Az IMF-tárgyalások azonban már nem úgy mennek, ahogy a leminősítés előtt még órákkal is fideszes politikusok sejteni engedték, majd ők diktálják a feltételeket. Ezt a tényt azonban meg kéne emésztenie a leminősítést hetekkel ezelőtt megjósoló, de a besorolás rontása elől a korábban elutasított IMF-hez forduló Matolcsy György gazdasági miniszternek és kollégáinak is. De a kormányzati megszólalások egyelőre azt sejtetik, hogy a döntéshozók nem értették meg a hitelminősítő üzenetét.

Orbán Viktor miniszterelnök és Csaba László közgazdász távozóban a megbeszélésről

A jövőre nézve ez nem ígér sok jót, aminthogy a bóvli besorolás következményei – dráguló finanszírozás, azaz még több megszorítás és gyengülő forint, azaz még aggasztóbb helyzetbe sodródó devizahitelesek - sem.

A Moody’s alapjában véve két tényezőt hangsúlyoz. Az első az, hogy a gazdasági növekedés iramának mérséklődése és az emelkedő finanszírozási költségek kérdésessé teszik, vajon teljesíthetőek-e a fiskális kiigazítás és az adósságcsökkentés beígért számai. A második pedig az, hogy miközben a külső piacok egyre nagyobb kilengéseket mutatnak, a magyar államadósság, amely a bruttó hazai termék (GDP) 81 százalékára rúgott tavaly, nagyon magas, magasabb, mint a Baa3 besorolású államokban.

E két alapvetést részletesebben kifejtve a Moody’s rámutat: a kormány ugyan elkötelezett, hogy 2018-ig ötven százalékra viszi le az államadósságot, de e cél eléréséhez vezető út nem látszik, az egyszeri lépések, mint például a kötelező magánnyugdíjpénztárak felszámolása, hosszú távon nem javítják az adóssághelyzetet. A strukturális reformokon és ad-hoc bevételeken alapuló jövő évi 2,5 százalékos, GDP-arányos hiánycélt is nehéz lesz tartani 0,5 százalékra levitt növekedési előrejelzés mellett, s egyelőre nem látható, hogyan érhetné el a kormány a 2013-ra tervezett 2,2 százalékos deficitet a kedvezőtlen gazdasági bővülési környezetben. Amelybe beleértendő a csüggedő magánszektor, a magas munkanélküliség, az alacsony foglalkoztatás, a német gazdaság lassulása, s a bankszektor korlátozott képessége a hitelezésre, részben a kormányzati intézkedések, részben a külföldi anyabankok magatartása miatt, vagyis, hogy visszafogják itteni tevékenységüket.

A külső sokkokkal szemben is sérülékeny az ország, mivel az államadósság 64 százaléka nem-rezidensek kezében van, s ennek kétharmada devizában keletkezett. A következő három évben a finanszírozási igény tetemesnek ígérkezik, miközben az adósságpálya ívét erősen befolyásolja a gyengülő forint. A gazdaságpolitika hatékonyságát övező bizonytalanság rombolja a piaci bizalmat. A Moody’s az államadósság finanszírozásában megbújó kihívással magyarázza a tárgyalások kezdeményezését az IMF-fel, de annak sikerét illetően kétségeit hangoztatja az előzetes magyar vélemények nyomán. De még ha sikerül is megállapodni, ami nyilván enyhítené a gondokat, az adósságszerkezetből fakadó sérülékenység akkor is megmaradna.

A nemzetgazdasági minisztérium, akárcsak Rogán Antal, az Országgyűlés gazdasági bizottságának elnöke értetlenségének adott hangot péntek reggel, és a folyó fizetési mérleg többletét, valamint az idén és jövőre is alacsony költségvetési hiányt említi.

- A Moody’s nem a költségvetési folyamatokat kérdőjelezi meg – mondta lapunknak Kondrát Zsolt, az MKB elemzője -, hanem a nem szokványos módszereket, például az egyes szektorokra kivetett adókat, s azok mértékét, bevezetésük módját, aztán a végtörlesztést, amely még nagyobb veszteséget okoz a bankoknak, továbbá egyes alkotmányos intézményi változtatásokat, mint a Költségvetési Tanács ellenőrző szerepének a kiiktatását. A befektetők kockázatosabbnak érzik ezt a környezetet, ezért nagyobb hozamot várnak el, de ez a bizalomhiány fogja vissza a gazdaság növekedési képességét. A külföldi tőkebeáramlás és a beruházások elapadása ezt jól jelzi. S minthogy az adósságot a GDP-hez mérik, a növekedés elmaradása, vagy esetleg a recesszió megemeli az arányszámot. Kondrát Zsolt úgy látja, hogy a tavasszal kedvezően fogadott Széll Kálmán tervet kéne folytatni, ideértve például az uniós elemzések által is megemlített elektronikus autópálya díjat, az önkormányzati, oktatási és közszférabeli reformot, s e szándékot bemutatni, illetve stílust váltani, bizalmat erősíteni. Ennek jegyében pedig úgy megállapodni az IMF-fel, hogy az alku felrúgásának esélye sem merülhessen fel. Összességében ebből kellene állnia a gazdaságpolitikai fordulatnak, amely legtöbb elemző véleményében megjelenő közös elem.

A végtörlesztés lehetett az utolsó csepp a pohárban Barcza György, a K&H makróelemzője szerint, aki úgy gondolja, hogy ez a lépés és a banki különadók mértéke szembemegy az európai feltőkésítési folyamattal és egyfajta „letőkésítést” testesít meg, aminek következménye hitelszűke, recesszió és az adósságprobléma súlyosbodása lehet. Mindez sajnálatos módon akkor zajlik, amikor a bizalmi válság átjárja lassan az egész eurózónát. Mielőbb meg kéne állapodni az IMF-fel, visszatérni a kiszámítható, előrejelezhető, váratlan húzásoktól mentes gazdaságpolitikához, mondja Barcza, aki emlékeztet rá, hogy tavasztól őszig, amikor még a Széll Kálmán terv kiadáscsökkentő elemeiről több szó esett, és a végtörlesztés sem volt terítéken, a forint jól tűrte az európai viharokat.

A Standard and Poor’s órákkal a Moody’s csütörtök éjszakai bejelentése előtt megerősítette, hogy tartja a negatív, tehát leminősítést sugalló, de a lényeget tekintve hasonló véleményét a befektetői kategória alsó fokán álló Magyarország esetében, s kivárja, mit hoznak az tárgyalások az IMF-fel. A Fitch nemrégiben változtatta csak negatívra az adósbesorolás kilátását a még éppen nem bóvli kategóriában, követve akkor az S&P-t és a Moody’s-t. Utóbbi egyébként további leminősítést is lehetségesnek tart. A lapunknak nyilatkozó elemzőknek az S&P hozzáállása rokonszenvesebb, de ez a tényeken nem sokat változtat.