A történet előzménye: Budapest vezetése a nyár során arról döntött, hogy megvizsgálják egy ilyen társaság felállításának lehetőségeit. A szervezet „tájékoztatója” végén arra jut, hogy a fuvarszervező cég üzleti kockázatának felvállalása a jelenlegi jogi és pénzügyi feltételek között egyáltalán nem lenne jó ötlet Budapest számára. Szakmai körökben az elmúlt időszakban több pletyka is terjedt, amelyek szerint a helyhatóság egy ilyen vállalat létrehozásával szeretné átrendezni a piacot, s csökkenteni a jelenlegi taxis cégek szerepét.

A VF összefoglalójában rámutat, hogy a fővárosban – lemorzsolódások után – 5000, engedéllyel rendelkező vállalkozó dolgozik. A taxisok 90 százaléka valamelyik fuvarszervezőhöz tartozik. Jelenleg a legnagyobb cégnél mintegy 800 taxis teljesít szolgálatot. Ezek alapján, ha a főváros a piacon a jelenlegi egyensúlyt kimozdító, érzékelhető változást kívánna elérni, akkor mintegy 1000 szerződéses taxist kellene begyűjtenie, amivel havi 200 ezer fuvart kellene bonyolítania.

Mindez azonban „nem nevezhető reálisnak” – fogalmaz a tájékoztató. Ráadásul egy ilyen vállalat felállítása – ha piaci alapokon zajlana – igen komoly forrásokat követelne. Például a címkiadáshoz szükséges informatikai rendszert is ki kellene alakítani, s várhatóan egy 70 fős – a sofőröket nem számítva – állományt is fel kellene venni. Mindez csaknem 400 millióba kerülne, s akkor még nem is esett szó a forgótőkeigényről, amit a tájékoztató egymilliárd forintra tesz. Ezenfelül a tulajdonosi háttere miatt egy ilyen cég létrejötte etikai és versenyjogi problémákat vethet fel.