Kí­nai ku­ta­tók nemrégiben meg­ál­la­pí­tot­ták, hogy más­faj­ta ké­pes­sé­ge­ket, más agy­te­rü­le­tek ak­ti­vi­zá­lását igény­li az al­fa­be­ti­kus, hang­meg­je­le­ní­tő írás - így az an­gol vagy a ma­gyar - el­sa­já­tí­tá­sa, mint a jel­lem­ző­en kép­írás­sal, szim­bó­lu­mok­kal ope­rá­ló kí­nai írás hasz­ná­la­ta. A ku­ta­tók a funk­ci­o­ná­lis mág­ne­ses re­zo­nan­cia (FMRI) mód­sze­ré­vel tér­ké­pez­ték fel ol­va­sást ta­nu­ló gyerekek agyát, s a ké­pe­ket ös­­sze­ve­tet­ték an­gol nyel­vű társaik ko­ráb­bi vizs­gá­la­tok­ból szár­ma­zó ké­pe­i­vel.

Ami­kor az agy kü­lön­fé­le írás­rend­sze­rek­kel is­mer­ke­dik meg, az el­sa­já­tí­tás kü­lön­fé­le mó­do­kon műkö­dik. Míg az an­go­lul ol­vas­ni ta­nu­lók azt ta­nul­ják meg, ho­gyan szed­jék szét a sza­va­kat han­gok­ra, mi­lyen szim­bó­lu­mo­kat hasz­nál­ja­nak a han­gok je­lö­lé­sé­re, miként rak­ja­nak azok­ból ös­­sze sza­va­kat, a kí­nai gye­re­kek szá­zá­val me­mo­ri­zál­ják a sza­va­kat szim­bo­li­zá­ló kép­je­le­ket. Ez ma­gya­ráz­hat­ja, hogy más­fé­le te­rü­le­tek mű­kö­dé­si za­va­ra ta­pasz­tal­ha­tó a kü­lön­bö­ző írás­rend­sze­rek el­sa­já­tí­tá­sá­ban aka­dá­lyo­zott gye­re­kek­nél, ami­ből pe­dig az kö­vet­ke­zik, hogy más-más módszert kell kidolgozni a kü­lön­bö­ző kul­tú­rá­jú ta­nu­lók se­gí­té­sé­re.

A ta­nu­lá­si za­var oka még nem tisz­tá­zott. Ge­ne­ti­kai vizs­gá­la­tok alap­ján a ku­ta­tók kü­lön­bö­ző gé­nek mu­tá­ci­ó­ját, majd az azok­ra épü­lő el­té­rő agyi fej­lő­dés sajá­tosságát va­ló­szí­nű­sí­tik a hát­tér­ben. Feltételezésük szerint a kí­nai és az an­gol anya­nyel­vű disz­le­xi­á­sok ese­té­ben más-más gé­nek érin­tet­tek.

A kínai gyerekek képjeleket memorizálnak