Érzékeny műszerként jelzi az államkötvénypiac, hogy a mélyben aggasztó folyamatok zajlanak. A jó minősítésű amerikai, brit és német papírok hozama esik, hathavi mélypontra zuhant, holott a befektetők emelkedésre spekuláltak. Az európai periférián – a frissen felminősített Írországban, Olaszországban, Spanyolországban, Portugáliában és Görögországban – pedig egy éve nem tapasztalt nagy ütemben haladnak felfelé a hozamok, és kedden már kéthavi csúcsokat döntögettek. Igaz, tartósnak látszó lefelé ereszkedés után, ami mindeddig arra utalt, hogy az eurózóna kezd kikecmeregni a válságból. De csak a feszültség nő, nem a gazdasági teljesítmény. Magyarázatot távoli fejleményekben, a kínai gazdaság lassulásában éppúgy lehet keresni, mint az orosz–ukrán válság meg-megújuló eszkalálódásában.

A befektetőket azonban leginkább három tényező alakulása izgatja. Először is, a számítások ellenére az amerikai hozam azért nem került a háromszázalékos szint fölé, mert sem az Egyesült Államok, sem az eurózóna gazdasága nem mutat igazi lendületet, miközben az infláció túl alacsony, Európában deflációs veszély ütötte fel a fejét. Másodszor, a központi bankok sikeresen győzködték a piacot, hogy még sokáig szükség lesz a rendkívül laza monetáris politikára. Kérdés, módosulhat-e ez az álláspont, és mikor. S végül, a befektetők kénytelenek pozíciókat váltani, átrendezni a portfóliókat az euroszkeptikusok előretörését ígérő vasárnapi európai parlamenti választások és az Európai Központi Bank (EKB) június eleji ülése előtt.

Az európai jegybank elnöke május 8-án lényegében megígérte, hogy a következő ülésen érdemi döntés születik. Azóta kiderült, az első negyedév igen gyenge lett, kivéve a jó iramot diktáló Németország esetében, ám Franciaország, Olaszország, Hollandia, Portugália stagnál vagy visszaesik. Az infláció jóval az EKB kétszázalékos célja alatt ragadt, az egy százalékot sem éri el, ez pedig például az említett országok adósságcsökkentési feladatának teljesítését is megnehezíti – nem is beszélve a defláció többi súlyos kockázatáról.

– Hagyományos és nem szokványos eszközökből állít össze csomagot az EKB – mondta Yves Mersch igazgatósági tag a minap. Ám a piacon egyelőre csak abban bíznak, hogy az irányadó kamat 0,15 százalékra csökken 0,25-ről, és a kereskedelmi bankokat megadóztatják, ha a pénzüket a jegybankban tartják, vagyis jön a negatív betéti kamat. De – és ez készteti további megfontolásra a piaci szereplőket –egyelőre még vár az EKB az igazi megoldással, az amerikai típusú mennyiségi könnyítéssel, a nagy összegű értékpapír-vásárlási program meghirdetésével.

Egyes elemzők attól tartanak, hogy az EKB már késésben van.Míg egy éve a mennyiségi könnyítés gyengíthette volna az eurót, s ezen keresztül közelebb hozhatta volna az infláció szintjét a kívánt értékhez, ma már csak erőteljes beavatkozás hozhat megfelelő eredményt. Ám ilyen méretű akció mögé nehéz felsorakoztatni az eltérő növekedési pályán mozgó tagállamokat.