Eddig nem érkezett megkeresés a korrupció és szervezett bűnözés elleni fellépést irányító horvát ügyészségtől (USKOK) a magyar Legfőbb Ügyészséghez arról, hogy az USKOK kihallgatná Hernádi Zsoltot, a Mol elnök-vezérigazgatóját az INA olajtársaságban szerzett irányítói jogokkal összefüggésben indult korrupciós ügyben – közölte érdeklődésünkre Fazekas Géza szóvivő.

A horvát ügyészség honlapján csütörtökön tette közzé, hogy a Horvátország július elsejei uniós csatlakozásával új helyzet állt elő, új lehetőségeket kaptak arra, hogy kihallgassák Hernádit, aki szerintük érintett az általuk vizsgált kenőpénzügyben. Nem uniós tagként Horvátország csak nemzetközi elfogatóparancsot adhatott volna ki Hernádi ellen, uniós tagként élhet a tagállamok közti szoros bűnügyi együttműködés egyik legfontosabb eszközével: akár európai elfogatóparancsot is kiadhat a Mol-vezér ellen.

A két elfogatóparancs közti lényegi különbség, hogy míg nemzetközi elfogatóparancsra az országok saját polgáraikat általában és jellemzően nem adják ki (kivételek persze lehetnek), addig az európai elfogatóparancs minden, a megkeresett ország területén tartózkodó személyre érvényes, tehát az adott ország polgáraira is. Egy jogi szakértő szerint a most nyilvánosságra hozott horvát megkeresés lényegében egy udvarias felkérés a magyar hatóságok felé: „segítsetek, hogy tisztázhassuk ezt az ügyet, hadd ne kelljen európai elfogatóparancsot kiadni az egyik legnagyobb, stratégiai fontosságú magyar cég első embere ellen”.

Senkinek nem lehetnek azonban kétségei: ha Horvátország négy nappal uniós tagságának kezdete után újraindította a nyomozást a szerintük Hernádi érintettségét is felvető korrupciós ügyben, aligha fogad el nemleges választ a csütörtökön nyilvánosságra hozott kérésre. Így a kérdés már csak az, hogy van-e olyan záradéka, Magyarország által a csatlakozáskor szabott feltétele az európai kiadatási egyezménynek, amelyre hivatkozva megtagadható a mostani kérés, s a majdani európai elfogatóparancs teljesítése.

A hatályos uniós szabályozás értelmében az európai elfogatóparancs teljesítése vagy visszautasítása egyszerű, politikai befolyástól mentes eljárás keretében kizárólag igazságügyi eljárásban történik. Ezzel, valamint a szigorú és a hagyományos bűnügyi jogsegélyeljárásokhoz képest szűk határidők előírásával próbálták szavatolni a tagállamok a gyors eljárást. Az elfogatóparancsot, ha a megkeresett országnak nincs joga és módja azt visszautasítani, 90 napon belül teljesíteni kell, ami annyit jelent, hogy három hónapon belül át kell adni a keresett személyt az elfogatóparancsot kibocsátó országnak.

A számos garanciával körülbástyázott szabályozás csak néhány megtagadási okot ismer. Fő szabály, hogy megtagadható az európai elfogatóparancs tejesítése, ha akinek a kiadatását kérték, az adott bűncselekmény miatt rá kiszabott jogerős ítéletét már letöltötte, ha az illető még nem töltötte be a büntethetőség alsó korhatárát, s ha az adott bűncselekmény az adott államban közkegyelem alá esik.

A horvát hatóságok két éve már megkísérelték „eljárás alá vonni” Hernádit. Akkor azonban még csak a nemzetközi elfogatóparanccsal próbálkozhattak volna. Borítékolható volt, hogy a magyar hatóságok elutasítják a kérdést, mint ahogy meg is tették, a Mol stratégiai jellegére tekintettel nemzetbiztonsági okokra hivatkozva.

A legfőbb ügyész a horvát államügyészség 2011. júniusi jogsegélykérelmét, amelyben a Mol vezetőjének gyanúsítotti kihallgatását kezdeményezte, azzal az indokkal utasította el, hogy annak teljesítése „a Magyar Köztársaság biztonságát veszélyeztetné". A horvát ügyészség – a jogsegélykérelem tanúsága szerint – azzal gyanúsította volna meg Hernádit, hogy két ciprusi bejegyzésű gazdasági társaság 2009 júniusában – egy svájci bejegyzésű társasággal kötött tanácsadói szerződéseik útján – tízmillió euró vesztegetési pénzt fizetett Ivo Sanader akkori kormányfőnek azért, hogy a Mol átvehesse a horvát INA vállalat irányítását.

Tekintettel ugyanakkor arra, hogy a bűncselekmény megtörténtét kizárni nem lehet, a Központi Nyomozó Főügyészség „nemzetközi kapcsolatban kötelességszegésre irányuló vesztegetés" bűntettének gyanúja miatt nyomozást rendelt el a horvát jogsegélyben leírtak alapján. A nyomozás végül azt állapította meg, hogy a Mol érdekkörében nem valósult meg a horvát ügyészség által felvetett bűncselekmény.

A magyarországi nyomozás szerint az ügyben szereplő, állítólagos vesztegetési pénzt átadó két ciprusi bejegyzésű cég sem közvetlenül, sem pedig közvetve nem tartozik a Mol érdekeltségébe. Mindkét társaság egy orosz befektető tényleges érdekeltségébe tartozik – mutatott rá a nyomozás végén kiadott közlemény.

A Központi Nyomozó Főügyészség szerint a horvát gyanúsításban megnevezett ciprusi cégek 2009 júniusában valóban kötöttek, összesen tízmillió euró értékben tanácsadói szerződést egy horvát nagybefektető érdekeltségébe tartozó svájci gazdasági társasággal, azonban azok a szerződések nem a kötődnek sem a Molhoz, sem annak vezetőihez vagy képviselőihez.

A tanúvallomások szerint a szerződések és a pénzátutalások a „Drúzsba Adria” olajvezeték kétirányúvá tételét, illetve az olajvezetékhez kapcsolódó tárolókapacitás bővítését célzó (egyébként eredménytelen) lobbitevékenység kifejtését szolgálták a ciprusi cégekben tényleges üzleti érdekeltséggel bíró orosz nagybefektető érdekében. A magyar főügyészség nyomozása során beszerzett bizonyítékok egyértelműen cáfolták azon két horvát állampolgár – közvetett bizonyítéknak minősülő – tanúvallomását, akiknek a vallomására alapítva kérte a horvát ügyészség a Mol-vezér gyanúsítotti kihallgatását.

Fentiek alapján az volt megállapítható, hogy a jogsegélykérelemben foglaltakkal szemben, a Mol érdekében és vezetői részéről bűncselekmény nem valósult meg, ezért a nyomozást bűncselekmény hiányában megszüntették. Mindez nem érinti azt a lehetőséget, hogy a szóban forgó pénzeszközöket más személyek, más célok érdekében bűncselekmény elkövetésében használták – szögezte le két éve a Központi Nyomozó Főügyészség.