A pénzügyi szektor széttöredezettsége, a bankok visszavonulása a nemzeti határok mögé súlyos aggodalmakat kelt továbbra is Európai Központi Bankban (EKB), függetlenül attól, hogy az utóbbi egy évben azért javult a helyzet. De az euróövezet egysége nem állt helyre, s ezért nehéz egységes monetáris politikát folytatni a tizenhét tagország eltérő viszonyai között.

Ezt hangoztatta csütörtöki frankfurti sajtóértekezletén Mario Draghi elnök, aki hozzátette: minél gyorsabban hajtják végre a nehézségekkel küzdő tagországok az elkerülhetetlen strukturális reformokat, annál hamarabb normalizálódik a helyzet, s indulhat meg a munkahelyteremtés folyamata. Az átalakítás irama azonban az állampolgároktól függ, attól, milyen terheket hajlandóak elviselni a kibontakozás reményében.

S utalt arra is, amire elődje, Jean-Claude Trichet is többször felhívta a figyelmet, hogy az eurózóna, s azon belül sok tagállam pénzügyi mutatói jobbak, mint az Egyesült Államok vagy Japán költségvetési és államadósság számai, mégsem képzelhető el reformok, azaz a korábbi hibás gazdaságpolitikák kijavítása nélkül olyan mérvű javulás, ami nyugtatóan hatna a piacokra és a befektetőkre.

Az eurózóna idén recesszióban lesz, erre szerdán rávilágított az Európai Bizottság, az EKB pedig hamarosan előáll saját előrejelzésével. S szerdán német pénzügyi szakemberek előtt Mario Draghi arról beszélt, hogy a valutaövezet visszaesése kezdi magával rántani a német gazdaságot is. Ennek nyomán befektetők egy része azt feltételezte, hogy az EKB készen áll, vagy hamarosan elszánja magát a kamatcsökkentésre. A csütörtöki ülésen ez elmaradt, azaz a kormányzó tanács tartotta a 0,75 százalékos kamatot, s Draghi a szokásoknak megfelelően nem reagált azokra a kérdésekre, hogy vajon a decemberi tanácskozáson előkerülhet-e ez a kérdés. Ezért süllyedt két hónapos mélypontra az euró árfolyama a dollárral szemben.

A csütörtöki ülésről kiadott közlemény rögzíti azt is, hogy a hitelezési tevékenység még mindig nagyon visszafogott, vagy éppen csökkenő az eurózónában, akárcsak a pénzmennyiség bővülését jelző mutatók mozgása. A sajtótájékoztatón Draghi védelmébe vette a bankok likviditását növelő korábbi jegybanki akciókat, de megjegyezte: a bankok azért nem hiteleznek, mert túlságosan kerülik a kockázatot, vagy azért, mert a vállalatok és a háztartások részéről nincs kereslet.

Az infláció irama a jövő év közepéig a kétszázalékos, elfogadható szintnél magasabb lesz, az energiaárak és a közvetett adók emelkedése miatt, de aztán üteme lassulni fog.

Nem válaszolt érdemben Mario Draghi azokra a kérdésekre sem, vajon szorgalmazná-e, hogy Spanyolország kérje fel az EKB-t az államkötvények vásárlására. A kapu nyitva áll, mondta az elnök, de közölte, a kormányoktól függ, élnek-e ezzel a lehetőséggel. Amióta az EKB elnöke úgy fogalmazott, hogy a jegybank mindent megtesz az euró védelmében, a tízéves spanyol állampapírok hozama a júliusi 7,75 százalékról 5,8 százalék körüli szintre ereszkedett le, vagyis Madridnak egyelőre nem nagyon sürgős a szigorú feltételekhez szabott program kérelmezése.

Csütörtökön egyébként Spanyolország húszéves kötvényt is sikeresen kibocsátott, igaz 6,3 százalékos hozammal, utoljára ilyen tranzakcióra 2010 októberében akad példa, amikor a hozam 4,7 százalékra állt be. A csütörtökön kibocsátott ötéves kötvények hozama 4,8 százalék körül alakult, s az összesen eladott 4,5 milliárd eurónyi értékpapírral Madrid lezárta idei finanszírozási tervét. Jövőre azonban 140 milliárd eurónyi adósságot kellene megújítania, ezért vélik sokan úgy a piacon úgy, hogy végül a Rajoy-kormánynak az eurózóna pénzügyi alapjához és az EKB-hoz kell fordulnia.

A Bank of England is tartotta csütörtökön a 0,5 százalékos kamatát, de a monetáris tanácsban többen is kifejezték kétségeiket a „mennyiségi könnyítés” hatásosságával kapcsolatban, ezért a testület nem emelte meg az értékpapír-vásárlásra szánt keretet, azaz várakozó álláspontra helyezkedett.