Feltárul a hazai GDP-bővülés titka
A tavalyi év 1,1 százalékos gazdasági növekedését termelői oldalról az ipar és az építőipar mellett a mezőgazdaság támogatta, s miután az előbbi kettő részadatait havonta közli a statisztikai hivatal, arra lehet következtetni, hogy az agrárium még az év végén is rá tudott tenni egy lapáttal. Vagy ez, vagy az eddig gyengén szereplő szolgáltatóipar tudott nem várt lökést adni a GDP-nek.
Az idegenforgalmi statisztika javulása is ebbe az irányba mutat. A hazai össztermék felhasználói oldalán a nettó export, a kormányzati fogyasztás emelkedése mellett a beruházások 2013-as, 7,2 százalékos bővülése adhat okot optimizmusra. Már csak az hiányzik, hogy a lakosság is megnyissa a reálbéremelések miatt egyre vastagodó pénztárcáját, fellendítve a boltok, s rajtuk keresztül a vállalkozások forgalmát. A magyar gazdaság kilátásai egyre jobbak: ahogy erősödik az euróövezeti konjunktúra, úgy bővül a hozzá – az exporton keresztül – ezer szállal kötődő hazai cégek teljesítménye.
Erről már ma meggyőződhetünk, kérdés, hogy a Beszerzési Menedzser Index (BMI) értékén érződik-e majd a remélt vállalatvezetői derűlátás. Amennyiben a januári 50,5-ről 57,9 pontra ugró index 60 pont fölé nőne, az már bizonyos kérdéseket vetne fel a topmenedzserek józan ítélőképességét illetően. Utóbbit sikerült visszaszerezniük az eddig „Magyarország-fóbiában” szenvedő brüsszeli technokratáknak, akik a múlt héten 2,1 százalékos növekedést és a deficitcél teljesítését várják 2014–15-re.
Az Európai Bizottsághoz hasonlóan a hazai és a londoni elemzők többsége és a jegybank is két százalék fölötti GDP-gyarapodást vár az idei évtől, míg a kormány még kéreti magát a kétszázalékos prognózisa felfelé javításához, azt Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter ígérete szerint a tavasszal Brüsszelnek benyújtandó konvergenciaprogramban fogják felülvizsgálni. Nem mindenki ennyire biztos ebben: a kétkedők közé tartoznak a GKI Gazdaságkutató Zrt. elemzői, akik friss elemzésükben másfél százalékos növekedést valószínűsítenek, amivel a régióban csak a horvátokat és a szlovénokat előznénk meg.
Szerintük az ipar nem húz majd annyira, és az építőipar fellendülésébe vetett hit is erősen eltúlzott, és az üzleti bizalom hiánya miatt a termelő beruházások szárnyalása korántsem vehető készpénznek. Nemzetközi téren a hét kiemelkedően fontos eseménye az Európai Központi Bank márciusi kamatdöntő ülése lesz. A múlt héten publikált inflációs és munkanélküliségi statisztika nem hozott különösebb meglepetést, az infláció 0,8 százalékos értéke továbbra is jóval az EKB kétszázalékos célja alatt van, de legalább nem esett tovább. A munkanélküliségi ráta 12 százalékon maradt.
Emiatt, illetve eddigi politikája alapján, az EKB csütörtökön valószínűleg továbbra is a kivárás mellett dönt majd, ám minden bizonnyal ismét kiemelik, hogy a teljes monetáris politikai eszköztár a rendelkezésükre áll, és ha szükséges, készek azt bevetni – véli Szaniszló Bálint, az OTP Bank Elemzési Központjának szakértője, hozzátéve: a törékeny európai növekedést, a cél alatti inflációt és az erős eurót figyelembe véve, az év későbbi részében erre valószínűleg szükség is lesz.
Pénteken látnak napvilágot a februári amerikai munkaerő-piaci adatok. A várakozások szerint a munkanélküliségi ráta stagnálhatott, a mezőgazdaságon kívüli foglalkoztatottak számának növekedése gyorsulhatott januárhoz képest. Ha a konszenzusnál alacsonyabb ütemű volt a bővülés, az ismét a zordabb időjárással magyarázható. Mivel az időjárás és a fundamentális hatások elkülönítése nehéz, az elemzők arra számítanak, hogy az elmúlt időszak néhány gyengébb makroadata nem befolyásolja majd a Fedet, így a jegybank szerepét betöltő intézmény március 18–19-i ülésén újabb tízmilliárd dollárral, 55 milliárdra csökkenti majd eszközvásárlási programja keretösszegét.
