A pozsonyi Kalligram kiadó jelenteti meg Kornai János műveit, s az első kötetet, "A hiány"-t, amely a szerzőnek persze nem az első munkája, most nyomtatta ki újra, s mutatta be a Corvinus Egyetemen. Azért ez a vaskos tanulmány került a sorozat élére, mert az 1980-as első publikálás után ez törte át a keleti és a nyugati közgazdasági gondolkodás között emelt falakat, s ez gyakorolta a legnagyobb hatást a szocializmus reformján gondolkodó értelmiségre Magyarországtól a Szovjetunión át Kínáig.

Nem esett szó róla, miért is esett volna, de máig kevéssé érthető, miért nem jutalmazták "A hiány" című munkájáért legalább a szocialista rendszer bukása után Kornai Jánost közgazdasági Nobel-díjjal. Hiszen ő volt az a közgazdász – ahogy a szerdai könyvbemutatón a Corvinus Egyetemen Hámori Balázs professzor visszaidézte –, akinek sikerült már a nyolcvanas években betörnie a nemzetközi közgazdaság-tudományi életbe, mert olyan újszerűen és pontosan mutatta be a szocialista rendszer működését, tette érthetővé a hatalmi struktúrák meghatározó szerepét, a tervgazdaság ésszerűtlenségét.

Igaz, miután vállalta a nyilvánosság árát, eljutott a következtetésig, de az olvasóra bízta, hogy vonja le azt. S a következtetés lényege: a szocialista rendszer megreformálhatatlan. Jellemző, hogy 1980-ban, amikor a magyar kiadást előkészítették, de egyáltalán nem lehetett tudni, tényleg megjelenik-e, az angol kiadó vállalta, akkor is kinyomtatja, ha a magyarországi publikálás meghiúsulna. A háromezer példányt két újabb kiadással pótolni kellett, mert a könyvet szétkapkodták, vagyis az olvasók megértették Kornai János mondanivalóját, s ugyanarra a következtetésre jutottak, mint a szerző.

– Kornai János az emberekkel beszélgetett, akárcsak Adam Smith, hogy megértse a rendszer működését – mondta Hámori Balázs. S Kornai János ezt meg is erősítette, amikor emlékeztetett rá, hogy egy 2010-es felmérésben a kérdezettek 78 százaléka teljesen vagy részben egyetértett azzal a kijelentéssel, hogy a Kádár-rendszer jobban törődött a kisemberek gondjaival.

Ám ezek a „kisemberek” a Kádár-korszakban ennek éppen az ellenkezőjét mondták Kornai Jánosnak. Arról beszéltek, hogy a rendszer korrupt, hogy évekig kell várni, mire tanácsi lakáshoz, telefonhoz, autóhoz jutnak, vagy többévente kevéske devizához, hogy az áruhiány hogyan keseríti meg hétköznapjaikat. Magyarország volt persze a legvidámabb barakk, ahol legalább az élelmiszer-ellátás viszonylag elfogadhatónak látszott, főként a Szovjetunióhoz, Romániához vagy Lengyelországhoz képest.

A hiány azonban a szocializmusban a rendszer jellegéből fakadt, nem egyszerűen a kereslet és a kínálat megbomlása okozta. A hiányon keresztül a bürokrácia gyakorolta hatalmát, s fosztotta meg az embereket a szabad választás jogától. A könyv mostani megjelenése tehát hordoz időszerű üzeneteket. Az egyik az, hogy a makacs tények talán segítenek abban, hogy a kádári nosztalgiák szétfoszoljanak.

De nemcsak a múlt megszépítése ellen lehet hatásos "A hiány". Bár a kapitalizmus a szocializmus ellentéte, vagyis nem hiány, hanem többlet jellemzi, tehát nem a vevő udvarol az eladónak, hanem éppen fordítva, mégis maradnak, vagy kialakulhatnak szigetek ebben a tengerben. Az ingyen, vagy majdnem ingyen nyújtott szolgáltatások ilyen szigetek. Mint amilyen például az egészségügy. Tipikus hiánygazdaság. Sorban kell állni, de nemcsak a váróteremben. Heteket, hónapokat, éveket lehet várni egy-egy vizsgálatra, vagy műtétre, a sorállás kikerülését szolgálja a hálapénz, ami nem egyéb, mint korrupció. S ha ez az ellátási rendszer nem változik, az éppúgy korlátozza a szabad választás jogát, mint a kádári éra.

Időszerű "A hiány" fogalmi újításának, a puha költségvetési korlátnak az érvényessége is. A könyvben a szocialista nagyvállalat a főszereplő, amelynek vezetői inkább a hatalom folyosóit járják, hogy előnyöket szerezzenek, s ha baj van, megmentsék őket. Ez mindig meg is történt. Beruházásokat felelőtlenül is el lehetett indítani, mert a problémát az állam megoldotta. De a kapitalizmusban sincs kőkemény korlát. Ezt jól érzékeljük manapság, amikor megmentik a „túl nagy, hogy megbukjon” bankokat, és más nagyvállalatokat, sőt a háztartásokat is. A döntéshozók számára ez persze súlyos dilemma: ha nemet mondanak, vállalják a társadalmi és gazdasági következményeket, ha igent, akkor az erkölcsi kockázatot, hogy a szereplők rászoknak arra, úgyis megmentik őket.

"A hiány"-ban alkalmazott módszertan is új, hiszen nem a rendszer részleteit, hanem a rendszert vizsgálja. De megközelítésével Kornai alighanem hozzájárult az intézményi és viselkedési közgazdaságtan fejlődéséhez is. A módszertan alkalmas a kapitalizmus vizsgálatára is.

Erre egyszerű példaként említette a közgazdász professzor, hogy a szocializmusban nem kellett a vevőért harcolni, ez persze nem is ösztönzött innovációra, viszont reklámra sem volt szükség. A munkaerő-kereslet nagyobb volt, mint a kínálat, viszont létezett a kapun belüli munkanélküliség, vagyis alacsony hatékonysággal működött a rendszer. A kapitalizmusban harcolnak a vevőért, ez állandó megújulásra sarkall, viszont túlkínálat keletkezik a munkaerőpiacon, ez rengeteg szenvedést okoz. Erősíti azonban a munkafegyelmet és önhajszolásra kényszerít.