélet nyomán a minisztériumnak ki kellett adni a bírálók neveit a DK-nak. Ebből kiderült, hogy tizenkét, részben a fejlesztési tárcától, részben pedig a Nemzetgazdasági Minisztériumtól delegált közép- és felső vezető végezte el a bírálatot, méghozzá külön díjazás nélkül. A minisztérium szerint a bírálóbizottság tagjai „jelentős túlórák árán, a hétvégéiket is feláldozva végezték el ezt a feladatot.” Helyettes államtitkárok, főosztályvezető, kabinetfőnökök nézték át az anyagokat leginkább munkaidőn kívül, hiszen a felső vezetők rendszerint bőven kitöltik a nyolcórás műszakokat.

A túlórázás a pályázati anyagok mennyiségét nézve eleve szerény megfogalmazás. Sokkal inkább szuperképességeket kell feltételezni az NGM és az NFM felső vezetőinél. Információink szerint egy trafikpályázat átlagosan 20-25 oldal volt, ami 15 ezer dolgozatra vetítve legalább 300 ezer gépelt oldalt kellett, hogy jelentsen. Ha a bírálók egyenlő arányban felosztották volna a pályázatokat egymás között, a két hónap alatt akkor is 25 ezer oldalt kellett volna átnézniük, vagyis – a hétvégéket is beleszámolva – naponta 416 oldalt kellett volna elolvasniuk.

Ez nyolcórás időráfordítással számolva 52 oldal óránként, ami persze nem lehetetlen, csak rendkívül megerőltető. Ugyanakkor az NFM szerint a bírálók településenként, kerületenként úgy osztották fel egymás között a pályázatokat, hogy minden anyagot legalább ketten-hárman véleményezzenek. Vagyis: óránként száz oldalt kellett átnézni. Igaz, a képet bonyolítja, hogy a Nemzeti Dohánykereskedelmi Nonprofit (ND) Zrt. munkatársai elvileg előkészítették az anyagokat – az ND lapzártáig nem válaszolt arra, hogy ez konkrétan mit jelentett, csupán annyit közöltek: esetenként hatvan munkatársuk is dolgozott az előkészítésen.

Ehhez feltehetően külsősöket kellett bevonni: a társaságnál ugyanis (a cégkivonatok szerint) negyvenen dolgoznak. De a legalaposabb előkészítés mellett is a tizenkét elbírálónak mindenképpen át kellett rágnia magát a pályázat részeként benyújtott üzleti terveken – feltéve, ha nem akartak szimplán aláírók lenni. A pályázaton elérhető 120 pontból ugyanis hatvanat az üzleti tervre lehetett kapni. Ez volt a döntő kérdés, miközben a pályázati kiírás nem tartalmazott részletes szempontokat a pontozáshoz.

Az értékelőknek ezért szükségszerűen alaposan el kellett olvasniuk a teljes üzleti tervet, hogy azt lepontozhassák. Az üzleti tervek 8-10 oldalasak, így a tizenkét lelkiismeretes döntnöknek (feltételezve, hogy ketten egy pályázatot átnéztek) 300-400 oldalt kellett elolvasni, alaposan kijegyzetelni és elbírálni. Olyan, mintha egy Harry Potter-regényt két nap alatt kellene kiolvasni és kijegyzetelni. Ez sem lehetetlen azonban, hiszen Anne Jones az olvasási világrekord felállításakor 47 perc alatt végzett a 2007-ben megjelent kötettel.

A trafikbizottságba delegált ifjú kormányhivatalnokoknak hasonló képességekre lehetett szükségük. Teljesítményük annál is inkább figyelemre méltó, hogy egyikük sem értett ahhoz, amit lepontozott. Bitay Márton államtitkár a földprogram egyik fő felelőse. Lenner Áron Márk NGM-államtitkár, de a többi bíráló is fiatal minisztériumi vezető, nem igazán értenek a kereskedelemhez. Bár az NFM és az ND Zrt. nem győzte hangsúlyozni, hogy „objektív és szakmai” döntés született a trafikpályázaton, a bírálók szakmai előélete nem ezt sugallja.

A közhivatalnokokban annyi közös vonás biztosan van, hogy mindnyájuk fiatal, továbbá egyikük sem dolgozott még a közelében sem dohánypiacnak vagy akár kiskereskedelemnek. (Annál inkább kötődtek a kormánypárthoz, így Mihalovics Péter és Pindroch Szilárd is korábban a Fidelitasban egyengette a karrierjét.)

Az NFM szerint ez nem jelentett problémát, mivel a bírálók között kereskedelmi jogi szakjogász, vidékfejlesztési szakjogász, mérlegképes könyvelő, adótanácsadó, gazdasági agrármérnök-közgazdász, politológus, társadalomkutató volt. Szerintük a trafikok üzleti terveinek elbíráláshoz nem kell „dohányipari szakképesítés” a tagoknál „vitathatatlanul meglévő közgazdasági, jogi, pénzügyi, társadalompolitikai ismeretek és gyakorlat” elég volt ehhez. A rejtélyről a bírálók sem nyilatkoztak, illetve nem is nyilatkozhatnak. Az NFM ugyanis nyomatékosan a sajtó lelkére kötötte, hogy ne is keressék a kapcsolatot velük.