face Hungary legfrissebb elemzése szerint a megkérdezett több száz magyar vállalatvezető 41,6 százaléka nem reménykedik a közeli gazdasági fellendülésben, hanem legkorábban csak 2010 második felében számít biztató jelekre. „Az, hogy a kilábalás ideje 2010 második féle lehet a vezetők szerint, két dolgot jelent. Az egyik, hogy nem rövid távról beszélünk, a másik pedig az, hogy valójában felmérhetetlen számukra az, hogy mikor fordul jobbra a gazdasági helyzet" - magyarázza Dercze Zoltán, a Coface országigazgatója.

A 2010 második felére vonatkozó becslést ugyanis a média már jó ideje sugallja, tulajdonképpen a mindennapi hangulat része, így ha a cégvezető ezt a dátumot jelöli meg, az azt jelenti, hogy igazából nem tudja mire számítson. Mivel a piaci információk vagy megrendelések alapján nehezebb félévnél előrébb látni, ez egyben azt is jelenti, hogy viszont azt az időszakot, amit átlát, ott nem vár változást, teszi hozzá Dercze. Mindemellett a megkérdezettek 39,9 százaléka eleve úgy nyilatkozott, hogy nem is tudná megmondani a várt fellendülés kezdetének időpontját.

Dercze szerint ugyanakkor a magyar vállalkozások jó irányban keresgéltek a túléléshez. A legtöbben úgy nyilatkoztak, hogy új piacokat kerestek, ami az országigazgató szerint jó reakcióképességet mutat. Másfelől ez meglepő, mert az év elején olyan sebességgel estek vissza a megrendelések a bejáratott piacokon, hogy nehezen találhattak időt és alkalmat új piacok felépítésére.

A Coface úgy látja, hogy nő a tudatosság a hazai cégvezetőkben, hiszen második legnépszerűbb intézkedés a válság kezelésére az volt, hogy a cégek a vállalkozások áttekintették kintlévőségeiket. Úgy véli, hogy ma már sokkal hamarabb lépnek a behajtás ügyében a vállalkozások, és jelentősen megnőtt a belső credit management tudatossága is.

Ugyanakkor a válság miatt a finanszírozási struktúra átalakítása lett a harmadik legnépszerűbb megoldás a cégek körében a válság kezelésére. Mivel az idei éve első néhány hónapjában erőteljesen szűkültek a banki finanszírozási lehetőségek, így inkább a szállítókkal finanszíroztatnak a cégek, ami praktikusan úgy működik, hogy lassítanak a kifizetéseken.

Emellett voltak olyan cégek is, amelyek a rövidlejáratú forgóeszköz-finanszírozás egy részét faktorfinanszírozásra váltotta, bár ez utóbbi kicsit drágább megoldás. Azonban érdemes megjegyezni, hogy a lassított kifizetések valamint a hatékonyabb követeléskezelés azt eredményezte, hogy 2008 első kilenc hónapjához képest több mint 30 százalékkal nőtt 2009 első háromnegyedévében a felszámolási eljárások száma, pedig 2008 is rekordévnek számított a rendszerváltozás óta eltelt időszakban.

A válság kezelésére tett lépések között érdekes módon feltűnik az megoldás is, hogy voltak, akik igazából nem tettek semmit, bár Dercze szerint ezt csak azok engedhették meg maguknak, akiknek „kellemes" hátterük volt, és volt tartalékuk a válság hatásainak ellensúlyozására.

A munkaidő csökkentése is a legnépszerűbb módszerek között volt, és leginkább a gyártói vonalon volt jellemző. Ugyancsak életképes megoldás volt az eszközök kis arányú értékesítése, hiszen azt, ami nem volt jól hasznosítható, érdemes volt készpénzre váltani a szűkös időszakban.