A kanadai pénzügyminiszter, Jim Flaherty szerint az eurózóna válságánál is aggasztóbb most, milyen következményekkel járna, ha az Egyesült Államok a fiskális szirtről belezuhanna a tátongó szakadékba, s magával rántaná az egész világgazdaságot. Amelynek zömét képviselik a Húszak Csoportjába tömörült nagy gazdaságok. A pénzügyminiszterek és a jegybankelnökök Mexikóvárosban tanácskoztak, találkozójuk magyar idő szerint hétfőn késő este ért véget.

A fejlett és a feltörekvő országok egyhangúan arra kérték az amerikai vezetést: mielőbb hozzon tető alá olyan megállapodást, amelynek révén 2013 januárjától nem lépnek érvénybe a nemzeti össztermék (GDP) négy százalékára rúgó automatikus adóemelő és kiadáscsökkentő intézkedések. Ha ugyanis nem sikerül politikai egyezségre jutni, akkor az amerikai gazdaság is recesszióba fordul jövőre, miközben az eurózóna kilátásai amúgy folyamatosan romlanak. Sőt, a friss előrejelzések szerint még 2014-ben is csak igen szerény iramú növekedés várható.

A találkozóról kiadott közlemény a német küldöttség értékelése szerint kiegyensúlyozottabban feszegeti a globális felelősség kérdését, s a figyelem az eurózónáról az Egyesült Államokra és Japánra is terelődött. A német vélekedés, hogy elsősorban a deficit és az államadósság mérséklésére kellene törekedni, feszültségeket is keltett azonban, s a közlemény úgy fogalmaz, hogy a növekedés serkentése és a pénzügyi egyensúlyok helyreállítása egyaránt fontos.

A vita feloldásának egy lehetséges módja lehet, hogy a költségvetési reformok sürgetése mellett a büdzsé hiányának csökkentését nem határoznák meg a növekedést kifejező mutatókban, azaz nem köteleznék például a szenvedő Görögországot és a bajban lévő Spanyolországot, hogy mély recesszió közben újabb és újabb megszorítócsomagokat fogadjon el, s ekként a nemzeti össztermék arányában teljesíteni tudja a kijelölt célokat. Felmerült, hogy a recesszió költségét - kisebb adóbevétel, munkanélküli segélyekre és szociális támogatásokra fordítható kiadások - levonhatnák a deficitből.

Az amerikai és az európai államok közben a feltörekvő országok nyomása alá kerültek, hogy ne halogassák a bankok megerősítésére kitalált bázeli előírások bevezetését.

A konferencián több részvevő is úgy vélekedett, hogy az Egyesült Államokban a két nagy párt az utolsó pillanatban bizonyára megegyezik a deficitcsökkentés új pályájáról. Ez a feltételezés az alapja a Bloomberg által megkérdezett szakértői véleményeknek is, amelyek szerint az amerikai gazdaság az új elnök személyétől függetlenül fokozatosan gyorsuló ütemben bővülhet.

Ennek oka az, hogy – eltérően az eurózónától – az Egyesült Államokban a bankok megerősítették tőkehelyzetüket, megindult a vállalati hitelezés, a háztartások adóssága 2003 óta a legalacsonyabb szintre esett vissza, s élénkül a fogyasztás is. Az októberben keletkezett 171 ezer új állás meghaladta a prognózisokat, miközben az amerikai jegybank folytatja a jelzáloggal fedezett értékpapírok vásárlását, s ekként is próbálja javítani a gazdaság pénzellátását.

A G20-ak ülésén szó esett az európai bankunió ötletéről is, bár a részvevők nem felejtették el rögzíteni, hogy a valutazóna vezető országai egymással ellentétes nézeteket hangoztatnak erről a tervről, amelynek célja az lenne, hogy a banki és állami adósságok összefonódásának folyamatát gyengítsék.

Ám a hétfői Financial Timesban Wolfgang Münchau emlékeztetett rá, hogy Merkel német kancellár egyértelműen leszögezte: a bankunió a jelenleg egymásba kapaszkodó adósságok szétválasztására nem lesz kapható. Az eurózóna fejleményeit nagy aggodalommal követő szakember úgy véli: miután egyszerre több ország kényszerül arra, hogy recesszióban az egyik megszorító csomagot a következő megszorító csomagba préselje, az államadósság nemcsak rövid, hanem hosszú távon is emelkedik.

Ráadásul, hiába hirdette meg az Európai Központi Bank – amelynek kormányzótanácsa csütörtökön tartja szokásos havi ülését –, hogy állampapírt vásárol, ha az érintett tagállam ezt kéri, s elfogadja a gazdaságpolitikai kiigazításra vonatkozó feltételeket, eddig egyetlen kormány sem fordult támogatásért az EKB-hoz. A G20-ak tanácskozásán is csak találgatták, vajon Madrid beadja-e a derekát, vagy sem.

A spanyol kormány vonakodása is bizonytalansági tényező az eurózóna válságkezelésében, s ekként a világgazdaságban, de Rajoy miniszterelnök mindaddig kitart, amíg a piac, azaz a hozamok alakulása erre rá nem kényszeríti. Ám az államkötvények hozamszintje azért elfogadható jelenleg, mert az EKB kész beavatkozni, ha Madrid benyújtja a kérvényt.