Újabb két bankot meszelt el a bíróság
A bíróság megállapította, hogy a bank által alkalmazott szerződéses kikötések sértették az arányosság és az átláthatóság elvét, mert nem tartalmaztak az emelés mértékére vonatkozó szabályozást, az árazási elvek pedig nem voltak nyilvánosak a fogyasztók számára, akik így nem tudhatták, hogyan, milyen mértékben változnak az általuk fizetendő díjak. A kikötések többsége nem felelt meg a szimmetria elvének sem, mivel a fogyasztó terhére végrehajtott egyoldalú szerződésmódosítással szemben nem kezelték kötelezettségként a fogyasztó javára történő szerződésmódosítást. A kikötésekben az egyértelmű és érthető megfogalmazás elvét gyakran sértő rendelkezéseket is talált a bíróság - mondta el a bíró, példaként említve, hogy a bank nem fejtette ki világosan, mit jelent a refinanszírozási feltételek megváltozása.
A bíró hozzátette: a szakmai fogalmak használata önmagában nem tisztességtelen, de lényeges követelmény, hogy az ászf (általános szerződési feltételek) a fogyasztó számára világos, érthető, és áttekinthető szerkezetű legyen.
Az objektivitás elvét is több rendelkezés sértette - jelezte a bíró. Kifejtette: volt olyan rendelkezés, amely szerint az is ok volt az egyoldalú szerződésmódosításra, ha az azonos kockázati kategóriába tartozó lízingügyletek, illetve ügyfelek kockázata megváltozott, de a változás mértékét nem határozták meg. A CIB akkor is változtathatta a díjakat, költségeket, ha például a bank informatikai rendszereit érintette változás, vagy amikor cégjogi átalakulás következtében a nyilvántartások és folyamatok közötti eltéréseket kellett összehangolnia a banknak. Ezek az okok a bíróság álláspontja szerint a bank által is előidézhető, nem objektív okok, így kiszolgáltatott helyzetbe hozzák a fogyasztót.
A bíró elmondta, hogy a tételes meghatározás elvét is sértette több rendelkezés, így például az, amelyik szerint módosítási okként szolgált, ha bármely jogszabály vagy hatósági rendelkezés vagy ezek értelmezése megváltozik.
A bíró kiemelte: nem azt állítja, hogy a CIB Bank élt is ezekkel a módosításokkal, azonban a szabályozás nem felelt meg a törvényben rögzített feltételeknek.
A törvényszék a döntéskor figyelembe vette az Európai Unió Bíróságának gyakorlatát is, amely nagy hangsúlyt fektet a fogyasztók védelmére - ismertette a bíró.
A felmondhatóság elve
Szintén elutasította az FHB Ingatlanlízing Zrt. magyar állam ellen benyújtott devizahiteles keresetét a Fővárosi Törvényszék kedden kihirdetett elsőfokú ítéletében. A bíró a szóbeli indoklásban kifejtette, hogy az FHB Ingatlanlízing által alkalmazott üzletszabályzatok rendelkezései nem feleltek meg a felmondhatóság elvének, és a költségek vonatkozásában oklistát sem tartalmazott a szerződési feltétel, az egyéb kamatmódosítási feltételek vonatkozásában pedig nem feleltek meg a tételesség és az átláthatóság elvének.
A bíróság nem fogadta el az FHB azon érvelését, hogy a 2014. évi XXXVIII. törvényben foglalt, a szerződés érvényességét megalapozó 7 alapelv új követelmény, mert a bíróság szerint ezek az elvek a Polgári törvénykönyvből kezdettől fennálló jogszabályi fogalmak alapján levezethetők. A bíróság ugyanakkor egyetértett azzal a felperesi érveléssel, amely szerint a szerződéskötés körülményeit is vizsgálnia kell a bíróságnak, amely ennek megfelelően járt el - mondta a bíró. Hozzáfűzte: az FHB Ingatlanlízing általános szerződési feltételei bár megfeleltek a felmondhatóság elvének, de az arányosság, a szimmetria és az átláthatóság elve nem teljesült. Voltak olyan szerződési feltételek is, amelyek az egyértelmű, érhető megfogalmazás, és a tételesség elvének sem feleltek meg - ismertette a bíró. Elmondta azt is, hogy a bíróság - a felperesi kérelemmel ellentétben - nem tartotta indokoltnak, hogy az Alkotmánybírósághoz vagy az Európai Unió Bíróságához forduljon az ügyben.
A méret a lényeg?
Az ÉRB Észak-magyarországi Regionális Bank Zrt.-nek a devizahitelezési általános szerződési feltételei tisztességességének megállapítása iránt indított perében a határozathozatalt október 13-ra halasztotta a Fővárosi Törvényszék keddi tárgyalásán.
Az alperes magyar állam ellen folyó elsőfokú perben a bíróság végzésben elutasította a felperes bank azon kérelmét, hogy a Fővárosi Törvényszék forduljon az Alkotmánybírósághoz, illetve az Európai Bírósághoz. A bank jogi képviselője ezt azzal indokolta, hogy hétfőn egy hasonló, de másodfokon tárgyalt ügyben az ítélőtábla felfüggesztette a pert és kérte az Alkotmánybíróságtól az alkalmazandó jogszabály felülvizsgálatát. Az ügyvéd nem tartotta a magyar állam jogi képviselőjének a pervitelét célszerűnek és jóhiszeműnek. Kifejtette, hogy a bírósághoz beadott keresetükre először szeptember 24-én csak általánosságban reagált az alperes, konkrétan csak egy nappal a tárgyalás előtt, hétfőn tette meg ezt.
Az alperes magyar állam jogi képviselője a felvetésre úgy válaszolt, hogy szeptember 24-én valóban csak általános jelleggel reagáltak a bank keresetére, de hétfőn már annak minden pontjához hozzáfűzték az álláspontjukat. A felperes bank még azzal is érvelt, hogy a méreténél fogva nem tudta befolyásolni a kamatainak és a költségeinek az alakulását. Példaként a refinanszírozási kamatlábat és az MNB alapkamatot hozta fel a jogi képviselő. Az alperes véleménye szerint viszont a bank piaci szerepe nem releváns az ügy megítélésében.
