A kormány 2011. november 2-i ülésén kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánította a magyar-szlovák összekötő földgázszállító-vezeték kiépítéséhez és a vezeték üzemszerű működtetéséhez kapcsolódó beruházások megvalósításával összefüggő közigazgatási hatósági ügyeket - közölte az illetékes nemzeti fejlesztési tárca.

Magyarország stratégiai célja a gázpiacon a valódi versenyhelyzet megteremtése megfelelő fizikai infrastruktúra kiépítésével és alternatív forráslehetőségek felkutatásával - írják. A fizikai infrastruktúra oldaláról az európai piachoz csatlakozó megfelelő kapacitású kapcsolatok kiépítése enyhítheti a hazai energiafüggőséget.

A stratégiai jelentőségű nagynyomású földgázszállító vezeték a tervezett Észak-Dél Energiafolyosó részeként növeli a szállítási útvonalak diverzifikációját, és jelentősen hozzájárul Európa energiabiztonságának erősítéséhez. Az új határkeresztező kapacitás elősegíti a gázpiac likviditását és növeli a közép-európai régió földgázellátásának biztonságát.

Az építés mellett Magyarország európai és regionális szinten is politikailag elköteleződött. A fejlesztést az Európai Unió kiemelt fontosságú projektként kezeli. Már megépült a magyar-román és a magyar-horvát gázösszeköttetés is.

A projekt kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításával a nagynyomású földgázszállító vezeték magyarországi szakaszának engedélyezési folyamata felgyorsul, így lehetővé válik a 2015. januári üzembe helyezés - ígéri az anyag.

Továbbra sem teszik tisztába ugyanakkor, hogy a vezeték 40 milliárd forintra becsült értékének megtérítését ráterhelik-e a gázszámlára avagy sem. Nem tettek említést arról sem, hogy míg a magyar-román és magyar-horvát vezetéket még a Mol, a magyar-szlovákot már - a kormány döntésének megfelelően - az állami Magyar Villamos Művek építené. Mint arról nemrég tudósítottunk, a kormány a 2013 utáni ingyenes széndioxidkvóták bevételeinek egy részéből is ezt a beruházást szeretné támogatni.

Minden gázipari nagyberuházás kapcsán kérdésként merül fel, hogy annak költségeit közvetlenül ráterhelik-e a gázfogyasztókra, avagy sem. Előbbi körbe tartozik például a Mol-kötődésű stratégiai gáztároló és a hozzá kapcsolódó ukrán irányú vezetékbővítés. Nem részesült ugyanakkor a kedvezményből a Mol említett magyar-román és magyar-horvát vezetéke, tekintve, hogy a Mol előzetes felmérései alapján a gázkereskedők elegendő mennyiségű vásárlást ígértek a vezetékből ahhoz, hogy a befektetés önfenntartó legyen. Nem kaptak támogatást az E.ON kereskedelmi tárolóbővítései sem.

Előzetesen a Mol tervezte a magyar-szlovák vezetéket is, ám a korábbiakhoz hasonló felmérés során nem mutatkozott rá kellő magyarországi irányú kereskedői igény. Azt a Mol-kérést, hogy ha a kormánynak stratégiailag mégis fontos, akkor a költséget építsék be a gázárba, az előző kabinet alatti szakhivatal elutasította.

Az új kormány ezt követően egy nem igazán kommunikált váltással lecserélte a Molt az MVM-re. Egyszersmind egyre erőteljesebben hangsúlyozzák az észak-déli gázfolyosó fontosságát. Noha ismereteink szerint most az MVM is felméri a kereskedelmi igényeket - vagyis a beruházást megpróbálja önfenntartóvá tenni, azaz költségeitől megkímélni a gázfogyasztókat -, ilyen előzmények után szinte biztosra vehető: ha az igényfelmérés újból kudarcos lesz, a kormány a beruházás költségeit a gázfogyasztókra terheli.

Mivel egy-egy ilyen nagyberuházás költsége a köbméterenkénti tarifában néhány tíz fillér - a stratégiai tároló 2-3 forint -, és a kormány hitet tett a rezsidíjak befagyasztása mellett, az biztosra vehető, hogy emiatt nem nő a lakossági gázár. A kormány ilyen esetben általában belenyúl a költségképletekbe, változtat az ármegállapítás belső logikáján, amivel végső soron bizonyos csoportoktól elvesz, másokat pedig segít. Az áremelés elkerülése végett ezt a "potom" 40 milliárd forintot is valószínűleg más gázipari csoportoktól "csípi le", vagyis lényegében velük fizetteti majd ki azt.