Az amerikai és az európai válságkezelés alapvetően ugyanazzal a problémával küzd: a magán- és vállalati szektor adósságcsökkentésre való törekvésével. Lényegében nem érdekel senkit az olcsó hitel, és minden szinten a kölcsönök visszafizetésére törekszik a lakosság, de ugyanez elmondható a vállalati szektorról is. Alapvető szemlélet lett, hogy a profitmaximalizálás helyett a adósság minimalizálása a cél.

A megoldásra használt amerikai eszközök azonban lényegileg különböznek az európaiaktól. Az Egyesült Államokban alapvetően a költségvetésből igyekeznek gazdaságélénkítést végrehajtani, a gazdaságban cirkuláló pénzmennyiséget növelni – mondta el a Pioneer Alapkezelő Zrt. háttérbeszélgetésén Békési Ilona, kötvényportfólió-menedzser. Az eurózónában ezzel szemben a fiskális egyensúlyra helyezik a hangsúlyt, amely érdekében drasztikus költségvetési megszorításokat tesznek. Mindez azonban egyáltalán nem megy „zajmentesen”.A túlzott költségvetési egyensúlyra való törekvés adósságcsapdába taszítja az országokat, s most úgy látszik, hogy a válságkezelés terén az amerikai irány lesz a hatékonyabb.

Az eurózóna válságkezelésének ráadásul kudarcjelei mutatkoznak. Elég csak Görögország példáját elővenni. Emellett Amerikában hatalmas költségvetési hiány van, ugyanakkor csekély növekedés, amely viszont abszolút eredményként könyvelhető el az európai fejleményekkel összevetve. A fogyasztók forrása így legalább szinten tud maradni.

Magyarország esetében a jelenlegi helyzet, többi között az erős forint, az adósság CDS-felára inkább a szerencsének köszönhető, semmint a hatékony helyzetkezelésnek.

Az európai és a görög helyzetre visszatérve Békési Ilona elmondta, hogy az egyre nagyobb megszorítások egyre durvább recessziót eredményeznek. Ezek kieső bevételeket, újratermelődő hiányt és végső soron növekvő GDP-arányos adósságot eredményeznek.

A globális válságkezelés lehetséges irányaival kapcsolatban a Pioneer szakembere elmondta, hogy Amerikában hasonló eszközöket használtak a 30-as évek gazdasági válságában is. Akkor a pénzkínálat növelését célozták meg, és megnövelték a kormányzat hitelfelvételét. Ugyanakkor az is igaz, hogy a 30-as válság után a kamatszintek normalizálódása majd 30 évig tartott. Ezek alapján a ma felvetődő kérdésekre, mely szerint meddig lehet fenntartani a sok helyen 0 közeli kamatszinteket, éppen a korábbi helyzet mutatja, hogy ez bizony hosszú ideig fennmaradhat.

Ugyanakkor alapvetően a gond ismét csak az, hogy a hitelkihelyezés zsugorodik, ami egyben azt is jelenti, hogy a kormányok gazdaságba való pénzpumpálása ellenére a gazdaságban lévő pénzmennyiség alig valamit növekszik, pedig ez lehetne a növekedés motorja. Mindezek ellenére a saját eszközeivel az Egyesült Államok a súlyos recessziót egyelőre elkerülte, a pénzügyi piacok funkcionálnak.

A magyar válságkezelésről szólva a Pioneer szakembere elmondta, hogy a hazai eszközöknek idén jó évük volt. Így fel lehet tenni a kérdést, hogy jól működött-e a válságkezelés. A probléma itthon, hogy nemcsak a magánszektor, hanem az állam is eladósodott, ráadásul devizában. Éppen ezért az MNB a reméltnél sokkal kevésbé tudta támogatni a helyzetkezelést. Így a forintgyengítéssel nem lehet monetáris élénkítést végrehajtani. Pozitív, hogy a külkereskedelmi mérleg pozitív, miután importból szinte nincs fogyasztás.

A probléma, hogy nemcsak a lakosság takarít meg, hanem a vállalatok is, így lényegében nincs beruházás. Ennek részbeni következménye, hogy a növekedés teljesen eltűnt. A megoldás a költségvetés kiadási oldalának strukturális átalakítása lenne. Ezek alapján a Pioneer szakértője úgy vélte, inkább szerencse a hazai válságkezelés – kedvezően változtak a külpiaci fejlemények is, ilyen a fejlett országok hatalmas pénznyomtatása, amely forrás a fejlett piacokon keres helyet magának –, semmint egy sikeres folyamat eredménye.