"Nagy Farma" – egyre kevesebb főszereplővel
Több nagy gyógyszeripari cégegyesülésre is felkapta a fejét a nemzetközi gazdasági sajtó az utóbbi időben. A piacvezető Pfizer januárban jelentette be, hogy 68 milliárd dollárért felvásárolja a szintén amerikai Wyeth Pharmaceuticals-t; ez 2004 augusztusa, a francia Sanofi-Aventis házasság óta a legnagyobb üzlet az ágazatban. Hetekre rá derült ki: a Merck 41,1 milliárd dollárért hozzájut New Jersey állambeli szomszédjához, a Schering-Plough-hoz, amivel az Egyesült Államok második legnagyobb gyártójává lép elő. Végül a Roche és a már eddig is résztulajdonában lévő Genentech 46,8 milliárd dolláros üzletét közölték.
Ez nem volt meglepő: a svájciaknak tavaly július óta 43,7 milliárdos ajánlatuk volt érvényben a legnagyobb amerikai rákgyógyszergyártó megmaradt részvényeire. A bankvilág a pénzügyi válságra visszavezethető, és gyakran állami közvetítéssel elboronált kényszerházasságait nem számítva a gyógyszeripar mindezzel az összeolvadás-, és felvásárlásmutatóban (M&A) a a világ vezető szektorává vált, az idei évre bejelentett összes ilyen ügylet volumenének több mint egyharmadával.
Elemzők figyelmeztetnek: a "Nagy Farma" élcsapatában lévő vállalatok egyre nagyobbra hízása komoly kockázatokkal jár. Nehézséget jelent például a különböző vállalati kultúrák összecsiszolása (ami a fenti példák közül a "merev" Roche és a "laza" Genentech esetében okozhat problémát), vagy a laboratóriumok szerkezetátalakítása. - A nagyobb K+F nem lesz hatékonyabb is egyben. Hatalmas munkacsoportokban igen nehéz megszervezni a tudományos munkát - érvel Joseph Schlessinger, a Yale Egyetem orvoskarának farmakológiai tanszékvezetője, aki három biotechnológiai céget is életre hívott.
- Olyan sikeres lesz, hogy a Harvard üzleti karán esettanulmányként fogják tanítani! - állítja ellenben a Pfizer és a Wyeth tudományos bázisának összevonásáról Martin Mackay, a korábbi fúziók leckéiből tanulni igyekvő Pfizer kutatás-fejlesztési igazgatója. A "Nagy Farma" egyik definíciója, hogy az adott cég kutatás-fejlesztési kiadásai meghaladják az évi félmilliárd dollárt - azaz nagyjából a hazánkban is érdekelt, generikumokra építő izraeli Teva szintjét -, de az arányokra jellemző, hogy a Pfizer-Wyeth esetében az összeg évi 10 milliárd dollár.
A Pfizer új házasságát az USA és az EU mellett még a kínai, a kanadai és az ausztrál versenyhatóságnak is jóvá kell hagynia; ha létrejön, a gyógyszeróriás a hetedik helyről a dobogó alsó fokára lép elő Magyarországon is. Ám a Pfizer példája azt mutatja: hiába falta fel az elmúlt tíz évben két nagy versenytársát, a Warner-Lambertet és Pharmaciát mintegy 178 milliárd dollárért, és költött több mint 60 milliárdot K+F-re, ez idő alatt egyetlen új saját szabadalmat sem tudott bejegyeztetni. (Az amerikai gyógyszergyártók általában is kétszer annyit költenek termékfejlesztésre, mint az évtized elején, ám az eredmény: feleannyi teljesen új szer.) Ellenben a Pfizer piaci kapitalizációja hosszabb távon mindkét nagy ügylet után csökkent, végső soron 150 milliárd dollárról 95 milliárdra - noha az Warner-Lambert révén hozzájutott a világ egyik legismertebb atorvasztatinjához, koleszterinszint-csökkentőjéhez, a Pharmacia segítségével pedig fontos fájdalomcsillapító szerekhez.
A Wyeth-ügylettől a többi közt egy antidepresszánst, és egy tüdőgyulladás elleni vakcinát vár, ennél azonban fontosabb, hogy a Pfizer nyerhet-e - mint egyes elemzők prognosztizálják - 2015-re évi nyolcmilliárd dollárt egy, a demenciát fékező szer szabadalmához kötődő jogok révén. Maga a szer kísérleti stádiumban van, és a korai Alzheimer-kórnál lassíthatja szakírók szerint a szellemi hanyatlást, de mellékhatásai között az agydaganatot sem lehet kizárni, a betegek felénél pedig genetikai okokból hatástalan lehet. (A felvásárlás negatív serpenyőjében a Wyeth hormonpótló, illetve fogyasztószereivel kapcsolatos kártérítési ügyek állnak.) A nyolcmilliárdos haszon azért is égetően fontos lenne a Pfizer számára, mivel két éven belül 12 milliárd dolláros bevételkieséssel számolhat vezető terméke, a már említett koleszterolcsökkentő szabadalmának lejárta miatt: az ugyanis a generikumokat gyártó riválisok szabad prédájává válik. Ezt a veszteséget a cég jelenleg nem tudja új termékek piacra dobásával ellensúlyozni, 2015-ben pedig újabb szabadalmak járnak majd le.
Ugyancsak szabadalmi okok állnak a Merck nagy étvágya, a Schering-Plough felvásárlása hátterében. A Zack's Investment Research elemzője szerint az előbbi cég bevételeinek 35, míg utóbbiéinak csak 6 százalékát fenyegeti 2012-ig a termékek jogvédettségének megszűnte. Szakírók állítják: termékportfóliójuk kiválóan kiegészíti egymást, a Merck fontos koleszterolcsökkentőkhöz, allergiagyógyszerekhez és gyulladásgátlókhoz jut hozzá. Mindamellett a Merck-Schering ügylet egy rafinált megoldással, fordított egyesüléssel jön létre, azaz papíron a Merck lesz a leányvállalat, miközben az anyavállalat mond le a nevéről. Erre a Johnson & Johnson kicselezése érdekében van szükség, máskülönben - mármint, ha a Schering tulajdonosi szerkezetében következne be változás - a J & J teljesen megszerezhetne egy együttműködésben piacra dobott, hazánkban is ismert gyulladásgátlót.
Az ízületi vagy emésztőszervi panaszokra is felírható szer igen szépen hoz a konyhára: a J & J-nek Amerikában évi 2,8 milliárd, a Scheringnek pedig a tengerentúlon 2,1 milliárd dollárt. Az "aranytojást tojó tyúk" szabadalmának megtartása érdekében a Mercknek a Schering igazgatótanácsát is többségként kell átmentenie. A kísértés nagy a J & J számára - írta márciusban a befektetőknek a Crédit Suisse elemzője -, hogy ráígérjen 10 százalékot a Schering részvényeire, és ezzel magához csábítsa át, akár kiköhögve a szerződésszegés esetére meghatározott 1,25 milliárd dolláros kötbért is, a kérdéses gyulladásgátló alig fél éves hozamát.
