Magyarország sosem rajongott az adóharmonizációért, a magyar kormány ezért is még megfontolja, hogy az eurózónán kívüli államok közül csatlakozik-e a közös fizetőeszköz stabilitását célzó paktumhoz - erről Martonyi János külügyminiszter beszélt pénteken újságírók előtt. Az érintett tíz ország közül Martonyi három és öt közé tette azok számát, amelyek vélhetően nem csatlakoznak majd a paktumhoz.

A külügyminiszter elmondta, Magyarország alapvetően egyetért a készülő megállapodás céljaival, így az államháztartási hiány, valamint a kedvezményes nyugdíjrendszerek számának csökkentésével, a versenyképesség növelésével. A paktum ugyanakkor az uniós tagállamok közötti adóversenyt is mérsékelni akarja. Martonyi elismerte, a gazdaságilag gyengébb uniós tagállamok nem szívesen mondanak le arról az ígéretes lehetőségről, hogy kedvező vállalati adókkal csábítsák magukhoz a külföldi befektetőket. A nem eurózóna-tagok döntését az is befolyásolja, hogy kapnak-e lehetőséget úgymond „mazsolázni". Vagyis a nem eurózóna-tagok kiszemezgethetnek-e maguknak a paktumból néhány pontot anélkül, hogy a megállapodás egészét magukra nézve kötelezően vállalnák.

Arra a felvetésre, hogy az adóharmonizáció érdekében a régi uniós tagállamok a kohéziós alapokat használnák nyomásgyakorlási eszközként az új tagállamokkal szemben, a miniszter annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a kohéziós politikát sikerült összekapcsolni az Európa 2020 stratégiával. Ez az összekapcsolás pedig egyértelművé teszi, hogy a kohéziós források Európa versenyképességének erősítését is szolgálják, s így nem fenyeget az a veszély, hogy az új tagállamokat a régiek a kohéziós forrásokkal „revolverezhetnék.

A teljes képhez tartozik, hogy két-három évvel ezelőtt már felvetődött, a kelet-közép-európai országok a brüsszeli közös alapból kapott felzárkózási pénzeket ne használhassák fel olyan infrastrukturális beruházásokra, amelyek elősegítik nyugat-európai termelő kapacitások áthelyezését. Mindezek fényében a külügyminiszter alapvető magyar érdeknek nevezte, hogy hazánk a 2014-2020 közötti időszakban legalább annyi kohéziós forráshoz juthasson, mint a 2007-2013 közötti periódusban.