Fekete exportőrök élősködnek a pangó gabonapiacon
Az eddigieknél is óvatosabban, illetve gondosabban kell eljárniuk a terményeiket exportcélra kereskedőknek értékesítő termelőknek. Az utóbbi időkben ugyanis megszaporodtak egyrészt a visszaélések, másrészt az adóhatóság előírásait is pontosan be kell tartani, máskülönben az APEH szankcionálhat.
A termelőktől az árut (gabonát, napraforgót) azzal viszi el sok vevő, hogy uniós tagállamba szállítja azt. Majd az értékesítést követően, csak az APEH áfa ellenőrzés során szembesülnek az eladók (termelők) azzal, hogy nem tudják hitelt érdemlően igazolni a kivitel tényét, emiatt az eladókat (termelőket) kötelezi az APEH az áfa befizetésére, és egyúttal pótlékot és bírságot is kiszab.
A problémát a Magyar Agrárkamara közleményemében bejelentette, hogy a hatóságoknak jelzi, de addig is felhívja a gabona és egyéb mezőgazdasági termelők (eladók) figyelmét, hogy a vevő kiválasztásánál körültekintően járjanak el, és olyan bizonylatokat szerezzenek be, ami biztosítja, hogy nem az eladón „hajtható" be az áfa és a büntetések.
Az adótörvény értelmében az eladónak akkor nem kell áfát felszámolnia, illetve bevallania, fizetnie, ha teljesül az áfa törvény előírása, miszerint az árunak át kell kerülnie egy másik tagállamba, és ezt hitelt érdemlően igazolni kell. Vagyis kell ehhez a fuvarozás tényéről szóló fuvarokmány Legtöbbször az úgynevezett CMR fuvarokmány), illetve a célállomásról egy nyilatkozat, hogy az áru megérkezett. Ez lehet egy áruátvételi igazolás is. Ez az igazolás felkerülhet a már említett CMR fuvarokmányra, de az is megfelelő, ha az áru megérkeztét a célállomásra egy külön igazoláson bizonyítja a vevő, az árut befogadó cég, személy.
Abban az esetben, ha fuvarokmány kiállítására nem kerül sor a szállításkor, vagyis akkor, ha az eladó, vagy a vevő saját maga szállítja le a célállomásra az árut, akkor is szóba jöhet más hitelt érdemlő igazolás. Ez esetben azonban az adóhatóság úgy látja jónak, hogy a kiszállítást egy harmadik fél igazolja. Az ilyen igazolásoknak két fő csoportja van: hivatalos okmányok vagy köziratok (közjegyző, vagy hatóság igazolja az áru megérkeztét); kereskedelmi okmányok (harmadik fél által kiadott kereskedelmi okmány).
Utóbbiaknál főként az alábbi okmányok jönnek szóba: A célország raktára által kibocsátott raktári átvételi elismervény (vagy a raktározási szerződés) vagy beraktározási okmány, amely tartalmazza a beraktározott termékeket fajta, mennyiség, érték és darabszám szerinti bontásban. A célország szaktestülete (kereskedelmi vagy iparkamara) által kibocsátott igazolás. A mennyiben a szerződéshez bankgarancia vagy akkreditív kapcsolódik, akkor azon okmányok, amelyeket ilyen esetben a bank elfogad. A célországban ügyvédi letétbehelyezésről szóló jegyzőkönyv vagy más igazolás.
Az Agrárkamara szakértői azt ajánlják, hogy a termelő akkor is szerezzen az üzletben, jóhiszemű részt vételét igazoló dokumentumot, ha ilyen kiadásától a „kereskedő" tartózkodik. Erre alkalmas lehet egy megbízható harmadik személytől származó igazolás is. Ilyen lehet, ha az eladó rendelkezik valamiféle igazolással, s a körülmények olyanok, melyekből arra lehet következtetni, hogy az áru, valóban megérkezett a vevőhöz.
Különös méltányolást érdemlő esetekben a vevő - a termék más tagállamba történő megérkezés tényét igazoló - nyilatkozata is elfogadható.
Általánosságban elmondható, hogy a vevő erre irányuló nyilatkozatának bizonyító ereje nagyobb, ha a vevő rendelkezik belső ellenőrzési rendszerrel, amely kellőképpen kizárja a valótlan tartalmú igazolások kibocsátásának lehetőségét ( a vevő működése során könyvvizsgálót vesz igénybe, stb.). Úgyszintén nagyobb a bizonyító ereje a vevői nyilatkozatnak, ha az eladó maga is meggyőződött a kiszállítás tényéről (az eladó maga elfuvarozza a terméket más tagállamba).
A vevő nyilatkozatából ki kell tűnnie, hogy a termék kiszállítása más tagállamba már megtörtént. A vevő azon szándéknyilatkozata, hogy az értékesítést követően a terméket más tagállamba kívánja kiszállítani, nem fogadható el kiszállítási igazolásként, mert az nem a tényleges kiszállítást, hanem csupán annak szándékát igazolja.
Fontos azt is tudni, hogy milyen adatokat kell tartalmazni kereskedelmi okmányoknak. A dokumentumon szerepelni kell a tulajdonos nevének, címének, adószámának, fel kell tüntetni az igazolás tárgyául szolgáló termékeket, fajta, mennyiség, érték és darabszám szerinti bontásban, ezen kívül a rendeltetési hely megjelölését.
Az úgynevezett kiegészítő kereskedelmi és egyéb igazolások az eddig ismertetett igazolási módok mellett (de nem helyettük) elősegítik a kiléptetés tényének igazolását. A kiegészítő kereskedelmi és egyéb igazolások önmagukban csak különösen indokolt esetben szolgálhatnak a kivitelt hitelt érdemlő módon igazoló dokumentumnak.
A fekete üzletek esetében gyakori, hogy az eladónak nem tudja beszerezni a kiszállítást igazoló okmányt. Ez a probléma ugyanakkor áthidalható, ha az eladó a vevővel történő szerződéskötés során egyik szerződési feltételként rögzíti a fuvar- és/vagy egyéb okmányok visszajuttatását illetve, ha az általános forgalmi adó összegének megfelelő óvadékot kér a vevőjétől arra az esetre, ha az okmányokat nem kapja vissza időben. Hasonlóképpen célszerű eljárni más, a vevőtől, illetve harmadik személytől származó igazolás esetén is.
Az Európai Unió más tagállamainak adóhatóságai is hasonló gyakorlatot alakítottak ki, ez a tájékoztatás más tagállamok adóhatóságai részéről közzétett - mindenki által hozzáférhető - állásfoglalások, tájékoztatók alapulvételével született.
