Helyrebillenni látszik Kína külső és belső egyensúlya, amelynek korábbi megbomlása a pénzügyi válság éveiben különösen nagy aggodalmakat keltett. Ám a folyó fizetési mérlegnek a GDP arányában mért többlete a 2007-es tíz százalékról mára három százalék alá süllyedt, miközben a gazdaság bővülését inkább a fogyasztás mozdítja elő, mint a beruházás és az export. Kína azonban már megelőzte az eurózónát, és a legjobb úton halad afelé, hogy 2016 táján a világgazdaság legnagyobb gazdaságává váljon, az árkülönbségek figyelembevételével. Az életszínvonal is gyors ütemben javulhat, ha Peking végrehajtja azokat a reformokat, amelyeknek főbb elemei megjelennek a jelenlegi, 2015-ig tartó ötéves tervben és a Kommunista Párt novemberi kongresszusának határozataiban is.

A legfejlettebb ipari államokat tömörítő Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) pénteken Pekingben hozta nyilvánosságra új elemzését a kínai gazdaságról. A nemzetközi szervezetnek Kína nem tagja, hanem partnere, és az OECD már 2010-ban is készített hasonló tanulmányt. A mostani 160 oldalas jelentés elismeri, hogy például a pénzügyi szektorban a piaci erők mind nagyobb szerepet kapnak, rugalmasabb az árfolyampolitika, és a tőkemozgások korlátozása is fokozatosan enyhül. A verseny a gazdaság más ágazataiban is erősödik, és javul a termelékenység, de az állami jelenlétet jelentős mértékben csökkenteni kellene, miközben a szellemi tulajdon – legyen az helybélieké vagy külföldieké – nagyobb védelemre szorul. Vidékről a városokba továbbra is tömegek vándorolnak, ezért a városok terjeszkedését elő kellene mozdítani, elkerülendő az ingatlanpiacok túlfűtését. A központi irányítást gyengíteni, a helyi kormányzatok jogosítványait növelni kellene. S végül, a levegő és a víz rossz minősége miatt sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani a környezetvédelemre, emelni az üzemanyagok jövedelmi adóját, s a háztartási energia árát jobban közelíteni a költségekhez. Általánosságban, a gazdaság zöldítése a növekedés újabb forrása lehet.

A globálisnak nevezett pénzügyi válság legkeményebb éveiben, 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben a kínai gazdaság átlagos növekedési üteme kilenc százalék felett alakult, alig maradt el a megelőző évtized gyors növekedési iramától. Az OECD-t alkotó gazdaságokról ugyanakkor ez mondható el. A múlt évben ugyan 7,8 százalékra lassult az ütem a gazdaságpolitikai kiigazítások és a kedvezőtlen külső környezet miatt, de idén és jövőre újra élénkül a gazdaság, az előrejelzés szerint 2013-ban 8,5, 2014-ben 8,9 százalékos bővülés várható a nemzeti össztermékben. Az infláció üteme a visszafogottabb növekedési környezetben három százalék alá süllyedt, az OECD egyelőre nem számít érdemi gyorsulásra.

A belső viszonyok változását jól érzékelteti, hogy az egészségügyi, társadalombiztosítási és egyéb szociális jellegű kiadások 2008 és 2012 között évente 24 százalékkal emelkedtek, az egészségügyi és nyugellátás új formáinak kialakítása nyomán. A fiskális egyensúlyt ugyanakkor a központi kormányzat megfelelően ellenőrzése alatt tartja.

Miután Kína 2001-ben csatlakozott a Világkereskedelmi Szervezethez (WTO), világpiaci részesedése hét esztendőn át évente egy százalékponttal bővült, de az iram a válság miatt is érdemben visszaesett, s az export ma lassabban bővül, mint a nemzeti össztermék. A kínai gazdaság jelenleg a képességei alatt teljesít: a városokban a munkanélküliek aránya elérte a hét százalékot, s a fiatalok körében a ráta még magasabb. Az egyre szorosabb kereskedelmi kapcsolatok miatt a kínai gazdaság múlt évi lassulása kedvezőtlenül hatott például Ausztráliára, Indonéziára és Brazíliára, hiszen a mérséklődő kereslet nyomán esett a nyersanyagok ára. Az ázsiai országokban a Kínába irányuló export a GDP öt százalékát teszi ki, vagyis ha Kína importigénye csökken, annak tovagyűrűző hatásai keletkeznek. S ha Kína beruházásai egy százalékkal csökkennek, akkor például a német nemzeti össztermék 0,1 százalékkal zsugorodhat.

Ezt érzékelve Kína újra élénkíteni kezdte a gazdaságát 2012 közepétől, s az OECD szerint van még tere a monetáris és fiskális lazításnak.

Az újra gyorssá váló növekedési ütem középtávon is fenntarthatónak ígérkezik a nemzetközi szervezet szakértői szerint. A vásárlóerő összehasonlítása alapján Kína gazdasága ugyanakkora lehet, mint az Egyesült Államoké 2016 környékén, de az egy főre eső jövedelem tekintetében csak az amerikai negyedét éri el. Ám 2020-ra Kína a magas jövedelmű országok csoportjába kerülhet, ha a Világbank meghatározását tekintjük irányadónak, azaz 2011-es árakon az egy főre jutó jövedelem elérheti a 12500 dollárt. Az utóbbi három évtizedben ugyanis Kína évi tízszázalékos átlagos növekedési ütemet diktált, ami jobb, mint bármely más felzárkózó állam három kiemelkedő évtizedének a teljesítménye, ideértve Japánt, Dél-Koreát, Indonéziát vagy Szingapúrt.

Kérdés, hogyan alakulnak a beruházások. A 45 százalék körüli ráta rendkívül magas, az OECD szerint túlságosan is nagy, de az egy foglalkoztatottra jutó tőkeállomány alacsony. A burkolt utak hossza fele, a vasúthálózat mérete harmada az amerikainak. A hatalmas ingatlanfejlesztések ellenére egy főre csak húsz négyzetméternyi, gyakorta nagyon szegényes lakótér jut. Vagyis nagy kereslet mutatkozhat további beruházások iránt, de a lakosság elöregedése miatt a megtakarítási ráta bizonnyal nem fog emelkedni.

Az OECD az innováció támogatását, a gazdaság zöldítését, a verseny serkentését, a tőkepiacok fejlesztését, a központi és a helyi kormányzat viszonyának reformját ajánlja a döntéshozók figyelmébe.