A jogegységi tanács hétfőn a várakozásoknak megfelelően úgy döntött, hogy az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen volt, így a vételi és eladási árfolyamok helyett az MNB hivatalos devizaárfolyama válik a szerződés részévé. Wellmann György, a polgári kollégium vezetője hangsúlyozta ugyanakkor, hogy a jogegységi határozat nem jogszabály, így a bankokat sem köti, mert azt csupán a folyamatban levő perekben a bíráknak kell alkalmazniuk.

A Kúria választ adott arra a kérdésre is, hogy a bankok egyoldalúan mikor változtathatják meg a szerződési feltételeket: csak igen szigorú feltételek mellett nyúlhatnak ehhez az eszközhöz. Az általuk alkalmazott általános szerződési feltételekben egyértelműen és az ügyfelek számára érthetően rögzíteniük kell, milyen okból térhetnek el az eredeti megállapodástól, és annak milyen következményei lehetnek. Tehát érvényesülnie kell az egyértelmű és érthető megfogalmazás, a tételes meghatározás, az objektivitás, a ténylegesség és arányosság, az átláthatóság, a felmondhatóság és a szimmetria elvének.

Ezeknek a feltételeknek csak igen kevés szerződés felel majd meg. A kollégiumvezető úgy véli, mostani döntésükkel elhárult az akadály a jogalkotó elől. A törvényhozás megteheti például azt is, hogy a devizahiteleket a mindenkori referenciakamathoz kösse. Ez azért lehet fontos, mert az egyoldalú szerződésmódosítás többnyire éppen a kölcsönök kamatának megváltoztatásáról szólt.

Az árfolyamkockázat kapcsán viszont a Kúria semmi újat nem mondott. Ez megengedett, s tisztességtelen volta „csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető”. Arra a kérdésre azonban, hogy ezt miként kell értelmezni, Wellmann azt válaszolta, ez kizárólag a konkrét bíró sági ügyekben dől majd el. A bizonyítás a fogyasztót – az adóst – terheli, aki tehát vitatja, hogy a kölcsönszerződés aláírása előtt pontos, a devizahitelek kockázatára is kiterjedő tájékoztatást kapott, annak igazolnia kell, hogy félrevezették. Erre nincs sok esély.

Az árfolyamrés alkalmazása tisztességtelen ugyan, de az összes devizahitel-szerződésre ennek csak akkor lesz hatása, ha a jogalkotó lép. A Kúria az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatban is csak a feltételeket határozta meg, de a törvényhozás ennek kapcsán ugyancsak hozhat döntést, és meghatározhatja a kamat változtatásának feltételeit.

A devizaadósok győzelmeként értékelik a Kúria hétfői jogegységi döntését – mondta kérdésünkre ifj. Lomnici Zoltán, a Civil Összefogás Fórum (CÖF) szóvivője. Szerinte egyértelmű, hogy volt értelme a hosszú ideje folyó szakmai és társadalmi vitának, mert a legfőbb bírói fórum tavaly decemberi álláspontja jelentős mértékben változott. Akkor ugyanis egyértelműen leszögezték –magyarázta –, hogy az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósokra hárítása nem tisztességtelen szerződési feltétel, most viszont kiderült: bizonyos esetekben, ha a kockázatokról nem adtak megfelelő tájékoztatást, a kontraktus mégis kifogásolható.

A szóvivő hangsúlyozta, hogy a Kúria döntése megerősítette: egy jogilag megengedett konstrukciónak lehetnek jogellenes elemei is. Ilyen volt az árfolyamrés, amelyről kiderült, hogy nincs mögötte semmilyen szolgáltatás. A kölcsönt mindenképpen vissza kell fizetni, nem mindegy azonban – tette hozzá –, hogy mennyit és milyen feltételekkel.

A Kúria jogegységi döntése számos kérdést nyitva hagyott, így az elemzők egyelőre elzárkóznak attól, hogy felelősséggel forintosítsák a devizahitelesek számára majdan jóváírandó összegeket és a bankrendszerre váró újabb veszteségeket.

Gárgyán Eszter, a Citibank vezető elemzője szerint akkor lehet majd számolni, ha a feltételek tisztázódnak. Így most azt sem lehet tudni, hogy a Ptk. szerinti ötéves elévülési idővel kell-e kalkulálni, vagy hosszabb időszakot vesznek majd számításba például az elmeszelt árfolyamrés alkalmazásával okozott károk megtérítésénél.

Az is nagy kérdés, hogy a Kúria általánosságban a devizahitelekről szóló határozatát csak a lakáskölcsönök esetében veszi figyelembe a kormány, vagy – mint azt a választások előtt Lázár János is pedzegette – az autóhiteleket is bevonják ebbe a körbe. A bankok által kezdeményezett egyoldalú szerződésmódosításoknál, kamatemeléseknél pedig olyan sok követelményt nevesít a Kúria, hogy azzal gyakorlatilag felhatalmazást ad a kormánynak a válság után, 2009-től kicsúcsosodó problémakör egységes rendezéséhez.

Gárgyán szerint a kormánynak meg kell határoznia az alkalmazandó fair kamatszintet, mert erre a banki szerződések többsége nem is tért ki. Amennyiben a kezdeti, hét százalék körüli svájcifrank-kamatszintet és valamennyi devizahitelt vesszük, akkor ez a költség visszamenőlegesen 250-300 milliárd forint hatású lehet a bankszektorra – véli.

Tóth Gergely, a Buda-Cash vezető elemzője szerint a Kúria „hoztam is, meg nem is” típusú döntésével fokozta a bizonytalanságot, és gyakorlatilag a kormányra hárította a kérdés egységes kezelésének felelősségét. A kormány –rá nem jellemzőmódon – ezúttal türelmesen kivárta, amíg a jogászok elvégzik a munkájukat, most azonban rajta a sor, hogy cselekedjen.

Méghozzá úgy, hogy az mindhárom érintett fél számára vállalható legyen. Azaz a terhekből az adós és a bank is vegye ki a részét, csakúgy, mint az állam, hiszen a devizahitelek továbbra is rendszerszintű kockázatot jelentenek a magyar gazdaság számára. Az árfolyamgát kiszélesítésével, fix kamatozással, a kedvezményes futamidő 10-15 éves hosszabbításával lehetne elfogadható szintre csökkenteni mind az adósok, mind a hitelezők terhelését – mondta lapunknak az elemző, hozzátéve, hogy egy csak a bankokat sújtó ad hoc jellegű megoldással nagy károkat lehet okozni.

A bankszövetség is abban reménykedik, hogy nem a pénzintézetek nyakába varrja a kormány az egész cechet. „A döntést tudomásul vesszük, ugyanakkor a hitelek fenntartása hosszú folyamat, aminek költsége van” – mondta Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára. Ezért a bankszektor elvárja, hogy méltányos törvényt hozzon a kormány – tette hozzá. Kovács szerint egy végleges, teljes körű, átfogó szabályozásra van szükség, olyanra, ami nem teszi szükségessé, hogy a jövőben költséges pereket kelljen folytatni.

A kormány igencsak elszánt, legalábbis Rogán Antal mindenkit meg akar menteni: szerinte az ügyfeleknek minden korábbi veszteséget, amit elszenvedtek, vissza kell adni. A Fidesz frakcióvezetője szerint az Országgyűlésnek törvényben kell rendelkeznie arról, hogy a devizahiteleseknek minden visszajár, amit tisztességtelenül vettek el tőlük. Mivel a devizahitel hibás termék, rendelkezni kell annak kivezetéséről is – tette hozzá, bár a bíróság azt sem most, sem korábban nem mondta ki, hogy a devizahitel hibás termék volna. Az ilyen tárgyú vélemények nem kaptak megerősítést, amit az is jelez, hogy a szerződések nem lettek semmisek.

Jelzálogalapú devizahitel ugyanakkor már nem érhető el a piacon. A devizahiteleseknek az őket legérzékenyebben érintő két kérdésben egyedi elbírálás alapján lesz csak módjuk jogot érvényesíteni: az árfolyamkockázatnál és az egyoldalú szerződésmódosításoknál is azt kell vizsgálni egyedileg, hogy megfelelően tájékoztatták-e a pénzintézetek az ügyfeleket. Az árfolyamrés esetében van lehetőség a jogszabály módosítására, igaz, ez csak néhány tízezer forintos segítséget jelent ügyfelenként – a szerződések módosításából adódó kár visszafizetése az ügyfeleknek százezres nagyságrendű összeget jelentene. A legnagyobb falat az árfolyamváltozásból adódó összeg visszakérése: itt már milliókról beszélünk ügyfelenként, a bankrendszer szintjén pedig több ezermilliárd forintról.

„Az idő sürget, nem kezdődhet el úgy az ősz, hogy a törvény nincs az Országgyűlés asztalán” – mondta Rogán. Szerinte minden olyan ügyben igazságot kell szolgáltatni az embereknek, ahol megkárosították őket. Csak olyan megoldás elképzelhető, mely azok számára is megoldás, akik pillanatnyilag is fizetik a hitelük részleteit. Az árfolyamgátba belépők is részesei kell hogy legyenek a törvény által garantált megoldásnak. Az igazságszolgáltatás „százmilliárdokat jelenthet”. A végtörlesztettek esetére nem terjesztik ki a szabályozást.