A távhőszektor sem látja, miből csökkenthetnének
A távhőárakat a kormány tavaly márciusban befagyasztotta, majd ez év január elsejével egységesen 4,2 százalékos emeléshez járult hozzá. Ez év novemberében a Magyar Energia Hivatal úgy szabta át a belső tarifákat, hogy ez egyik piaci szereplőnek sem okozott látványos problémát. Az árak emelése nélkül úgy növelték egyes hőtermelők bevételeit, hogy ez nem okozott árréscsökkenést a szolgáltatóknál sem, mert az így keletkezett többletköltségeiket a villanyszámlába foglalt „kapcsolt szerkezetátalakítási díjból” fedezték. Ismereteink szerint ugyanakkor a távhőszektor január elejével legalább az ez évihez hasonló, 4,2 százalékos „indexálásra” számított.
Orbán Viktor bejelentése váratlanul érte a szektort. Azóta sem tudják, hogy a kormány „egyszerűen” a távhőszolgáltatók bevételeit csökkenti-e 10 százalékkal. Ez fajlagosan árrésük – vagyis a saját magukra költhető bevételek – 30 százalékos csökkenését jelenti. Forgalmuk 60-70 százaléka ugyanis átfolyó tétel, hisz az az általuk vásárolt hő ára. Ebben az esetben a távhőszolgáltatók szinte anyagi helyzettől függetlenül aligha élhetik túl a mostani fűtési szezont. Ha a kormány a termelőkön és a szolgáltatókon eloszlatja az árcsökkentést, akkor rájuk arányosan mintegy 3 százalékpont hárul. Ebben az esetben anyagi helyzettől függ, meddig bírják tartalékokkal. Az egyik távfűtési cég magát megnevezni nem kívánó szakembere ugyanakkor arra figyelmeztetett: ha a kapcsolt szerkezetátalakítási díjból származó bevételeiket a csökkentés mértékével ismét megnövelik, akkor az intézkedés megint csak nem érinti őket hátrányosan.
Úgy vélte ugyanakkor, az elmúlt évek során hangoztatott folyamatos hatékonyságnövelésről sem szabad elfeledkezni: a szolgáltatók jó része már ma is a lehetséges költségminimumon üzemel. További hasonló igény esetén lehet, hogy „a dolgozók a mosdóban elfelezik a szappant, és otthonról hoznak szalvétát”. De – komolyabbra fordítva a szót – felvetette annak az esélyét is, hogy mostantól az eresztő fűtésvezetékeket nem cserélik, csupán ideiglenes védőréteggel látják el. Mivel egy cső nem toldozható-foldozható a végtelenségig ily módon, ez néhány éven belül teljes településrészek ellátását veszélyeztetheti.
Annak kapcsán, hogy Orbán Viktor az energetikában főként a termelőket pártolja és a „közvetítők” hasznát csökkentené, felhívta a figyelmet, hogy a távhőszektorban jellemzően a termelők állnak (akár külföldi) magántulajdonban, és a „közvetítőket”, azaz a szolgáltatókat birtokolja a közösség. Utóbbiak gyakorlatilag már ma is nonprofit módon működnek, további megszorítások már a közösség vagyonának épségét veszélyeztethetik. Az illetékes nemzeti fejlesztési tárca vitaanyagának felvetését, miszerint jelentős árnövelő tényező a termelők és a szolgáltatók széttagoltsága, illetve érdekellentéte, tagadta. Szerinte számos településen jó az együttműködés a termelő és a szolgáltató között. További hatékonyságjavítással talán 1-2 százalékot lehetne tovább spórolni – fejtette ki.
Az NFM még dolgozik
Lapunk kérdésére, miszerint a tízszázalékos energiaár-csökkentés részleteinek kidolgozásával megbízott Nemzeti Fejlesztési Minisztérium (NFM) mely energiacégek bevételeit milyen mértékben tervezi csökkenteni, a szaktárca azt közölte: az energiaárak átfogó mérséklésére a rendszerváltás óta nem volt példa. 2002 és 2010 között az akkori kormányzat mintegy 200 százalékkal növelte a gáz és az elektromos áram árát – teszik hozzá.
A háztartások terheiből nemzetközi összehasonlításban is kimagasló arányban részesülő rezsiköltségek a hazai szociális problémák elsődleges okai közé sorolhatók – fogalmaznak. A kormánydöntés alapján megvalósuló árcsökkenés véleményük szerint több százezer forintos megtakarítást jelenthet családonként. (Más szakértők szerint egy-egy család éves rezsije csupán egészen extrém esetben éri el az egymillió forintot.) A kormány felkérése alapján az NFM dolgozza ki a tízszázalékos csökkentés részletes feltételeit. E munka jelenleg is folyamatban van, eredményéről a későbbiekben adható tájékoztatás – zárják soraikat.
