A Mol és Hernádi számára az ügy addig tartható keretek között (ha egyáltalán), amíg az elnököt tanúként hallgatják meg az INA-privatizációhoz kapcsolódó korrupciós bűnügyben. Már ez is rendkívül kényes, hiszen ha a horvát ügyészségnek megdönthetetlen bizonyítékai vannak arra, hogy az INA horvát olajtársaság Mol általi megvásárlásához kapcsolódóan vezető horvát politikust fizettek le, akkor azt elég nehéz elképzelni, hogy erről a Molban senki sem tudott, azt a pusztabürgözdi baromfigyár vezetője intézte önszorgalomból.

Hiába illet meg valakit az ártatlanság vélelme, attól még konkrét meggyanúsítás nélkül is rávetülhet a gyanú árnyéka - akkor is, ha utóbb kiderül, hogy teljesen ártatlan, az egész ügy kamu, politikai leszámolási kísérlet volt bizonyítékok nélkül.

A befektetői bizalom nem jogi kategória. A legnagyobb magyar cég első emberének feddhetetlennek kell lennie és annak kell látszania. A feddhetetlenségnek azonban nincs világos határvonala. Egy tanúkénti kihallgatásnak lehet az az üzenete is, hogy a Mol elnöke (és általa a Mol) mindenben együttműködő, nincs takargatnivalója a horvát bűnügy kapcsán.

A magyar ügyészség döntése azonban ebben az esetben is egy új dimenzióba helyezheti az ügyet. Kinyílik egy ajtó, amelyet aztán már nem lehet konzekvenciák nélkül bezárni.

Aligha valószínű, hogy a jogsegélykérelmet ne előzte volna meg előzetes egyeztetés. A horvátok végül nyilván olyan kérelmet terjesztettek elő, amelynek a teljesítésére a tárgyalások nyomán esélyt láthattak. A magyar oldalnak azt kell(ett) mérlegelnie, hogy egy (egyelőre) óvatos tartalmú jogsegélykérelem elfogadásával (egyelőre) megelőz egy keményebbet. A horvát ügyészségnek viszont így lehetősége nyílik arra, hogy az INA-privatizáció kulcsfigurái közül előbb hallgassa meg tanúként a Mol elnökét, mint a máig osztrák kiadatási őrizetben lévő volt horvát kormányfőt.

Azt világosan látni kell, hogy Hernádi nem egyenlő a Mollal, még akkor sem, ha a Mol felemelkedésében kulcsszerepet játszott. Orbán Viktor keddi szavai egyértelműek voltak: a magyar állam a Mol meghatározó tulajdonosaként nem enged az INA-együttműködésből, azaz nem kívánja kiengedni a horvát olajcéget a Mol-csoportból. Ez jelent számára tabut, nem egy konkrét vezető személye.

A horvát ügyészségnek Hernádi kell, a magyar kormánynak pedig a Mol regionális multi pozíciójának fennmaradása. Egy olyan Molé, amely éppen Hernádi elévülhetetlen közreműködésével vált magyar olajcégből regionális óriássá.

Lehet azonban, hogy eljön az a pillanat, amikor a "mű" megmaradásának éppen maga a "művész" lesz az ára. És akkor a művésznek is mérlegelnie kell majd, hogy a "főmű" akkor maradhat meg sértetlenül, ha ő kimegy a műteremből.

Mert könnyen belátható, hogy ezt a meccset elég könnyű kihozni döntetlenre. Az a cégbirodalom, amelyet a Molnak még az első Orbán-kormány idején kinevezett, de később a szocialista kormányok által is támogatott és megvédett vezetése szívós és ravasz munkával (politikai értelemben a csodával határos módon) kiépített, és közben "államtalanított", most könnyen a magyar állam ölébe pottyanhat. Akár a formális irányítási jog megszerzése, illetve a részvényhányadának növelése nélkül.