A Dolce Vitának vége: emigrálnak a Ferrarik
A három változat között éles „küzdelem” zajlik, nyertest még nem hirdettek. Az azonban bizonyos, hogy Mario Monti szakértői kormányának színre lépése után nem fenékig tejfel, s nem feltétlenül irigylésre méltó vállalkozás egy Ferrarit, Maseratit vagy Lamborghinit birtokolni. Utcára menni vele pedig meglehetősen kockázatos vállalkozás.
Az olasz APEH és a rendőrség ugyanis újabban utazik az ilyen luxusautókra, és nem minden ok nélkül. Gazdáik közül ugyanis sokan nem tisztességes úton halmoztak fel akkora vagyont, amiből telik egy luxusautó megvásárlására.
A sportautók belföldi forgalma is megcsappant: a szuperluxus autók eladása az IHS Automotive adatai szerint az idén a felére, 593-ra csappan a 2008-as évihez képest. (Megjegyezzük: akkor is válság volt, nem is kicsi.) A helyzet normalizálódására szakértők szerint 2016 előtt nemigen lehet számítani.
A luxusautók exportja is komoly lendületet vett: az Unrae olasz autóipari csoport adatai szerint az év első öt hónapjában csaknem háromszorosára nőtt az Itáliából magánforgalomban külföldre eladott nagy teljesítményű járművek száma. Május végéig 13633 ilyen erőgép hagyta el az országot, miközben egy évvel korábban 4923 használt jármű jutott erre a sorsra. Ezekben az olasz márkák mellett a derékhadat az Audik, Mercedesek, BMW-k és Porschék képzik.
A gyártás is törvényszerűen csökkent: a nemzeti autógyártó, a FIAT leállította hazai fejlesztéseit, sőt Sergio Marchionne vezérigazgató a szicíliai üzem után egy másik bezárását is fontolgatja a kereslet visszaesésére adott válaszul. A FIAT-csoport a hozzá tartozó luxusmárkákkal együtt most arra készül, hogy Kínában és az Egyesült Államok piacán erősítse jelenlétét, s ott adja el azt, amire otthon mostanság nem mutatkozik markáns igény.
Az olasz gazdaság egyre nagyobb bajban van, a Silvio Bersusconi sokadik bukása után a kormányrudat kezébe vevő Mario Monti nem sokat hezitált: 20 milliárd eurós megszorítással nyitott, véget vetve a közpénzek pazarló és gáláns, olasz stílusú osztogatásának. Az 1900 milliárd eurós adósságállomány kezelhető szintre történő leépítése időbe telik, s törekvéseiben az immár negyedik negyedéve tartó recesszió sem segíti a kormányt. Az ipari termelés meredeken zuhan, ahogy a fogyasztás is, míg a másik oldalon a munkanélküliség gyors emelkedésével 13 éves csúcsot döntött.
Az új bevételi forrásokra, különösen a gazdagok megadóztatására tehát szükség van, ezt Monti is belátta, ezért kezdeményezte a luxusadó drasztikus megemelését. Egy 316 ezer euróba, azaz csaknem százmillió forintba kerülő Lamborghini Aventador tulajdonosának például a korábbi, éves szintű 1800 euró helyett már 8400 euró adót kell fizetnie.
Ez már az adóelkerülést mesterfokon űző olaszok ingerküszöbét is kikezdte, s félő, hogy a Monti által tervezett 168 millió eurós adóbevétel sem folyik be az államkasszába, ugyanis a tulajdonosok inkább megszabadulnak költséges járműveiktől, minthogy luxusadót fizessenek.
Hatásos volt az az összehangolt akciósorozat, amit a hatóságok az adóelkerülések feltárására indítottak. A tavaly december óta tartó „razziák” során a gazdagok körében legkedveltebb üdülőhelyeken csapnak le a luxusautó-tulajdonosokra a fináncok. Cortina d’Ampezzo síparadicsomában vagy Portofinóban, a Riviéra népszerű üdülőhelyén végrehajtott ellenőrzések során azt vizsgálták, hogy a tulajdonosoknak volt-e elegendő legális jövedelmük a fényűző életmód kellékének megvásárlásához, illetve azt, hogy rendesen fizetik-e az adókat.
Rengetegen fennakadtak a szűrőn. A múlt hónapban például Velencénél állítottak meg egy Ferrari F40-est, gazdájáról kiderült, hogy 2006 óta nyolcmillió eurónyi adó megfizetésével sáros. Ezzel átvette a vezetést attól a Bergamóban júliusban elkapott Ferrari F131-tulajdonostól, aki „csak” hárommillióval tartozott az adóhivatalnak, miközben 200 ezer eurós autóval szaggatta az aszfaltot.
A Ferrari-tulajdonosok közül sokan elbizonytalanodtak, megéri-e vállalni a kockázatot, ami egy adóellenőrzéssel és egy vagyonosodási vizsgálattal jár. Márkaklubjuk, a Passione Rossa vezetője, Fabio Barone a Bloomberg Businessweeknek elmondta, hogy a helyzet megváltozott, amióta egy római rendezvényükön az összes ferrarist elszámoltatták, illetve a palermói kompkikötőben rendőrök várták a hajóról autójukkal legördülő negyven tagjukat.
Egyik tagtársuk például megunva a vegzatúrát 143 ezerért kínálja eladásra az egy éve még 224 ezerért megvett Ferrari 458-asát. Barone arról is beszámolt, hogy a Ferrari-„kényszereladásokról” szóló információk terjedése miatt újabban rengeteg telefont kap a környező országokból és Kelet-Közép-Európából, az alkalmi vételek lehetősége ugyanis felkeltette az ottani újgazdagok érdeklődését. A használt Maseratik és Ferrarik exportja fellendült, az első öt hónapban az egy évvel korábbi 142 helyett 424 hagyta el szülőhazáját.
És nem csak az olasz márkákról van szó. Nehéz elhinni, de a Porsche Italia vezetője heti (!) 200 sportautó és Cayenne városi terepjáró exportjáról tud. Loris Casadei szerint öt hónap alatt háromszor annyi, 1134 Cayenne-t vittek külföldre.
S hogy mit szól a gazdagok elszámoltatására indított populista kormányzati kampányhoz az ikonikus luxusautó-gyártó? Finoman szólva nem örül neki. Noha Luca di Montezemolo Ferrari-elnök maga is az adóelkerülés ellensége, a kollektív bűnösség megállapításával nem ért egyet, látványos demagógiát lát az intézkedések mögött. Ennek ellenére a Ferrarik piacát nem kell félteni. A határon túl mindenütt szívesen látják őket, s a hétezres eladási terv teljesítését komoly veszély az idén sem fenyegeti.
A Dolce Vita tehát csak odahaza ért véget.
