Ma szavaz a parlament a "bérkommandó" törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványokról, amelyek száma a benyújtásuk óta eggyel fogyatkozott. Az egyik kormánypárti képviselő, Patay Vilmos döntött úgy, hogy még a szavazás előtt érvényteleníti saját javaslatát.

Ebben azt indítványozta volna a fideszes honatya, hogy a munkáltatóknak előírt - fideszes fogalmak szerint javasolt - nettó béremelés során az emelés elvárt mértékének részletes szabályait is rögzítse a későbbiekben megszülető kormányrendelet. Az indoklásból az hámozható ki, hogy ezzel lehetett volna megelőzni a munkáltatói trükközést az egyes bérelemek változtatásával, ami végső soron akár nettó bércsökkenést is eredményezhetett volna.

Nos, ez már nem kerül be a törvény végleges szövegébe, semmi sem ment meg viszont ettől két másik fideszes javaslatot. Az egyik érdekessége, hogy lépést igyekszik tartani a száz százalékon pörgő kormányzati törvénygyárral, ami miatt többször egymásba érnek a különböző javaslatok, így nehéz köztük megteremteni a koherenciát. Erre példa, hogy a Rogán Antal és társai által jegyzett bérkommandó törvényjavaslat még az Országos Érdekegyeztető Tanács részvételével számol, ám időközben egy másik, a parlamenthez benyújtott törvényjavaslat megszűnteti ezt a testületet, ráadásul az új érdekegyeztető szerv kezéből kiveszi a korábbi jogosítványokat.

Egy szó mint száz, a kormány senkit nem lesz köteles megkérdezni a 300 ezer forint alatti bruttó keresetek nettó pozíciójához szükséges béremelés szükséges mértékéről, arról egymaga fog dönteni, ha a képviselők ma elfogadják Kovács Péter indítványát. Erre megvan az esély, mert az illetékes bizottságok - melyek közül a gazdasági bizottság élén a bérkommandó törvényt jegyző Rogán Antal áll - támogatják a javaslatot.

Az amúgy sportügyekben otthonosan mozgó Bánki Erik is toldana egyet az előterjesztésen, és ő is élvezi a bizottság támogatását. Azt akarja a képviselő, hogy a nettó béremelés során figyelembe kelljen venni a béren kívüli juttatásokat is, melynek mikéntjét szintén a kormányrendeletnek kell megfogalmaznia. Ez valamelyest átfedésben van Patay Vilmos visszavont javaslatával, tehát ez is lehet egy oka, hogy az végül nem kerül a képviselők elé, bár azzal jóval részletesebben nyúlt volna bele a kormány a béremelés meghatározásába, például a vetítési alapokra, időszakokra is kiterjedt volna a hatálya.

Egyebekben nem változik a törvényjavaslat, már csak az a kérdés, mi is lesz a dolga a foglalkoztatóknak. Rogán Antalék szándéka szerint a munkaadóknak kell biztosítaniuk a nettó jövedelempozíciók megőrzését, - ami lényegében annak beismerése, hogy a jövő évi adóváltozásokon sokan, sokat veszítenének. Ugyanakkor Varga Mihály, a Miniszterelnökség államtitkára előbb múlt hét elején lapunkban, majd csütörtökön Az Este című műsorban arról beszélt, hogy az adóváltozások miatt senkinek nem lesz kisebb a nettó keresete. (Varga lapunkban a reálpozíció javulását tűzte ki a munkaadók elé célul, ám erről a televíziós beszélgetésben már nem esett szó.) )Ha így áll a dolog, akkor csak egy feltételezés jöhet szóba a kormány részéről: úgy számolnak, hogy a munkaadók esetleg bért vesznek el a dolgozóktól, csökkentik jövőre a nominális keresetet, s ezért kell törvényben gondoskodni a nettó keresetek megőrzéséről.

A válság idején valóban volt rá példa, hogy a munkahelyeken a létszám megőrzése érdekében ehhez az eszközhöz nyúltak a foglalkoztatók, ám nyugodtabb években ez egyáltalán nem jellemző a magyar munakerőpiacra. Kérdés, jövőre milyen piaci helyzet alakulhat ki, mire számít a kormány, ha abból indul ki, hogy a munkaadók döntései miatt csökkenhetnek a keresetek, aminek keresztbe kell feküdni. Amit tudni lehet: a ma ismert makrogazdasági pálya, ideértve a kormány konvergenciaprogramját is, nem indokolna bércsökkentést, igaz, elementáris mértékű emelést sem. Külső hatásként szóba jöhet az eurózóna miatti kockázat erősödése, ami az utóbbi hetekben nőtt igazán nagyra. Ami a belső kockázatokat illeti, a munkaerőpiac szabályozása, az őszre ígért kétharmados törvények adhatnak választ. A közmunkaprogram beindítása például bérfeszültséget generálhat: a programba a versenyszektort is bevonná a kormány, márpedig ebben az esetben az olcsóbb munkaerő belépése a munkaerőpiacra béralkuba kényszerítheti a magánszektorban, de nem közmunkában dolgozókat.