A külső konjunktúra eddig kissé kedvezőbb volt a vártnál. A belföldi kereslet visszaesése véget ért. A kormány olyan megszorítások bejelentésére kényszerült, amelyeket ellenzékben, és az elmúlt egy év alatt is el akart kerülni. Ezek a bejelentések óvatos bizalmat keltettek a külföldi befektetőkben és nagy nyugtalanságot az érintettekben. A külső egyensúly tovább javul.

Az államháztartás hiánya – az államosított nyugdíjpénztári vagyon nélkül számítva – időarányos. Az árfolyam és az adósságkockázati felárak visszaerősödtek a kormányváltás előtti szintre. Az elmúlt év „nem szokványos gazdaságpolitikája” következtében tovább gyengült tőkevonzó és növekedési képesség visszaszerzésének mikéntje viszont nem látszik.

Az államháztartás strukturális hiánya lényegesen nő. A kisvállalkozások és a középrétegek pénzügyi tartalékai egyre inkább kimerülnek. A szociális feszültségek fokozódnak. A világ összevont GDP-jének növekedési üteme, mindenekelőtt az ázsiai és a latin-amerikai felzárkózó országok növekedési ütemének mérséklődése miatt, a 2010. évi 4,9 százalékról 2011-ben 4 százalékra lassul. A dinamika hordozói így is az ázsiai felzárkózó gazdaságok.

Az EU-ban a szerény mértékű fellendülés folytatódik, a GDP 2010-ben és 2011-ben is 1,8 százalékkal emelkedik, de Németországban az ütem a 2010. évi 3,7 százalékról 2011-ben 2,6 százalékra mérséklődik.

Májusban idei mélypontjára esett a GKI-Erste konjunktúraindex értéke. Az ipari várakozások két évnyi, csaknem töretlen javulás után meglepő mértékben romlottak. Az építőipar tartósan a legpesszimistább ágazat, a várakozások romlása májusban is folytatódott. A kereskedelmi és szolgáltató cégek várakozása hullámzó, az utolsó hónapokban inkább romló (bár májusban minimálisan javuló). A Széll Kálmán Terv bejelentése óta különösen látványosan zuhant a magyar gazdaság kilátásainak megítélése.

A foglalkoztatási hajlandóság és az áremelési szándék egyaránt visszafogott. A GKI fogyasztói bizalmi index értéke a 2010. októberi csúcs óta lassan, de folyamatosan csökkent, márciusban zuhant, majd májusban folytatódott a lejtmenet. A lakosság saját pénzügyi és az ország általános gazdasági helyzetét is lényegesen rosszabbnak tartja a korábbinál. A lakosság a saját zsebén és a perspektíváin egyre inkább érzi a kettős beszédet alkalmazó politika valós hatásait.

A kormány tavalyi, tehát 2011-ben már érvényesülő gazdaságpolitikai lépései nem segítették a növekedést, miközben középtávon súlyos egyensúlyhiánnyal fenyegettek. A kormány erről a növekedésorientáltnak mondott, de csőddel fenyegető gazdaságpolitikáról 2011 tavaszán a Széll Kálmán terv, majd a konvergencia-program bejelentésével egy, a pénzpiacoknak és a befektetőknek jól hangzó, adósságcsökkentést előtérbe helyező politikára váltott.

Ez irányultságában helyes fordulat lenne, de nem került sor a gazdaságpolitikai váltás deklarálására. Az elgondolások az intézményi és működési reformok helyett túlzottan a szociális transzferek megkurtítására és a klasszikus általános költségvetési restrikcióra koncentrálnak. A megszorítások egy része ésszerűtlen, a hatástanulmányok és az érdekegyeztetés hiányzik. Emiatt a megvalósítási kockázat nagy.

A munkára ösztönzés helyes céljából csak a transzferek csökkentése látszik, a foglalkoztatási, oktatási, társadalompolitikai program kidolgozása nem. Paradox, hogy a közfoglalkoztatásra szánt források csökkentésével egyidejűleg növelik az erre rászorulók számát. A kormány megelégedni látszik azzal, ha a munkahely-teremtés célját csak statisztikailag - például a segélyezettek formális közmunkára kötelezésével - sikerül elérni. Többszázezer, többségében alacsony képzettségű inaktívat kitolni egy erősen túlkínálatos munkaerőpiacra biztos kudarccal fenyeget.

Ugyanakkor a kormányzat által a különböző programokban kilátásba helyezett egyensúlyjavítás mértéke (a valóban szerkezeti változások és a klasszikus restrikciós-megszorító lépések együttes hatásaként) összességében meghaladja a szükségeset. Ezért valószínű, hogy a vállalt 2012. évi hiánycél nagyjából elérhető lesz, ha jórészt nem is az állam működését hatékonyabbá tevő reformok, a növekedést segítő fejlesztések, hanem ehelyett nagy arányban egyoldalúan kényszerítő, kemény - akár az általános leépülést is vállaló - állami fellépés árán.

Emellett fennmaradt a befelé forduló nemzeti gazdaságpolitika. Mindez a már tavaly megroppant jogbiztonság körülményei között egy evickélő, a pénzügyi válságot elkerülő, de érdemi növekedésre nem képes gazdaságpolitikát, a társadalmi feszültségek éleződését vetíti előre. A kisvállalkozások terhei emelkednek, a hitelezés szigorodik, a válságadók korlátozzák a nagy cégek aktivitását.

Az ESA módszertan szerint nem a költségvetési törvényben szereplő 2,94 százalékos deficitet kell 2011-re kimutatni, hiszen a magán-nyugdíjpénztári államosítás egészét 2011. évi (egyszeri) tőkejövedelemként kell elszámolni. A közteher-bevételeknél (főleg a társasági adónál és az áfánál) mintegy 150 milliárd forintos elmaradás várható. A kiadásoknál végrehajtott zárolás ezt ellensúlyozza. A magán-nyugdíjpénztáraktól átkerülő 528 milliárd forint és az EU-támogatások 350 milliárd forintos növekménye lehetővé teszi, hogy az adócsökkentés ellenére a kiadások az adóbevételeknél sokkal dinamikusabban emelkedjenek. Ilyen lesz (egyszeri tételként) a MÁV és a BKV összesen 400 milliárd forintos adósságkonszolidációja és a PPP-programok visszaalakítása. A GKI végeredményben 2 százalék körüli többletet jelez előre 2011-re. Ez azt jelenti, hogy a magán-nyugdíjpénztári vagyon államosítása nélkül mintegy  7 százalékos hiány lenne a büdzsében.

2011-ben éves átlagban 4,2 százalékos - az energia-, üzemanyag- és élelmiszeráraknál 6-7 százalékos -, az év végén az áprilisi 4,7 százalékos csúcsnál alacsonyabb, 4-4,5 százalékos áremelkedés várható. A Monetáris Tanács politikájában változás nem látható. 2011 első hónapjaiban a kedvező nemzetközi befektetői hangulat és a magyar egyensúlyi helyzettel kapcsolatos pozitív várakozások csökkentették a kamatfelárat, de az még így is nálunk a legmagasabb a régióban.