Az ipari termelés novemberi alakulásáról szerdán közzétett adat, az éves összehasonlításban 7,7 százalékos zuhanás és a beruházások korábban mért csökkenése csak megerősíti, hogy folytatódik a recesszió az Európai Unió tagországaiban, ezen belül az euróövezet húzógazdaságaiban.

Németországban a nemzeti össztermék (GDP) visszaesése idén akár két százalékra is rúghat, míg a zónán kívüli Nagy-Britanniában ennél is súlyosabb válságot prognosztizálnak. Az eurózónában csaknem nyolc százalékos a munkanélküliség, de az infláció irama 1,6 százalékra lassult. E fejlemények nyomán elemzők biztosra veszik, hogy az EKB ma 2,5-ről 2 százalékra viszi le az irányadó kamatot, de sokan elképzelhetőnek tartanak ennél nagyobb vágást is. A Barclays szerint az EKB 1,25 százalékig csökkenti a kamatot a következő hónapokban.

Az amerikai ingatlanfinanszírozási krízisből táplálkozó európai gazdasági válság újabb erőfeszítésekre készteti a kormányokat, de nagy viták övezik, vajon a közkiadások emelésének árát mikor és ki fizeti meg. Gordon Brown brit kormányfő, aki a költségvetési költekezés híveként tűnik fel, munkahelyteremtő csúcstalálkozót hívott össze a vállalkozói körökkel, amelyeknek különböző pénzügyi ösztönzőket kínált, ha tartósan állástalan embereket alkalmaznak vagy képeznek át. A brit büdzsé azonban hatalmasra duzzasztja a deficitet, amelynek a GDP-hez mért aránya idén elérheti a tíz százalékot – szemben a stabilitási paktum Londonra is vonatkozó háromszázalékos felső határával.

A globális pénzügyi válság megoldásában kiemelkedő szerepet vállaló Brown fáradhatatlanul készíti elő a huszak csoportjának április 2-i találkozóját. Kedden Ben Bernanke amerikai jegybankelnökkel találkozott – aki arról beszélt, hogy nem elég ösztönözni a gazdaságot, a bankrendszernek továbbra is tőkére és garanciákra van szüksége –, szerdán Nicolas Sarkozy francia elnökkel tárgyalt, s csütörtökön várja a Downing Street 10-be Angela Merkel német kancellárt.
Bár a berlini vendég azon európai vezetők közé tartozott, akik élesen ellenezték a költségvetési kiadások – vagyis az államadósság – féktelen növelését, az utóbbi napokban 50 milliárd eurós serkentési programmal állt elő, amelynek felét a következő két évben beruházásokra, másik felét adókönnyítésekre használják fel. Összességében a program nyomán 2010-re a német büdzsé hiánya is elérheti a GDP négy százalékát.

Rendkívüli időkben – s ezekre hivatkoznak most az uniós intézmények – ez még belefér a stabilitási paktumba, de nem a német gondolkodásba. Merkel alkotmánymódosítást szorgalmaz, hogy az állami eladósodás mértékét évente korlátozzák, s hogy a mostani kiadás költségvetési hatásait minél hamarabb megszüntessék.
Ennek persze az is oka, hogy az utóbbi három évben Németország igen sokat tett azért, hogy rendbe hozza az államháztartását, s ez sikerült is. Most azonban Berlin nyomás alá került: mint az EU legerősebb gazdasága, igyekeznie kell segíteni a többieken, serkentenie kell a keresletet, hogy mások is levegőhöz jussanak.

Az ötvenmilliárdos csomag megkésett reakció. Az Európai Bizottság még tavaly ősszel azt kérte a tagállamoktól, hogy költsenek 170 milliárd eurót a válság enyhítésére. Az Európai Parlament strasburgi plenáris ülésén még tegnap is ezt sürgette Barroso bizottsági elnök, akinek továbbra sem állnak rendelkezésére adatok, hogy miként is áll az EU e program végrehajtásával.
A Financial Times szerint Berlin ráébredt arra, hogy egy csónakban evez a többiekkel, s nem teheti meg, hogy hasznot húzzon mások élénkítő csomagjaiból, miközben maga nem csinál semmit, például nem mérsékli folyó mérlegének többletét.

A Standard and Poor’s hitelminősítő azonban figyelmeztet: lejjebb vesz Görögország, Írország, Spanyolország és Portugália szuverén adósságának besorolásából a várható költségvetési feszültségek, az egyre nagyobb adósságteher miatt. A spanyol állampapírok hozama már egy százalékkal magasabb a német kötvényekénél, s erre az euró bevezetése óta nem volt példa. Írországnak pedig cáfolnia kellett értesüléseket, hogy a Nemzetközi Valutaalaphoz (IMF) fordulna segítségért. A washingtoni székhelyű nemzetközi pénzügyi intézmény is jelezte, szó sincs róla, hogy Dublinnak támogatás kellene.

Ám ezek a fejlemények jól jelzik, hogy az euró tíz évét ünneplő zónában milyen súlyos feszültségek halmozódnak fel, s milyen veszélyeket rejtene magában, ha valamely tagország fizetésképtelenné válna, vagy hiányának finanszírozása falakba ütközne. Éppen e kockázatok, a fiskális válság kipattanásának lehetősége késztethette Németországot, hogy a korábbinál jóval nagyobb ösztönző csomagot állítson össze.