Öt éve nem látott mélységbe süllyedt, 0,5 százalékra fékeződött márciusban az infláció irama az eurózónában a februári 0,7 százalékról. Az Eurostat adatai azt mutatják, hogy hasonló mértékben 0,8 százalékra lassult az energia- és élelmiszeráraktól megtisztított maginfláció üteme is.

Elemzők felhívják a figyelmet rá, hogy a bázishatás miatt a tavalyi korai Húsvét belezavarhat az adatokba, hiszen az ünnepek előtt többnyire emelik az árakat a kereskedők. Idén áprilisban azonban az infláció már 0,9 százalék lehet. Ám még így is az ütem jóval elmarad az Európai Központi Bank (EKB) céljától, hogy a pénzromlás üteme éppen két százalék alatt maradjon.

A 0,5 százalékos márciusi infláció azonban felerősíti a deflációs félelmeket, hiába érvel Mario Draghi európai jegybankelnök hónapok óta amellett, hogy egyáltalán nincs ilyen veszély, s az eurózóna nem hasonlítható Japánhoz. Ám pénteken a spanyol statisztikai adatok már azt mutatták, hogy az ibériai országban bizony felütötte fejét a defláció, s ha ez a betegség terjedni kezd, akkor a valutaövezet éppen megindult fellendülése megakadhat. A piac tetteket vár az EKB-tól, a szavakba kezd belefáradni – ahogy arra a Financial Times hétfői számában pontosan rámutatott Wolfgang Münchau.

A vélemények azonban megoszlanak, s az elemzők inkább arra számítanak, hogy újabb magyarázatot kapnak Draghitól. De egyesek szerint elképzelhető, hogy az EKB jelképes, kis mértékű kamatcsökkentéseket hajt végre. A legtöbb szó a negatív betéti kamatról esik. Vagyis arról, hogy a kereskedelmi bankokat lényegében megadóztatnák, ha pénzüket az EKB-ban tartják, ahelyett, hogy a cégeknek hitelként továbbadnák. Az irányadó 0,25 százalékos kamat parányi csökkentése is felmerülhet, esetleg újabb kereskedelmi banki hitelprogramot is bejelenthet Draghi.

Az elmúlt hónapban kettős szóbeli beavatkozás határozta meg az EKB tevékenységét. Egyrészt igyekeztek gyengíteni a dollárhoz képest erősödő eurót, másrészt német részről is támogatni kezdték a mennyiségi könnyítési politika bevezetésének az eshetőségét. Megfigyelők ugyanakkor taktikai húzásként értékelik Jens Weidmann német jegybankelnök ilyen értelmű nyilatkozatát, amelynek célja az lehet, hogy a piacot meggyőzzék: új eszközöket vet be az EKB, ha szükséges. De annak érdekében mondja ezt Weidmann, hogy a mennyiségi könnyítést ne kelljen alkalmazni.

Ha mégis elszánná magát az európai jegybank, akkor a magánszektorban kibocsátott kötvényeket vásárolná, hogy pénzt pumpáljon a gazdaságba, de még rengeteg technikai és jogi kérdést tisztázni kellene. Az állampapír-vásárlásra szűk két éve született meg a program (OMT), de még nem alkalmazták, csak szavakban.

Ám Weidmann, valamint a finn jegybankelnök és az EKB német igazgatósági tagja is többször beszélt arról, hogy negatív betéti kamatot lehetne felszámítani. Azt remélik: egy ilyen lépés olyan benyomást kelthetne a piaci szereplőkben, hogy az EKB komolyan fellép a deflációs veszéllyel szemben.