A képjelek éppúgy gondot okozhatnak, mint a betűkapcsolatok
Kínai kutatók nemrégiben megállapították, hogy másfajta képességeket, más agyterületek aktivizálását igényli az alfabetikus, hangmegjelenítő írás - így az angol vagy a magyar - elsajátítása, mint a jellemzően képírással, szimbólumokkal operáló kínai írás használata. A kutatók a funkcionális mágneses rezonancia (FMRI) módszerével térképezték fel olvasást tanuló gyerekek agyát, s a képeket összevetették angol nyelvű társaik korábbi vizsgálatokból származó képeivel.
Amikor az agy különféle írásrendszerekkel ismerkedik meg, az elsajátítás különféle módokon működik. Míg az angolul olvasni tanulók azt tanulják meg, hogyan szedjék szét a szavakat hangokra, milyen szimbólumokat használjanak a hangok jelölésére, miként rakjanak azokból össze szavakat, a kínai gyerekek százával memorizálják a szavakat szimbolizáló képjeleket. Ez magyarázhatja, hogy másféle területek működési zavara tapasztalható a különböző írásrendszerek elsajátításában akadályozott gyerekeknél, amiből pedig az következik, hogy más-más módszert kell kidolgozni a különböző kultúrájú tanulók segítésére.
A tanulási zavar oka még nem tisztázott. Genetikai vizsgálatok alapján a kutatók különböző gének mutációját, majd az azokra épülő eltérő agyi fejlődés sajátosságát valószínűsítik a háttérben. Feltételezésük szerint a kínai és az angol anyanyelvű diszlexiások esetében más-más gének érintettek.