A többségi állami tulajdonban lévő vállalatok az elmúlt évtizedekben óriási szerepet játszottak Kína globális versenyképességének növelésében és a technológiai innovációk előrevitelében – fogalmazott a Zsenmin Zsipao (Renmin Ribao) pártlapnak Sao Ning (Shao Ning), a SASAC vezérigazgató-helyettese. Kínának szüksége van az állami tulajdonban lévő cégekre, csakúgy, mint más tulajdonú vállalatokra – mondta Sao.

A monopóliumok fenntartása egyes iparágakban nem csupán kínai sajátosság – figyelmeztet Hszü Pao-li (Xu Baoli), az irányító bizottság egyik elemzője. Az állami tőke a kínai vas- és acéliparban, a vegyi és nehézipari ágazatokban a verseny első számú generátora – tette hozzá az elemző.

Az állami beavatkozás mértékéről bő másfél éve éles vita dúl Kínában, s ez idő alatt számos értelmiségi sürgette a jelenlegi rendszer reformját, a szabadabb versenyt és az egészségesebb üzleti környezetet. A Világbank tavaszi, China 2030 című kiadványának készítői a kelet-ázsiai ország számára megfogalmazott tanácsok közt elsőként az állami tulajdonban lévő vállalatok reformját, a tulajdonosi struktúrák újragondolását, a közforrásokhoz való hozzáférés szélesebb körű elérhetővé tételét, a monopolágazatok lazítását és a stratégiai fontosságú iparágakban való verseny növelését sürgetik.

A reformokat sokan a novemberi hatalomátadással hivatalba lépő új kínai vezetéstől remélik. Ez azonban egy hosszú és bonyolult folyamat lesz, a piacokat ugyanis jelentős profittal gazdagodó, "meggyökerezett érdekcsoportok uralják", akiknek nem céljuk a változás – hangoztatta több alkalommal a Forbes magazin által a hét legbefolyásosabb kínai személyiség egyikeként számon tartott Hu Su-li (Hu Shuli), a Caixin gazdasági és pénzügyi magazin alapítója és főszerkesztője.

A változás az állami tulajdonban lévő cégek befolyása miatt sem lesz könnyű: egy amerikai kongresszusi felülvizsgálati csoport tavaly év végi becslése szerint az említett cégek a gazdasági növekedés feléért felelnek ma a kelet-ázsiai országban.