A 2013-as előrejelzésben viszont alig van eltérés: míg a magyar várakozás szerint a növekedés 1,6 százalékot ér el, addig a Világban dokumentuma 1,5 százalékkal számol. A tanulmány bemutatásakor Gallina Andronova Vincelette, a Világbank Európával és Közép-Ázsiával foglalkozó vezető közgazdásza újságírói kérdésre válaszolva elmondta, elsősorban a belső kereslet hiánya fogja vissza a magyar növekedést. Erre egyébként korábban az Európai Bizottság is felhívta a magyar gazdaságpolitika tervezőinek figyelmét.

A piacok megjutalmazzák a fegyelmezett fiskális politikát követőket, míg másokat megbüntetnek – hangsúlyozta a közgazdász, hozzátéve, hogy például Lengyelország és Bulgária élvezik a piacok bizalmát. A tanulmány szerint a keleti régióban relatíve erős maradt a növekedés az euróövezet gondjai ellenére is, ez köszönhető a bátor fiskális konszolidációnak is adott országokban. Tavaly ez a térség 3,1 százalékkal növekedett az EU 15 régi tagállamában mért 1,5 százalékos emelkedéshez képest.

A Világbank érvelése szerint az euróövezeti anyapénzintézetek „fegyelmezetten vonnak” ki tőkét a kelet-európai fiókszervezetekből, ezért ez a folyamat mérsékelten érezteti hatását. (Bár 2010-ben 25 százalékkal csökkent a tőkeáramlás.) Kiemelték, hogy a növekedés egyelőre nem teremtett tartós munkahelyeket, sőt. A munkanélküliség a legérzékenyebb csoportokat, a fiatalokat és az alacsonyan képzetteket sújtja leginkább. A Világbank szakértője szerint az oktatásba, a továbbképzésbe, átképzésbe, összességében a humán erőforrásba történő befektetés biztosíthatja hosszú távon ezeknek az országoknak a gazdasági növekedését.

Lapunk kérdésére, hogy az EU kohéziós támogatásai mennyiben járultak hozzá a keleti régió relatíve jó növekedési mutatóihoz, Peter C. Harold, a Világbank Közép-Európával és a Balti államokkal foglalkozó regionális igazgatója elmondta: tavaly a felzárkózási támogatások többet segítettek, mint korábban, és a növekedéshez való hozzájárulásuk erőteljesebbé vált. Ugyanakkor „elképesztően nagy csalódás” a tagállamok abszorpciós, forrásfelhasználási képessége. Példaként említette Romániát, ami – annak ellenére, hogy az unió hétéves pénzügyi kerete 18 hónap múlva kifut – még mindig csak tíz százalékát szívta fel az elérhető támogatásoknak. (Magyarország a 2007 és 2013 között elérhető felzárkóztatási támogatások több, mint 35 százalékát volt képes eddig lehívni.) Szerinte azokban az országokban, amelyek exportfüggők, a közkiadásokat vissza kell fogni és a belső fogyasztás is kicsi, csak az EU-n kívüli piacok elérése és a támogatások hatékonyabb lehívása nyújt növekedési lehetőséget. Érdekességként elmondta, Lengyelországban az labdarúgó EB megrendezése katalizátorként működött a források jobb lehívására.