Alapvetően nem változtat a devizahitelesek helyzetén az Európai Unió Bíróságának döntése – állítja ifj. Lomnici Zoltán ügyvéd, alkotmányjogász, a Civil Összefogás Fórum jogi szakértője.

A luxembourgi testület ugyanis alapvetően a nemzeti bíróság – végső soron a Kúria – kompetenciájába utalta annak eldöntését, hogy a kölcsönügyletek kapcsán a bankok kikötöttek tisztességtelen szerződési feltételeket, s ha igen, azokat a nemzeti jog valamely diszpozitív (eltérést engedő) rendelkezésével helyettesíthetik.

A legfőbb bírói fórum tavaly decemberi jogegységi döntésében kimondta azonban, hogy ez a pénzügyi termék nem ütközik jó erkölcsbe, szó sincs uzsorahitelről, és az sem kifogásolható, hogy az árfolyamkockázatot kizárólag az adós viseli.

Mindazonáltal ifj. Lomnici úgy véli, az uniós bíróság ítéletéből két következtetés adódik. A verdikt szerint a szerződés elsődleges tárgyát meghatározó feltételt csak abban az esetben lehet tisztességesként értékelni, ha az mindenki számára világos és pontosan érthető. Az ügyvéd álláspontja, hogy erre hivatkozva a kontraktus érvénytelenségét lehet kezdeményezni, amennyiben például az árfolyamkockázatról vagy más lényeges körülményekről az ügyfél nem kapott részletes és közérthető felvilágosítást.

Ezzel kapcsolatban az ügyvéd emlékeztetett arra, hogy a Budapesti Értéktőzsde egy 2004 októberében megjelent elemzésében figyelmeztetett: a devizahitelek az adósok számára óriási kockázatot jelentenek. Nem emlékszik azonban rá, hogy erre felhívták volna az ügyfelek figyelmét, sőt, kifejezetten ösztönöztek ennek a terméknek az igénybevételére.

Az ügyvéd egyébként azt sem tartja kizártnak, hogy az árfolyamkockázat kizárólag az adósokra hárítása is tisztességtelen feltételnek minősülhet. Romániában ötven százalékkal csökkentették a kamatokat, Szerbiában pedig egyenesen a bankok tartoztak egyes ügyfeleknek, mert visszamenőleg számolták ki az alacsonyabb kamat melletti fizetési kötelezettséget.

Ilyen radikális megoldásra ifj. Lomnici szerint Magyarországon persze nincs esély, hiszen a Kúria egyszer már kimondta: az árfolyamváltozás hatásait az adósok viselik. A megfelelő tájékoztatás elmaradása esetén viszont más lehet a helyzet, bár kérdéses, hogy ezt utólag miként lehet hitelt érdemlően bizonyítani.

A luxembourgi döntés másik következménye, hogy a vételi árfolyamon nyújtott kölcsön után nem lehetett eladási árfolyamon számolni a törlesztő részleteket. Ezért ifj. Lomnici szerint az adós emiatt keletkezett többletköltségeit jó eséllyel visszakövetelhetik a bankoktól, bár ez az árfolyam változásából adódó veszteséghez képest elenyésző, legfeljebb havi néhány ezer forint lehetett.

Az Európai Bíróság ítélete alapján ugyanakkor egyértelművé vált, hogy a bíróság a hitelszerződéseket a fogyasztóvédelmi irányelvre tekintettel módosíthatja – emelte ki az ügyvéd. Az Alkotmánybíróság korábbi döntéséből pedig az következik, hogy amikor egy szerződést bírói úton módosítani lehet, akkor megfelelő jogszabályok megalkotásával – amire a a rendszerváltozás előtt felvett lakásvásárlási hitelek kapcsán a kilencvenes évek elején volt már példa – az állam is beavatkozhat. Ifj. Lomnici úgy látja, a devizahitelesek helyzetének megnyugtató rendezésére valószínűleg ez lehet az egyetlen megoldás.