Letelepedőben: a bevándorlók beilleszkedésének mutatói 2012 címmel tett közzé vaskos elemzést és adatbázist (http://www.keepeek.com/Digital-Asset-Management/oecd/social-issues-migration-health/settling-in-oecd-indicators-of-immigrant-integration-2012_9789264171534-en) a párizsi székhelyű Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD). A szerzők rögvest az elején rögzítik: az állampolgárság és a születési hely alapján szokták meghatározni, ki a bevándorló, ám e tanulmány csak az utóbbi adatból indul ki. Igaz, így is okoz nehézségeket a számbavétel, például azon közép-európai tagállamokban, amelyek esetében a határok a múltban változtak. Az állampolgárság félrevezető lehet, hiszen a történelmi kapcsolódás miatt sokan megkapták az állampolgárságot, például algériai franciák, az afrikai gyarmatokról visszatérő portugálok, vagy erdélyi, szerbiai magyarok. A leghelyesebb megközelítés az volna, ha a külföldön született külföldi állampolgárokat tekintenék bevándorlónak, de ehhez nem áll rendelkezésre megfelelő mennyiségű adat.

E megszorítással is érdekes kötetet tett le elsősorban a kutatók asztalára az ipari államokat tömörítő nemzetközi szervezet. Ez az első átfogó felmérés, amely összesen kilenc alkategóriában igyekszik megnézni, mennyire sikeres a bevándorlók integrációja. Nincs olyan ország a 34 tagállam között, amely minden szempontból kiemelkedő teljesítményt nyújtana ezen a téren.

Az OECD-hez tartozó országokban 110 millió bevándorló élt 2009-10-ben, a teljes lakosság kilenc százalékát képviselve. Tíz év alatt harmadával emelkedett ez az arány. A bevándorlók harmada az Egyesült Államokban próbált letelepedni, a teljes lakosság alig több mint tíz százalékát adva. A bevándorlók tíz százalékának fogadásával Németország a második a sorban.

Ha a bevándorlók arányát nézzük a befogadó ország lakosságához viszonyítva, akkor a legtöbben Luxembourgban, Ausztráliában, Svájcban, Izraelben és Írországban élnek. Spanyolországban például megháromszorozódott a létszám, 6,5 millióra emelkedett tíz év alatt, vagyis annyi bevándorló telepedik le az ibériai országban, mint például Kanadában.

A 110 millióból 26 milliónak felsőfokú végzettsége van. A magas képzettségűek számára különösen vonzó Izrael, Írország, Kanada, Luxembourg és Nagy-Britannia. A válság hatásával magyarázható ugyanakkor, hogy Írországban, Görögországban, Spanyolországban és Portugáliában a nemrégiben bevándoroltak között csökkent a magas képzettségű férfiak aránya.

Az európai OECD-országokba érkezők célja többnyire családegyesítés, negyedük munkát keres, s csupán hat százalék említett humanitárius okokat.