A magyar nyilatkozatokról kedden már nem esett szó Luxembourgban, az uniós pénzügyminiszterek tanácskozásának második napján, sőt a görög ügy sem szerepelt a napirenden, amit nagy megnyugvással értékelt George Papakonsztantinu. A hatásokról persze annál több szó esett: egyrészt az eurózóna tagországai tető alá hozták azt a társaságot, amely luxembourgi bejegyzéssel készül fel a netán bajba jutó euróövezeti államok megsegítésére, hitelnyújtás és -garanciák révén, 440 milliárd eurós plafonnal, amit az Európai Bizottság által kezelt 60 milliárdos alap egészít ki, az európai költségvetés fedezete mellett.

Ez azonban csak a válságkezelést szolgálja, ha valamely tagország tényleg Görögország sorsára jutna. Fontosabbnak tartják a pénzügyminiszterek, hogy megelőzzék ilyen helyzetek kialakulását, s etekintetben változtatni kell azokon a szabályokon, amelyek nyilván nem szolgálták ezt a célt. A Bizottság is tett javaslatokat nemrég, s az Európai Tanács állandó elnöke, Herman Van Rompuy munkabizottságot állított fel, lényegében a tagállami pénzügyminiszterekből, illetve munkatársaikból. Ezen az ülésen a stabilitási paktum erősítésén és a versenyképességi mutatók számba vételén munkálkodtak.

Abban egyetértés mutatkozik, hogy tavasszal a büdzsék legfőbb számait, a várható egyenleget, a növekedési, inflációs előrejelzéseket, a bevételeket és a kiadásokat mutatnák be a tagállamok egymásnak, a Bizottságnak, esetleg az Európai Központi Banknak. A britek ebből is kihúzzák magukat, de Londonban az eltérő pénzügyi év miatt tavasszal már ismertek a számok. Megállapodtak abban, hogy hamarabb életbe léphetnek büntető intézkedések, de nem büntető, hanem figyelmeztető jelleggel. Mint Van Rompuy megfogalmazta, eddig a büdzsé felső korlátja, a GDP három százaléka volt a piros lámpa, amelynél meg kellett állni, most már az is számíthat valamilyen retorzióra, aki a sárgán áthajt.

Finomítják az értékelést, nemcsak a hiányra figyelnek ezentúl, hanem az adósságra is, azon belül pedig a magánszektorét is számításba veszik. A példa a most megszorításokra - Olli Rehn pénzügyi biztos szerint a fiskális felelősség visszaállítására - kényszerülő Spanyolország, ahol a válság előtt többlet keletkezett a büdzsében, és az államadósság sem adott okot aggodalomra

A Bizottságnak ezekben a kérdésekben konkrét javaslatokkal kell előhozakodnia, ideértve a versenyképességi mutatók összemérhetőségét. Van Rompuy azt fejtegetette, nem azok az országok okoznak gondokat, amelyek többletet halmoznak fel a folyó mérlegükben, hanem azok, amelyek deficitet.  A kérdés kedden is előkerült, hiszen a tetemes német megszorító csomag ellentmondani látszik annak, hogy a piacok lehiggasztására az eurózóna és az unió igyekszik gyorsított ütemben visszavenni a válság ellen bevetett költségvetési ösztönzésből, de megkülönböztetett mértékben, vagyis ahol akad még mozgástér, ott nem kellene ezt erőltetni.

Ha mindenütt egyszerre csökkentik a belső keresletet, annak európai szinten súlyos hatása lehet. A felvetésre Rehn biztos úgy reagált, hogy Németország 2011-től hajtja végre a programot, s megfelelni óhajt a stabilitási tervben foglalt számoknak. Az elnöklő Salgado spanyol pénzügyminiszter inkább udvarias választ adott: tiszteletben kell tartani a nemzeti döntést, s hogyan lehetne bírálni Berlint, amiért betartja a stabilitási paktumot, amit épp most szigorítanak tovább. Megfigyelők azt mondták az ülés után: Berlin példát akar mutatni, s előtérbe helyezi az eurózóna stabilitását. A tanácskozáson persze megfogalmazódott: a költségvetési kiigazítások rövidtávon károsan befolyásolhatják a növekedési ütemeket.

A pénzügyminiszterek a 2005-ös fiaskó után most már megadják az Eurostatnak a könyvvizsgálási hatáskört, még az Európai Parlament véleményére várnak, s Rehn jelezte, a nagyobb hatalmú statisztikai hivatal szakértői Bulgáriába készülnek, ahol szerintük nincs minden rendben az adatszolgáltatással. Támogatták, hogy Észtország lesz az eurózóna tizenhetedik tagja január elsejétől, azzal együtt, hogy a valutaövezet belső megerősítését fontosabbnak tartják most, mint a bővítését.

A bankadó témája is előkerült. A tagországok többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy erre szükség lenne, de abban nem, hogyan és mire használják fel a befolyt pénzt, de koordinált döntést szeretnének, különös tekintettel arra - mondta lapunk kérdésére a görög pénzügyminiszter -, hogy a G-20-ak körében egyáltalán nincs összhang.  S nincs a számviteli szabályok egységesítésében sem, mint Barnier belsőpiaci biztos kifejtette, az európai és az amerikai nézetek inkább távolodnak egymástól.

Távol Európától
A válságkezelésre összpontosító kétnapos pénzügyminiszteri értekezletből keveset érzékelt Matolcsy György illetékes csúcsminiszter, aki budapesti elfoglaltsága miatt csak a hétfő esti ülésen, a Van Rompuy-féle munkabizottság tanácskozásán vett részt, ami bemutatkozásra is aligha adhatott alkalmat, s nyakunkon az uniós elnökség január elsejétől. A szerdai pénzügyminiszteri ülésen sem államtitkára képviselte, hanem a brüsszeli uniós képviselet vezetője. Távolmaradása persze megmagyarázható: a rossz kormányzati kommunikáció keltette piaci vihar nyomán gyorsan szükségessé vált bejelenteni valamit, s a keddi parlamenti ülésen Matolcsy jelen akart lenni. De ez a közjáték újra felhívja a figyelmet arra, hogy az új magyar kormánynak nemcsak a piaci mozgások ütemét, hanem a közelgő elnökség miatt az uniós élet iramát is minél előbb fel kellene vennie.