Vannak olyan befektetések, amelyek jól hozhatnak a konyhára, de nagyobb kockázatvállalást igényelnek. Ezekhez kellő tájékozottságra és időre is szükség van. A szolgáltatói kínálat rendkívül széles, de nem árt az óvatosság, mivel a felügyeleti kontroll sem terjed ki mindenre és mindenkire.
A kockázat is vállalható, de nem árt az óvatosság
Vannak befektetési formák, amelyekkel érdemes óvatosan bánni, s tudni kell ellenállni a csábításnak is. Tipikusan ilyen a tőkepiac. Nem csupán napjaink brókerbotrányai miatt érvényes ez az állítás, hiszen ezek inkább csak arra világítottak rá, hogy az ellenőrző rendszer nem tud lépést tartani a csalók fantáziájával, valamint arra, hogy a csalók ellen egyedül a tudatos és felelősségteljes magatartás védi meg a lakosságot. A körültekintő és tájékozott befektető messze elkerüli a lenyúlás gyanús szolgáltatókat – amennyiben persze felismeri a buktatókat.
Sokan a tőzsdét is kiemelten kockázatos befektetési terepként tartják nyilván, pedig ez tévhit. Még felelősségteljes pénzügyi szemlélet mellett is el lehet különíteni egy adott összeget arra, hogy kedvenc bankunk vagy olajtársaságunk vagy más vállalat részvényeibe fektessünk, amelyben látunk fantáziát, hogy aztán az árfolyam emelkedéséből profitálhassunk. Ha komolyabb ügyletekre készülünk, kötelező némi előtanulmány, a folyamatok megértése, valamint nagyobb kockáztatható tőke, ami ha elúszik, nem viszi feltétlen csődbe a befektetőt.
Mondhatni, kötélidegekre van szükség, emellett még időre is, hiszen folyamatosan követni kell a kiszemelt vállalat körüli híreket, folyamatokat. Az értékpapírok mellett komplex termékekkel is lehet kereskedni, de bármilyen is legyen az adott ügylet, fontos, hogy a befektető megértse, mit is vett valójában és milyen folyamatok alakítják az adott cég vagy termék árfolyamát.
A tőkepiac minden ingoványával együtt szabályozott piac, ennek köszönhetően a tőzsdék biztonságos befektetési terepnek számítanak. De muszáj eloszlatni egy másik tévhitet, a biztonság ugyanis nem egyenlő a kockázatmentességgel. Mindez nem feltétlenül mondható el a devizapiacról és az aranypiacról. E kettőbe is lehet fektetni, de mivel számtalan ellenőrizetlen szolgáltató van a piacon, jó tanácsként elmondható, hogy ilyen megbízásokat inkább a banki és a pénzügyi szolgáltatói szektor ismert, neves cégeinél érdemes adni. Erre szinte minden pénzintézetnél lehetőség nyílik.
A devizapiac különös szakértelmet és nagy odafigyelést igényel, elég arra emlékeztetni, hogy a statisztikák szerint a tájékozatlan befektetők 98 százaléka néhány hónapon belül elveszíti a pénzét. A piac nem szabályozott volta azt jelenti, hogy egyrészt nincsenek hivatalos árjegyzők, a devizaügyletek árfolyamait, a szolgáltatók határozzák meg – akár folyamatosan változtatva azokat. Vagyis az átlagember számára áttekinthetetlen a rendszer. Ráadásul a szolgáltatók jó része nem magyarországi, így érthető módon, ha valami szabálytalanság gyanúja merül fel, a hatóságok nem tudnak intézkedni.
Márpedig ilyenre a múltban is sok példa volt, s vélhetően lesz is a jövőben is. Sajnos sok esetben a Magyarországon nem is regisztrált, csak alternatív értékesítési csatornákat használó szürkeszolgáltatók sokszor kifejezetten saját ügyfeleik megkopasztásban érdekeltek, ellenük kötnek üzletet. A nagy, banki hátterű szolgáltatók, így a Takarékszövetkezetek viszont a tapasztalatok szerint tisztességes módon üzletelnek, de a piacon így is sok az ellenőrizetlen szereplő.
Szabályozatlan az aranypiac is, itt azonban leginkább azzal lehet rosszul járni, hogy a befektetők elhiszik: aranyba mindig jó fektetni, akkor is, ha évek óta csúcsokat döntöget az árfolyam – ahonnan előbb-utóbb törvényszerűen lefelé vezet az út. Egy nagyobb vagyon adott részét persze érdemes lehet aranyba fektetni, de a megtakarított százezreinket nem. Ráadásul komoly pluszköltséget jelent, hogy sokakat fizikai arany vásárlására ösztönzik, amit valahol tárolni is kell. Ez viszont nagyon drága mulatság.
Befektetések Biztonságban
A brókerbotrányok kapcsán szóba került a portfóliókezelés, amely nem azonos az alapkezeléssel. A szerződéses portfóliókezelés során az ügyfél közvetlenül köt megállapodást a befektetési szolgáltatóval (ez történt a Buda-Cash esetében), amely az egyeztetett befektetési irányelveknek megfelelően megveszi és kezeli számára az értékpapírokat.
Ezek a papírok aztán általában magánál a befektetési szolgáltatónál kerülnek letétbe. Ezzel szemben a befektetési alapok nem egyéni, hanem kollektív szolgáltatást nyújtanak: sok befektető pénzét kezelik egyszerre, egy irányelv, a felügyeleti szerepet betöltő Magyar Nemzeti Bank által jóváhagyott kezelési szabályzat alapján.
Fontos tudni, hogy az adott eszközök az alapkezelőtől független pénzintézetnél (letétkezelőnél) kerülnek elhelyezésre, kizárva ezzel a visszaélés lehetőségét, hiszen az alapkezelők nem férhetnek hozzá a befektetők pénzéhez. A szabályzatok betartását napi szinten ellenőrzi a letétkezelő és rendszeres a felügyeleti kontroll is. Az alapok működése tehát sok oldalról szabályozott, átlátható, ellenőrzött, biztonságos.
