A banksegélyben csak a legnagyobbakat követjük
Az Amerikából begyűrűző hitelválság következtében megroggyant bankrendszerük megszilárdítására kétféle módszert alkalmaznak az európai államok. A helyzet konszolidálásához Izland és Magyarország külső forrásokat vesz igénybe, adakozói oldalon a Nemzetközi Valutaalap, az Európai Unió, illetve egyes államok – mint Izland esetében várhatóan Oroszország - jelennek meg.
A megnyugtatóan magas állami tartalékokkal rendelkező országok viszont az amerikai példát importálták, azaz kinyitották a trezort és önerőből fedezik a bankmentő akcióikat. A segítség kétirányú: egyrészt friss pénzt pumpálnak a válság miatt a csőd szélére jutott bankokba, másrészt garanciavállalással serkentik a hitelezést, így oszlatják az általános bizalmatlanságot. Az állam a tőkejuttatás fejében nem szavazó, osztalékelsőbbségi részvények birtokába jut, beülteti embereit a felügyelő bizottságba és az igazgatóságba. Az elképzelés szerint pár év múlva, amint rendeződnek a dolgok, a bank visszavásárolhatja a részvényeit. A feltőkésítés feltételei között szerepel, hogy korlátozzák a vezetői fizetéseket, törlik a bónuszokat és minimalizálják vagy egy időre felfüggesztik az osztalékfizetést.
Németországban 500 milliárd eurós stabilizációs csomagot hoztak létre, ebből 400 milliárd a garanciavállalást, 80 milliárd pedig a bankok feltőkésítését szolgálja. A maradék 20 milliárd pedig a vésztartalék. A feltőkésítési keret nagyját egyedül elviszi a Hypo Real Estate jelzálogbank, amelynek 50 milliárd eurós szeptember végi megsegítése volt az első nagy szabású európai mentőakció. A keretből kért és kapott 5,4 milliárd eurót a BayernLB, illetve 8,2 milliárdot a Commerzbank, a második számú német hitelintézet. A többiek jelentkezését – így a Deutsche Bankét – már várják Berlinben.
Hollandiában a fennállása első veszteséges negyedévét produkáló ING 10 milliárd eurós „csekket” kapott az államtól, igaz többször is hangsúlyozta, hogy tőkehelyzete stabil, a pénzre csak versenyképesség erősítése miatt van szükség. A Benelux-államokban működő Fortis nem kerülhette el a feldarabolást, hollandiai egységét államosították, a belgiumi és luxemburgi részét pedig - 75 százalékban – 8,25 milliárdért megvette a BNP Paribas. A magyar K & H bank tulajdonosa, a belga KBC sem maradhatott ki a szórásból. Náluk 3,5 milliárd euró állt a házhoz, ekkora értékű részvénycsomagot adtak ugyanis el az államnak a október végén.
Nagy-Britannia különösen aktív a bankmentés terén. A négy vezető brit bank közül a Royal Bank of Scotland (RBS), a Lloyds TSB, valamint a jelzáloghitel-piacon vezető HBOS együtt 37 milliárd font állami tőkeinjekcióhoz jutott és 13 milliárd még maradt is a kasszában, elsősorban a Barclaysnak címezve. Az 50 milliárd fontos feltőkésítési keret mellett London 200-200 milliárd fontot tett félre: egyik felét likviditásnövelő céllal a befagyott pénzpiacok „olvasztására”, a másik felét pedig a bankközi hitelek garanciájára.
Svájcban a hitelválságon eddig 40 milliárd dollárt bukó UBS-t állítja növekedési pályára az állam, ehhez 47,2 milliárd dolláros hitelt kap a helyi jegybanktól. A Credit Suisse számára is él a lehetőség, de a második legnagyobb bank még nem kért a segítségből.
Franciaországban egy a nyolchoz a tőkepótlás és a garanciavállalás egymáshoz viszonyított aránya. Nicolas Sarkozy a jövő év végéig összesen 360 milliárd eurót szán e két célra, szigorú állami kontrollt ígérve a segítséget igénybe vevő pénzintézetek felett.
A spanyol bankrendszert megerősítő lépésekről tegnap szivárogtak ki az első részletek. E szerint 200 milliárd euró értékben vállal garanciát az állam a következő öt évben a bankok által kibocsátott kötvényekre. Korábban Jose Luis Rodriguez Zapatero kormányfő jelezte, hogy szemben a Nyugat-Európa többi államával, a spanyol bankok feltőkésítésére nincs szükség.
Olaszországban a Hypo Real bankban beragadt pénzét sirató Unicredit állapota adott okot pillanatnyi aggodalomra, ám a bank vezetése ügy döntött, hogy piaci forrásokból hajt végre tőkeemelést, nem élősködik az állam emlőin. Silvio Berlusconi miniszterelnök kijelentette: mindenképpen megakadályozza, hogy spekulánsok akár egyetlen centes kárt okozzanak az olasz bankoknak. A sorból Svédország sem maradt ki: a skandinávok bankrendszerük védelmében összesen 200 milliárd euró értékű stabilitási tervet hirdettek meg két hete. Ez részint hitelgaranciákat tartalmaz, továbbá egy tőkepótló alapot a rászoruló helyi pénzintézetek számára.
Ausztria 100 milliárd eurós programot hirdetett. Az Erste 2,7 milliárdot már le is hívott ebből, s a Raiffeisen is hasonló lépésre készül. Nála 2 milliárd euró lehívása elegendőnek tűnik a bajok orvoslására, ám ahhoz, hogy hozzájuthassanake a pénzhez, előbb meg kell szerezniük a közgyűlés felhatalmazását. Ez folyamatban van.
A pénzügyi válság első osztrák áldozata a milliomosok bankja, a Constantia volt, amelyet azonban az állam 400 millió eurós garanciája mentett meg a csődtől. Őt követte a Kommunalkredit, amelyet a napokban vett át az állam.
