A tavaly december 22. óta 7 százalékon álló alapkamat tartására és csökkentésére egyaránt lesz javaslat a monetáris tanács keddi ülésén – erre lehet következtetni az előzményekből. Meglepő lenne, ha a kamatcsökkentés kitartó szószólója, Cinkotai János ezúttal ne tenne javaslatot egy legalább 25 bázispontos kamatvágásra, mint ahogy azt február óta valamennyi ülésen megtette.

A monetáris tanács tavaly tavasszal kinevezett, a kormánypártok által delegált négy új külsős tagja eddig egyetlen alkalommal éreztette a Simor András jegybankelnökből és két alelnökéből álló belsősökkel, hogy új korszakot írunk. Még az év elején „vertek vissza” egy óvatos kamatemelési kísérletet, azóta a viszonylagos nyugalom uralkodik, s a tanács jelenős többséggel hozza megdöntéseit – derül ki az ülések után bő két héttel közreadott rövidített jegyzőkönyvekből.

Várhatóan most sem lesz másként. A kamat meghatározásánál legfontosabb két tényező közül az infláció az elemzői várakozásoknál jobban alakult májusban, ám az 5,3 százalékos éves összevetésű adat még mindig kiemelkedően magas. Azt év eleji adóemelések megtették hatásukat, s szakítva az eddigi gyakorlattal ezúttal a gyártók, kereskedők és a szolgáltatók is érvényesíteni tudták áremelési törekvéseiket.

A jövőben azonban ez egyre kétségesebbé válik, ugyanis mind a lakossági, mind a kormányzati fogyasztás egyre szűkül. Az áprilisi kiskereskedelmi forgalom ma közzétett, elkeserítően rossz adata – 2,7 százalékos éves visszaesés – azt vetíti előre, hogy keresleti oldalról nem várható a hazai növekedést felpörgető impulzus, ami persze nem is csoda, ha a reálbérek folyamatos csökkenését is figyelembe vesszük. A jegybank által meghatározott 3 százalékos inflációs cél elérése egyre távolibbnak tűnik, a 2013 első félévére várt céldátumot már az MNB sem tartja a elérhetőnek, kommunikációjuk legalábbis erre utal.

A UBS londoni elemzői úgy vélik, a gazdaság gyenge teljesítménye és az inflációs nyomás enyhülése már most lehetővé tenné a kamatcsökkentést; különösen fontos tényező, hogy az áfa-változásoktól megszűrt tizenkét havi maginfláció már csak 3,1 százalék, vagyis így számolva gyakorlatilag teljesült az MNB 3 százalékos középtávú inflációs célja – fejtették ki az MTI-nek.

Az árstabilitás szempontjából fontos lenne az infláció visszafogása, de az, hogy ez mennyire lesz sikeres és mennyi időt vesz igénybe, arra a csütörtökön publikálandó inflációs jelentés ad majd támpontot. A negyedéves rendszerességgel kiadott MNB-jelentés Simor András ígérete szerint már tartalmazni fogja a Széll Kálmán terv 2.0-ban lefektetett költségvetésihiány-csökkentő intézkedéssorozat konkrét inflációs hatásait, illetve a gazdasági növekedésre kifejtett hatásait.

Ahhoz kétség sem fér, hogy a ma még hivatalosnak tekinthető utolsó, 0,1 százalékos idei növekedésről szó GDP-bővülési adatot negatív előjelű adat váltja, illeszkedve a nemzetközi szervezetek mínuszos prognózisainak sorába. Ha így lesz, akkor egyes egyedül a kormánynak lesz pozitív világképe 2012-ről, szintén 0,1 százalékos prognózisát egyedül ő tartja reálisnak. Emlékezetes, az első negyedév éves összehasonlításban 1,5 százalékos GDP visszaesését hozott, innen kell tehát talpra, s a növekedés motorját beindítani. (S ebben az elemzők szerint nem túl szerencsés a kecskeméti Mercedes gyár termelésbe állására szorítkozni.)

Ha szigorúan az inflációt nézzük tehát, nem lenne ördögtől való egy jelzés értékű kamatcsökkentés sem. A nemzetközi helyzet, s benne Magyarország megítélése a másik döntő fontosságú érv, amit a monetáris tanács tagjai értékelésükkor a hangsúlyosan figyelembe vesznek. A Nemzetközi Valutaalappal és az Európai Unióval megkezdendő hiteltárgyalások útjából az utolsó – saját maga által emelt – akadályokat igyekszik eldózerolni a kormány az új főtárgyaló, Varga Mihály vezetésével.

A kormány a már csak a két, legkevésbé fontos pontban köti az ebet a karóhoz, az jegybanki vezetők ciklus közbeni, felülről, vezérelt fizetéscsökkentése és a jegybanki vezetők esküjének szövege az, amihez makacsul ragaszkodik Orbán Viktor. Ezekben a kérdésekben minden bizonnyal az Európai Bíróság mondja ki a döntő szót. Minden más kérdésben takarodót fújt a kormány. Az eredeti állapot visszaállítását és a jegybanki függetlenség garantálását szolgáló jogszabálymódosításokat már tárgyalja a parlament és a jövő héten már szavazhatnak is róla.

Ezzel megnyílhat az út a hiteltárgyalások felé, s Varga Mihály akár már júliusban is címlapfotó erejéig kezet rázhat a valutaalap küldöttségvezetőjével, vagy ha a diplomácia el tudja intézni, magával Christine Lagarde IMF-vezérigazgatóval. Ez Fellegi Tamásnak egy januári bemutatkozó beszélgetés alkalmával sikerült, meglehet, hogy Vargának még várnia kell ezzel.

Az ország külső megítélése és finanszírozása szempontjából kedvező fejlemény az euróárfolyamban és az országkockázatban is megmutatkozik, a közös uniós pénz 285 forintig gyengült, míg az országkockázatot jelző CDS-felár is éves minimumát közelíti, jelenleg 524 bázisponton áll.

Ez már tartalmazza az uniós kohéziós alapból Magyarországnak visszaadott 495 millió eurós támogatásról szóló pénteki Ecofin-döntés pozitív hatását is. Mint ismert, Magyarországra ezzel a forráselvonással gyakorolt Brüsszel nyomást annak érdekében, hogy az ellene immár nyolc éve folyó túlzottdeficit-eljárásban pozitív fordulat következzen be.

A válaszul adott Széll Kálmán terv 2.0 és az abba foglalt konvergenciaprogram mindenesetre hihető költségvetési pályát vázolt fel, ennek nyomán Brüsszel is engedékenyebbnek bizonyult. Ha minden jól alakul, akkor a költségvetési hiány sorozatos túllépéséért ellenünk folyó eljárás jövő tavasszal lezárulhat, ami az ország finanszírozásában könnyebbséget jelent majd. Egy ilyen pozitív hír láttán ugyanis a befektetők alacsonyabb hozamokkal is elviszik az államkötvényeket.

Mindez azonban rövid távú hatás, előbb meg kell várni, hogy tartóssá váljon a kedvező tendencia, s csak azután lehet a megindítani a kamatcsökkentési ciklust. Abban egyetértenek az elemzők, hogy a mai magyar – uniós rekorder – kamatszint nem szolgálja a gazdaság élénkítését. Abban sem különböznek a vélemények, hogy a kamatcsökkentés alapfeltétele az IMF/EU hitelmegállapodás, az azt megtestesítő biztonsági háló kifeszítése, minden más csak ezután jön.

Az Equilor elemzői azzal érvelnek a kamattartás mellett, hogy az EU/IMF hitelkeret megállapodásig rendkívül sérülékeny mind az államadósság refinanszírozása, mind a forint értéke, így addig kevés tere van az MNB-nek a monetáris lazítás irányába. Kedvező esetben – amennyiben ősszel megszületik a hitelmegállapodás – 50 bázispontos kamatcsökkentésre látnak esélyt az év végéig. Ez gyakorlatilag konszenzusos adatnak tekinthető, a bizonytalansági tényezőt e téren az adósságválság kezelésének hatékonysága jelenti, amely rossz esetben 25 bázisponttal 6,75 százalékra engedné csak levinni a kamatszintet.