Kásler Árpád, a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete és az április–májusi választásokon induló Haza Nem Eladó Mozgalom Párt vezetője, valamint felesége még 2008-ban vett fel devizaalapú lakáshitelt. Később egyebek mellett azért perelték be a hitelező OTP-t, mert a bank a kölcsön folyósításakor devizavételi, míg az aktuális törlesztőrészlet kiszámításánál devizaeladási árfolyamot alkalmazott, s a kettő különbsége, vagyis az úgynevezett árfolyamrés miatt akkor is többet fizetnek vissza az eredetileg felvett hitel kamatokkal növelt összegénél, ha a forint árfolyama a futamidő alatt végig nem változik.

Az adósok szerint ez tisztességtelen, míg az OTP azt mondja, az árfolyamrés a devizaváltással kapcsolatos költségeit fedezi. A Kúria az ügyben kikérte Európai Bíróság állásfoglalását, mert egyrészt nem volt biztos abban, hogy egyáltalán vizsgálhatja a kérdést, másrészt arra volt kíváncsi, hogy a luxembourgi székhelyű testület szerint mikor számít egy szerződési feltétel világosnak és érthetőnek. Egy uniós irányelv szerint ugyanis a szerződés elsődleges tárgyával, így az árral, díjjal kapcsolatban nem lehet vizsgálni a tisztességtelenséget, ha a feltételek világosak, érthetőek voltak.

Az Európai Bíróság szerint ugyan mindig az adott szerződést vizsgáló bíróságnak kell eldöntenie, hogy mi számít a megállapodás elsődleges tárgyának, de azért azt is hozzátette, hogy a maga részéről az árfolyamrést nem sorolja ebbe a körbe. Ami a másik kérdést illeti: nem elég, ha az adott szerződési kikötés pusztán alaki és nyelvtani szempontból érthető. Azt is meg kell vizsgálni, hogy a bank reklámja, a kölcsönszerződés megkötése során adott tájékoztatása alapján az általánosan informált és ésszerűen körültekintő fogyasztó nemcsak felismerni képes a devizavételi és -eladási árfolyam közötti különbséget, hanem képes értékelni ezek alkalmazásának a törlesztőrészlet kiszámítására és az általa felvett kölcsön teljes költségére gyakorolt hatásait.

A mai tárgyalás, illetve várhatóan az ítélet tétje tehát az, hogy a bíróság vizsgálhatja-e az árfolyamrést, s ha igen, akkor tisztességesnek ítéli annak az alkalmazását vagy sem. Amennyiben megvizsgálja és tisztességtelennek találja, akkor az egyben azt is jelenti, hogy érvénytelen ez a szerződési kikötés, ám ebből még nem feltétlen következik, hogy az egész szerződés érvénytelenné válik. Utóbbi helyzet csak akkor áll elő, ha a megállapodás problémás elemét nem lehet kijavítani. A Kúria eddigi gyakorlata, valamint a luxembourgi testület állásfoglalása alapján azonban a testület ebben az esetben is erre törekedne, s mivel létezik olyan jogszabályi előírás, amelyet ehhez alapul vehet, így adott helyzetben ezt is fogja tenni.

A devizaalapú lakáshitelek törlesztőrészletét 2011 óta kötelezően középárfolyamon kell kiszámítaniuk a bankoknak, a Kúria pedig dönthet úgy, hogy a Kásler–OTP-szerződést visszamenőleges hatállyal, a 2008 és 2011 közti időszakra is ennek megfelelően módosítja. Ebben az esetben a feleknek el kell számolniuk a különbözettel, ami néhány tízezer forintot jelenthet, vagyis ennyit kaphat vissza az adós.

Ám a bíróságok, így a Kúria is csak egyedi ügyekben tudnak dönteni, így ahhoz, hogy ne kelljen minden devizahitelesnek külön-külön perelnie, a parlamentnek kell rendeznie a kérdést – jogszabályalkotással. A kormány korábban már többször jelezte, hogy erre készen áll, adott esetben a devizahiteleseknek szánt újabb csomag részeként ezt a helyzetet is kezelné. A kabinet azonban még két további döntésre is vár: a Kúria az árfolyamréssel kapcsolatban adós még egy, a kérdést szélesebb összefüggéseiben is vizsgáló jogegységi döntéssel, s ugyanez a helyzet a szerződések egyoldalú módosításával kapcsolatban is. A két jogegységi döntést az őszre ígéri a Legfelsőbb Bíróság, a kormány pedig ennek ismeretében dönt majd arról, milyen jogszabálytervezetet terjeszt be a parlament elé.

Ezzel kapcsolatban Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a közmédiában tegnap elmondta, hogy a bírósági döntések megszületése után a kormány kész arra, hogy újra foglalkozzon a devizahitelek ügyével, és olyan megoldást keressen, amely véglegesen kivezeti a piacról ezt a terméket. Mindenkinek az az érdeke, hogy olyan megoldás szülessen, amely valóban segít a devizahiteleseknek, ugyanakkor nem veszélyezteti a bankrendszer normális működését – fogalmazott.