Magyarország energiakiszolgáltatottsága csak propaganda

Van arra megoldás, hogy a magyarok ne fázzanak – nyilatkozta lapunknak Igor Szavolszkij orosz nagykövet. Szerinte piaci logika szólhat a Nabucco (az uniós gázvezeték) ellen, ám „nem tartja kizártnak”, hogy a Malévnek orosz állami cég nyújtson „segítséget”. A nagykövet igyekszik meggyőzni a Fidesz egyes, vele vitában álló vezetőit, hogy „az Oroszország szó hallatán ne rögtön a vészcsengő szólaljon meg náluk”.

- Január 1-től Ukrajna számára megszűnt az orosz gázszállítás. Megkeresik-e magyar diplomáciai körök abbéli félelmeikkel, hogy ez a Magyarországra érkező mennyiségre is kihat?
- Ami az energetikát illeti, itt sokakban – legyen az bármelyik oldal – nagyon sokféle félelem él. Persze különböző eshetőségekre fel kell készülni. Amennyire én tudom, vannak olyan megoldások, hogy Önök ne fázzanak.

- Ez biztatóan hangzik. Amikor az orosz energiafüggőségről van szó, akár Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt is idézhetnénk, aki szerint ez a helyzet nemzeti szuverenitásunk kérdését veti fel. Ön hogy vélekedik erről?
- Az energiabiztonság nagyon fontos fogalom. A kiszolgáltatottság csak propaganda. A piac szabad. Egy ország úgy is függetlenítheti magát mondjuk az orosz gáztól, hogy atomerőművet épít. Minden kormány feladata, hogy elősegítse az ország energiabiztonságát. A gázszállítások tekintetében szerintem ennek egyetlen útja, hogy folytatódjék Oroszország és az Unió energetikai párbeszéde, annak érdekében, hogy a jelenleginél világosabb játékszabályok alakuljanak ki a termelő, a szállító és a fogyasztó országok között. Amikor Németh Zsolt barátom ezt a kérdést először felvetette, azt válaszoltam neki: Isten ellen nem lehet hadakozni. Ha itt kevés a gáz, ott pedig sok, akkor a kettő között meg kell teremteni a kapcsolatot. Aki ebben érdekelt, az megoldást is fog találni rá. Aki akadályokat keres – legyen az fogyasztó vagy mondjuk tranzitország -, azt bizonyára más érdekek vezérlik.

- Netán támogatja azt is, hogy Magyarország függetlenítse magát az orosz gáztól, például a Nabucco gázvezeték előnyben részesítésével?
- Minden ország, minden kormány szuverén joga annak meghatározása, milyen módon látja biztosítottnak az energiaellátást. Meglátásom szerint a mostani, Magyarországra irányuló orosz gázszállítások kölcsönös előnyökön nyugszanak. Ezt mi készek vagyunk folytatni. Az unió sem véletlenül támogatja az Északi és a Déli áramlat nevű orosz-európai gázvezetéktervet: ezek a várhatóan 5 év múlva megvalósuló fejlesztések szintén komoly mértékben növelik az ellátás biztonságát. Mégpedig egy teljesen új filozófia alapján: a vevők, mint például a német BASF, az E.ON vagy az olasz ENI, részt vesznek az oroszországi kitermelésben is. Ez a felállás szintén nagy mértékben növeli a kölcsönös bizalmat.

- Hogy tapasztalja: ha egy orosz energiacég, mondjuk a Gazprom, Magyarországon hasonló vállalatot szeretne venni, a kormány, illetve az eladó ugyanúgy viszonyul hozzá, mint egy más nemzetiségű céghez, vagy esetleg jobban tart tőle?
- Bizalom tárgyában azért látok még Magyarországon lehetőségeket. Ráadásul, mivel komoly pénzösszegek kockáztatásáról van szó, a beruházó részéről is fokozott az óvatosság. De a megvalósult térségbeli orosz befektetések – mint például a Lukoil romániai benzinkúthálózata, vagy szerbiai terveink – sikeresek.

- Az uniós Nabucco gázvezetéktervről szándékosan nem mond véleményt?
- Nem szívesen teszem, mert a téma teljesen átpolitizált, noha ez egy teljesen tiszta gazdasági kérdés. Megéri-e vagy sem felépíteni. Nem vagyok jártas a témában, de mivel a piac szabad, akár orosz cégek is részt vehetnének benne. Mégsem teszik. Kívülállóként ezért azt gyanítom, hogy nem lehet túl jó befektetés. A gázipar hatalmas pénzeket igényel. A kitermelés egyre zordabb körülmények között zajlik, a tárolás – például cseppfolyósítás útján – drága és körülményes. A hajót például, amelyen szállítják, csak akkor építik meg és bérlik ki majdnem egy évtizedre, ha erre az időszakra már megvan a cső a mezőtől a kikötőig, és a másik kikötőtől a fogyasztóig. A Nabucco-párti szakemberek szavaiból nem hallom ki a piacnak ezt a fajta logikáját.

- A Gazprom véletlenül vagy szándékosan rontja a Nabucco helyzetét azzal, hogy rendre felvásárolja a lehetséges beszállítóinak számító közép-ázsiai országokból a gázt, akár Irakkal vagy Iránnal is bezárólag?
- Ez utóbbi két országról ilyen összefüggésben nem hallottam. A közép-ázsiai államokkal valóban szoros az együttműködés. De ez is színtiszta üzlet. Ha egy ilyen ország a Gazpromban megbízható partnert, biztos piacot talál, akkor vele szerződik. Azt nem tudom, hogy a Déli áramlatba honnan kerül be gáz, de a Gazprom garantálja, hogy lesz benne gáz. Az ENI pedig biztosítja a vevőket.

- Lesz rá lehetősége, hogy Oroszország többi nagykövetéhez hasonlóan az év első napjaiban ön is elmenjen szabadságra? Nem kell gázválságot kezelnie?
- Remélem, nem. De Medvegyev elnök úr nemrég úgy fogalmazott: a nagykövet 24 órán át képviseli hazája érdekeit. Gázügyben most egy kicsit más a helyzet, mint három évvel ezelőtt. Akkoriban, elismerem, taktikai hibát vétettünk. Nem magyaráztuk el a partnereinknek kellő mélységben, miről is van szó. Most Európával teljesen világos alapelvek szerint kereskedünk. Ez a gázár áttételesen a kőolaj kurzusához kötött, hiszen a két termék többé kevésbé helyettesíti egymást. Az érintett FÁK-országokkal – Belorussziával, Ukrajnával és Moldovával – viszont még a szovjet időkből örökölt séma szerint kereskedünk. Velük eddig évente új, fix áras szerződést kötöttünk. Nemrég azonban megállapodtunk velük, hogy 4 év alatt fokozatosan, áttérünk az európai árképzésre. Ez vonatkozik az Oroszországon belüli gázárra is. Igaz, ez a tarifa az eredeti tervektől eltérően, a világgazdasági válság miatt jövőre nem 25, csak 5 százalékkal emelkedik. Már 2006-ban is lehetett arra számítani, hogy az ukránok „vételeznek” maguknak gázt a tranzitvezetékből. Így már akkor figyelmeztetnünk kellett európai partnereinket, hogy ebből számukra is adódhatnak problémák. Azóta az EU-val folytatott energiaügyi dialógus nyomán sikerült megállapodnunk egy kölcsönös előzetes tájékoztatási rendszerben, ami szerencsére zökkenőmentesen működik. További jelentős változás a posztszovjet szerződésmintákhoz képest, hogy míg 2006-ban Ukrajnával egyetlen szerződés élt az ukrán belföldi felhasználásra és a továbbszállításra, tavaly ezt már kettéválasztottuk. Tehát az ukrán félnek az ottani belföldi felhasználástól teljesen függetlenül kötelessége, kormányzati felelőssége a tranzitot érintetlenül eljuttatni a nyugati határokig. A mostani helyzet ismét az Oroszország és Ukrajna közötti megállapodások ideiglenes volta miatt alakult ki. Most először azt kérték, hogy jövőre új rendszert vezessünk be. Erre rábólintottunk, de kértük tőlük, hogy az eddig felhalmozódott adósságokat fizessék ki. Kétmilliárd dollárról van szó. Ez máig nem érkezett be.

- Úgy tudjuk, Ukrajna máig nem ismerte el teljes mértékben a 2006-os nyugati gáznyomáscsökkenésben játszott felelősségét, viszont továbbra sem engedi be területére az orosz – netán az uniós – szakértőket a gázrendszer ellenőrzésére.
- Ukrajna teljes mértékben elismerte, hogy 2006 elején, amikor szintén csökkentettük az ukrán belföldi célú gázszállításokat, a nem nekik szánt gázból a területükön jelentős mennyiség tűnt el. Másrészt igen könnyen belátható: ha egy cső végén nem jön ki az, amit oda betöltöttek, akkor az a két pont között tűnt el. Mi mindazonáltal mindent megteszünk, hogy a leszerződött gáz idekerüljön, a tárgyalások folytatódnak, és még van egy kis idő. Az ukrán fél számára áthidaló megoldásokat is javasoltunk. Például, hogy az adósság fejében egy ideig nem fizetünk tranzitdíjat. Az ukrán fél egyelőre nem megy bele semmibe. Január 1-től így nincs szerződés. Szerződés nélkül szállítani: bűncselekmény, adócsalás, valutacsalás. De tudjuk: a megoldást közösen kell kidolgozni, hisz egy közös rendszer részei vagyunk. Folytatjuk a tárgyalásokat, egyben reméljük, hogy más szereplők is hatást gyakorolnak azokra a felekre, amelyek nem akarnak megegyezni.

- Akkor most mi lesz?
- Remélem, sikerül megállapodni. Ha egyelőre ez mégsem így történne, és a tranzitszállítmányokból Ukrajna területén ismét eltűnne gáz, az most már konkrét szerződésszegésnek minősül. Még erősebb kötelezettséget jelent a tranzit biztosítására, hogy Oroszországgal ellentétben Ukrajna ratifikálta az Unió Energia Chartáját is. A keletkező hiányokat belföldi tárolókból is kipótolhatják. De legalábbis a folyamatos monitoring megmarad. Oroszország egyszer sem szegte meg szerződéseit, még 2006 elején sem, hisz a szerződés egy hosszabb időszak szállítási mennyiségét szabályozza. A szentpétervári G8-csúcson Oroszország markánsan felvetette egy olyan, a jelenleginél szilárdabb energiabiztonsági rendszert szükségességét, amely egyaránt figyelembe veszi a termelők, a fogyasztók és a tranzitországok érdekeit.

Ez a böngésző nem támogatja a flash videókat

- Az olajárzuhanás és a világgazdasági válság – melyek talán egymástól nem független folyamatok - mennyire hatnak ki az orosz gazdaságra?
- Ezek teljes mértékben összefüggő tényezők. A bekövetkezett válság – aminek veszélyére előzetesen Medvegyev elnök úr már a japán G8-as csúcson figyelmeztetett - az egész világra kihat, annak ellenére, hogy egy helyről, az Egyesült Államokból indult el. Oroszország már korábban felvetette, hogy amennyire a világpolitikában, úgy a gazdaságban is véget kell vetni az egypólusú világrendnek, ahol egy központ diktálja a feltételeket. Mi a pénzügyi szabályok, az ellenőrző rendszerek jóval nagyobb átláthatósága pártján állunk. Úgy véljük, a világgazdaság új szereplőinek véleménye most már nem hagyható figyelmen kívül. A válságnak vannak nemzeti sajátosságai, de megoldás csak nemzetközi szinten születhet. Az energiaár tekintetében is olyan stabilabb és átláthatóbb rendszert szeretnénk javasolni, amely kiküszöböli a nagy áringadozásokat. Mindenesetre egyelőre senki nem érti pontosan a válság mozgatórugóit. Medvegyev elnök úr emiatt a szakértők nemzetközi összefogását sürgeti a probléma minél gyorsabb megértése és megoldása érdekében. Oroszországra ugyanúgy hatott a válság, mint a többi államra: nagyon megszenvedtük, ezért válságtervet léptettünk életbe. A megoldásokat viszont segíti az elmúlt években felhalmozott jelentős tartalék, aminek révén főleg időt nyertünk. A bankrendszer például emiatt nem omlott össze. Számos korábbi döntést ugyanakkor felül kell vizsgálnunk. Az orosz kormány például egy szokatlan lépéssel közvetlen pénzügyi támogatást nyújt 250 központi szerepet játszó vállalatnak. Mivel a hitelezés is bedugult, a kormány a bankszektor felé is hatalmas pénzeket irányít. Rendkívül magas a refinanszírozási ráta. A piacvédelem jegyében, a pénzkiáramlás megakadályozása érdekében például a rubelt kis mértékben folyamatosan leértékeljük. Számos lépés ugyanakkor nem stratégiai, hanem eseti jellegű. Tartós kezelést csakis nemzetközi megállapodásrendszer biztosíthat, az egyenlő gazdasági biztonság elve alapján.

- Van-e a válság közepette az orosz vállalatoknak még külföldi – például európai vagy magyar – befektetésre pénzük?
- Egyelőre senki nem tudja, meddig tart a válság. Ezért az orosz cégek nem tudnak tervezni. Mint ahogy Medvegyev úr nemrég egy interjújában megjegyezte: a válság olyan gyorsan tört ki, hogy akár ugyanilyen gyorsan el is tűnhet. Valamikor minden válság véget ér, csak azt nem tudjuk, mikor. Mindenesetre az orosz beruházók határozottan óvatosabbak lettek. A kormány saját befektetéseit is átszervezte. Ami már elkezdődött, végigcsináljuk, mert drágább lenne félbehagyni. A tervek megvalósítását viszont kicsit későbbre toljuk. A kormány eltökélt szándéka, hogy egy dologban nem szabad semmit sem visszalépni, mégpedig a szociális kiadásokban.

- Ebben a tekintetben mi várható a Malév ügyében? Sokak szerint a magyar nemzeti légitársaságot már csak az orosz állam pénzügyi segítsége mentheti meg a csődtől.
- A Malév sorsáról valóban folynak tárgyalások. Mivel az ágazatban a két állam is érintett, diplomáciai szinten is, de persze legfőképpen az érdekelt vállalatok között. Most nem tudom, milyen megoldás alakulhat ki. Azt, hogy az orosz állam közvetlen pénzügyi segítséget nyújtson, nem tartom valószínűnek: ezt talán a törvények is tiltják. Persze egy orosz állami vállalat már más megítélés alá esik. Egy ilyen belépését nem zárom ki, de hangsúlyozom, nem tudom, mi körvonalazódhat. Akár magáncég is beléphet befektetőként. E tekintetben nincs jelentős különbség az állami és a magántőke között. Tudni kell: az ágazat nagyon nehéz helyzetben van. Bár a válság miatt lezuhantak a kerozinárak, ezzel együtt kevesebb lett az utas is. A Malév egy orosz állami vállalattól, a Vnyeskonombanktól vett fel hiteleket. De egy bank nem befektető. Az orosz kormány ezt a projektet érdekesnek ítélte meg, ami fontos kapcsolatot teremt egy orosz légitársaság és az európai unió között. Sajnos Oroszországon belül ez a légitársaság teljesen elgyengült. A szakemberek mindenesetre azt mondják, a Malév megmenthető. Mi is fontosnak tartjuk, hogy a magyar nemzeti légitársaság megmaradjon.

- Idén az eddigi éveknél sokkal többen iratkoztak be nyelvtanfolyamra a budapesti orosz kulturális intézetbe. Mi az oka annak, hogy egyre többen érdeklődnek az orosz nyelv iránt?
- Valóban érezhető a változás. Az orosz nyelv, és ennek megfelelően a kultúra iránt megnőtt az érdeklődés. Ezt a kapcsolatok általános fejlődésével lehet magyarázni, és azzal is, hogy Oroszország nem csak a magyarok, hanem az egész világ számára érdekesebb lett.

- Mitől lett Oroszország érdekesebb?
- Az ország nyolc-kilenc évvel ezelőtt elindult egy más fejlődési pályán, ahogyan akkoriban mondták, talpra állt. Belső élete kiszámíthatóbbá vált, gazdaságilag megerősödött. Akkor mondta Putyin elnök, hogy megkétszerezzük a GDP-t. Sokan azt mondták, hogy ez csak fantazmagória. Minden valószínűség szerint azonban 2010-ben, ha nem húzódik el nagyon ez a válság, de lehet, hogy már a válság mellett is, ezt a célt elérjük rubelben. Dollárban már öt éve kétszerese a GDP a 1999-es szintnek.
Most már nem is szoktak arról beszélni, hogy Oroszország talpra állt. Inkább arról, hogy Oroszország elfoglalta a helyét a világban, megvan a szerepe, a programja. A kilencvenes évek tényleg nagyon nehéz időszak volt, mert ismeretlen feladatok álltak az ország előtt. Nálunk sokan szidják Jelcint, mert ezeket a nehézségeket az ő nevével kötik össze, szerintem akármi van, egy ilyen nagy kataklizma után törvényszerű volt az, hogy nehéz évek következtek. De az orosz társadalom ezt végülis megemésztette, és körülbelül 2000-re, mikor Putyin lett az elnök, kialakult egy program, melynek alapján a gazdaság elkezdett fejlődni, és ennek megfelelően a külpolitikában is megfelelő helyet foglalt el Oroszország. Épp 2000-ben született meg az a külpolitikai koncepció, amelynek alapelvei máig érvényben vannak. Oroszország a nemzeti érdekeit akarja úgy érvényesíteni és megvédeni, hogy nem lép konfrontációba senkivel. Pragmatikus, konstruktív magatartást tanúsít. A nemzetközi jog alapján akar eljárni, mindig úgy, hogy pozitív programot ajánl.

- Hogyan illeszkedik ebbe az elvrendszerbe az augusztusi grúziai háború?
- Úgy, hogy a nemzetközi jog alapján járt el Oroszország, mert akárhogy csavarjuk a szavakat, grúz részről kalandorakció és agresszió történt. Az ENSZ alapokmányának 51. cikkelye alapján Oroszország védelembe vette mindenekelőtt saját békefenntartóit, akik a nemzetközi jog alapján tartózkodtak ott, valamint honfitársait, a déloszét népet. A déloszét népet akkor Grúziában nemzeti halál fenyegette. Akit nem öltek volna meg, azt elkergették volna Észak-Oszétiába. Ami meg is történt, 35 ezer ember menekült el otthonából. Nem Oroszország választása volt, hogy háború kezdődött. Oroszország az emberi életért és egy kis nép létéért szállt síkra.

- Egy televíziós műsorban, amelyben 50 millió szavazatot adtak le, Sztálint a harmadik legnagyobb orosznak választották meg a nézők. Ez mit jelent?
- Ez nem népszavazás volt. Csak azok szavaztak, akik akartak, és voltak olyan történelmi személyek, akiknek a tábora aktívabb volt. Nem tudom, mennyire lehet ezt pontos képként kezelni. Azt láttam ebből, hogy az orosz társadalomban él a második világháborúnak - a nagy honvédő háborúnak - az emléke, és akkor Sztálin volt a fővezető. Él az az igény, hogy a világban komolyan vegyék országunkat, és az is világos, hogy emellett az orosz társadalom nagyon komoly része számára azokat a pozitív dolgokat, amiket Sztálin tett, nem írhatja felül a 30-as, 40-es és 50-es évek terrorja.

- Lehetséges, hogy Vlagyimir Putyint is hasonló erős vezetőként látják az oroszok?
Putyin megítélése még mindig nagyon magas. Az utolsó közvélemény-kutatások eredményeit nem láttam, de egy évvel ezelőtt több mint 70 százalékos volt a népszerűsége. Ő akkor lett az ország elnöke, amikor még nagyon élénk volt a 1998-as válság emléke. Akkor lett elnök, amikor már bizonyos pozitív folyamatok kezdődtek, de megérezte, milyen irányt kell meghatározni az állam működésében. És a lényeg az, hogy megvan az eredménye. Például ebben az évben százezerrel több gyermek született, mint tavaly. Moszkvában, urbánus környezetben még mindig kevesebb gyermek születik, mint vidéken. De Moszkva a születések száma és a halálozások számának arányának tekintetében elérte a peresztrojka előtti időket, amikor pozitívak voltak a demográfiai mutatók.

- Sokak szerint az elnöki mandátum négyről hat évere való kiterjesztése Vlagyimir Putyin elnöki székbe való visszatérését készíti elő.
- Igen, sokan mondják, csak bizonyítani nem tudják. Szerintem ez a fantasztikum világába való. A lépés indoklása teljesen érthető: az elmúlt évek megmutatták, hogy a lakosság stabilitásra törekszik. Az akkori rendszerben az volt a negatívum, hogy tulajdonképpen egy időben választották az elnököt és a parlamentet, ezt mindenképpen szét kellett húzni. Az, hogy az elnöki mandátum két évvel hosszabb, az mitől lenne a demokrácia megcsúfolása? Franciaországban korábban hétéves volt a mandátum. És mindenki elfelejti, hogy más módosítások is voltak az alkotmányban. Nálunk erős az elnöki hatalom, ő határozza meg a bel- és külpolitika irányait. Az alkotmány másik módosítása arról szól, hogy a kormánynak beszámolási kötelezettsége van a parlamenttel szemben, amely egy nyitottabb politikai élet felé mutató lépés. Sok más intézkedést is bejelentettek, amelyek a régiók és önkormányzatok önállóságát növelik, segítik az egész politikai élet transzparenciáját és a pártok működését segíti, és a korrupciót hivatott visszaszorítani.

- Medvegyev elnök nem sokkal a változások bejelentése után említette, hogy még lehetségesek alkotmánymódosítások. Mi várható még?
- Medvegyev elnök úr többször kijelentette, hogy az orosz alkotmány megfelel a társadalom mai állapotának, tehát alapvető változások nem várhatók. Hogyha az élet megmutatja valamikor, hogy szükség van erre, akkor lehetséges. Többször említette azonban azt is, hogy 30-40 éves távlatokban gondolkodik, amikor már nem ő lesz hatalmon.

- Mit vár Oroszország az új amerikai elnöktől?
- Medvegyev elnök már beszélgetett vele telefonon, felhívta, és megállapodtak egy találkozóban, amint az lehetséges. Azt várjuk, hogy sikerüljön egy konstruktív, nagyon jó párbeszédet kialakítani. A mi részünkről elhangzott, hogy sok sikert és szerencsét kívánunk Obama elnöknek a változások végrehajtásában, mert ő ezzel a szlogennel jött. Minden azt mutatja, hogy nem csak Amerikának kellenek változások. Ilyen a kaukázusi konfliktus, amely azt megmutatta, hogy a mostani biztonsági rendszer nem működik, de nem működik a jelenlegi pénzügyi rendszer sem. Gyökeres változások kellenek, amelyeket a világ országai csak együtt tudnának végrehajtani, és ebben az orosz-amerikai együttműködés egyik legfontosabb tényező.

- Várható-e változás a Közel-Keleti válságmegoldására irányuló együttműködésben? Jelenleg ellenkező hírek érkeznek arról, Oroszország valóban ad-e el S300-as légvédelmi rakétákat Iránnak.
- Ezeket a híreket nem erősítették meg, de nincs is semmi közük a Közel-Keleti válsághoz. A légvédelmi rakéta nem támadó fegyver, az nem változtatja meg a stabilitást. A kvartett tagjai vagyunk, az együttműködés folytatódni fog, amely nagyon fontos a mostani események fényében, amikor majdnem négyszáz ember áldozattá vált, elesett Gázában.

- Kap-e Irán légvédelmi rakétákat Oroszországtól?
- Ha kap, akkor az adott nemzetközi szabályoknak és aláírt szerződéseknek megfelelően történik. Nincs ennek elvi jelentősége. Irán nem könnyű partner, de ugyanolyan jogai vannak, mint bármely más országnak. Nem egy bitang állam. Iránnal is tárgyalni kell, és mi Irán vonatkozásában nagyon szorosan együttműködünk az Egyesült Államokkal. Célunk közös: a non-proliferáció. Se ő, sem más államok nem érdekeltek abban, hogy Irán kezébe atomfegyver kerüljön. Arra, hogy lenne és hogy Irán erre törekedne, nincs bizonyíték. A múltban voltak olyan jelek, mintha Irán erre törekedne, és Irán nem bizonyította ennek ellenkezőjét. Ezért a mi és az EU véleménye szerint is tárgyalni kell Iránnal, annak érdekében, hogy a Nemzetközi Atomenergia Ügynökséggel tisztázza viszonyát. Ezt csak a dialógussal lehet elérni. Különböző szankciókkal fenyegetőzni azt jelenti, hogy zsákutcába jut az egész tárgyalás.

- A Közép-Európába telepíteni tervezett rakétavédelmi rendszer az amerikai érvrendszer szerint a Közel-Keleti fenyegetés ellen nyújtana védelmet.
- Ez azért más, itt már nem S300-as rakétákról van szó. Ezek a rakéták egy globális rakétavédelmi rendszer részei, ami már stratégiai kérdés. Annak idején még a Szovjetunió és az Egyesült Államok aláírt egy egyezményt, amely korlátozta a stratégiai rakétavédelmi rendszerek fejlesztését. Az amerikaiak kiléptek a szerződésből, és az új rendszer egyik elemét Európába akarják telepíteni. Ez elvi jelentőségű döntés, és nagyon negatív. Tudniillik az amerikai stratégiai támadó rendszernek egyik része először kerül Európába. Ez a ballisztikus rakéták elleni rendszer része. Mi az orosz fél véleménye? Egy: ez felborítja a a stratégiai egyensúlyt akkor, amikor egyébként is háttérbe szorult a leszerelés kérdése a világban. A stratégiai támadó fegyverekről szóló szerződés az egyetlen, amely még működik a témában, és az 2009-ben lejár. Helyette nincs semmi. Kettő: kérdeztük az amerikai féltől, hogy mi az a fenyegetés, amely ellen védekezni szeretne azzal, hogy Oroszország határai mellé telepíti ezeket a rakétákat. Nincs határozott válasz. Mind tudjuk, hogy Iránnak nincsenek ballisztikus rakétái, és szakemberek szerint nem is lesznek. Mert ez egy nagyon bonyolult technika. Azt javasoltuk, hogy akkor fogjunk össze. Van egy óriási lokátorunk Azerbajdzsánban, amellyel figyelhetjük, dolgozik-e Irán ebben az irányban. Ez sem ment. A tárgyalások folytatódnak. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy ez se nem európai, cseh, lengyel vagy NATO-dolog, hanem tisztán amerikai döntés. Mi nyitottak vagyunk. Azt szeretnénk, hogy tényleg közös projekt legyen ebből. Az sokkal világosabb, transzparensebb dolog lenne a mi szempontunkból. Egyelőre azt látjuk, hogy lesz egy lokátor, amely átlátja Oroszország területének nagy részét, és lesznek rakéták, amelyeknek más célpontjuk nem lehet, mint az orosz rakéták, mert ebben a térségben egyedül Oroszországnak vannak ballisztikus rakétái. Nem kapunk erre kielégítő választ. Ha a maximum, amit a tárgyalások során szeretnénk, elérhetetlen, akkor keresünk más megoldást. Elhangzott már a tárgyalások elején, hogy ha nem kapunk választ, vagy nem sikerül megoldást kidolgozni, akkor megfelelő válaszlépéseket teszünk. Nagy hűhó volt itt az Iszkanderek miatt, amik nem ballisztikus rakéták, nem is stratégiai nem is középhatótávolságú rakéták, de nagyon közel kerülnének Lengyelország határához. Még egyszer hangsúlyozzuk: ez válasz volt azoknak, akik kérdezték, milyen válaszlépések lehetségesek. Teljesen világos, hogy azok csak akkor kerülnek oda, amikor amerikai rakéták kerülnek a mi határaink közelébe.

- A magyar belpolitikában nagykövet úr elsősorban a Fidesszel kapcsolatos éles megfogalmazásai révén vétette észre magát. Németh Zsolt fideszes képviselőt, külügyi bizottsági elnököt viszont imént barátjaként említette. Sikerült megbékélni velük?
- A magyar belpolitikáról addig nem formálhatok véleményt, amíg nagykövetként állami szolgálatban állok. Az irányítás a végrehajtó hatalom, a kormány dolga, de majdhogynem kötelező más politikusokkal is kapcsolatot tartani. Ön a Fideszt említette, noha a Fidesszel mint mozgalommal semmiféle problémám nincs. Csupán a párt egyes – igaz, magas rangú – vezetőivel áll fenn vitám. Ezek a vélemények meglátásom szerint Oroszország elszigetelését, valamiféle cordon sanitaire létrehozását célozzák. Hát ez bizony nem felel meg Oroszország érdekeinek. De azért is vitába kellett szállnom velük, mert Oroszországot agresszióval vádolták, anélkül, hogy hivatkozásaik valóságtartalmát leellenőrizték volna. Ezekből a nyilatkozatokból a kezdeti időkben például rendre kifelejtették, hogy a konfliktus Oroszország belépése előtt számos halálos áldozattal járt. Birodalmi ambíciók, energiapolitika, geopolitika – ilyenkor számtalanszor elhangzó, ránk ragasztott jelzők. Egy politikus egyszer úgy fogalmazott: a Kaukázus nem egy pont a térképen, hanem egy hely, ahol emberek élnek. Nos, abban az öt napban ott emberek haltak meg. Mindenesetre a Fideszben politizáló vitapartnereimmel idén is megtörtént a karácsonyi üdvözlőlapok cseréje. Beszélni, tárgyalni mindig kell. Próbálom meggyőzni őket, hogy nem volt igazuk. Igyekszem elérni, hogy az Oroszország szó hallatán ne rögtön a vészcsengő szólaljon meg náluk. Mindenki azt mondja, a konzervatívok a józan ész pártján állnak. Ebben reménykedem én is. A kormánnyal konkrétumokról tárgyalunk, míg a többi politikussal elvi alapú megbeszéléseket folytatunk. A feladatom az, hogy több bizalom legyen a két ország között.

Igor Szavolszkij: az ukrán félnek az ottani belföldi felhasználástól teljesen függetlenül kötelessége, kormányzati felelőssége a tranzitot érintetlenül eljuttatni a nyugati határokig
Igor Szavolszkij: az ukrán félnek az ottani belföldi felhasználástól teljesen függetlenül kötelessége, kormányzati felelőssége a tranzitot érintetlenül eljuttatni a nyugati határokig
Top cikkek
Érdemes elolvasni
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.