Kirándulás a valóságba
A Kapocs a lapunkat kiadó Ringier jótékonysági programja, amelynek keretében száz igazán rászorult családnak viszünk – a Tesco segítségével –ajándékot karácsony előtt. Jótékonykodni sokféleképpen lehet, ez esetben azonban a szó nemes értelmében jelenik meg benne a társadalmi felelősségvállalás is. A kiadó dolgozói maguk viszik házhoz az adományokat, így nem pusztán tárgyakat és élelmiszereket szállítunk, hanem pár percnyi kedvességet, törődést is. Sok esetben olyan helyekre, ahol ebből sem nagyon jut ki a mindennapokban.
Egy falusi kisboltos bizony irigyelné azt az árukészletet, amellyel megpakoltuk a kocsit előző este. Rizs, liszt, olaj, tisztítószerek, cukor, tej, kolbász és pár doboz játék adja a „rakományunk” gerincét. Természetes dolog nekünk, hatalmas érték egy szegény családnak. Mezőcsáton, Nótár Ferencnél kiderül, hogy az anyagi érték a legkevésbé fontos. Ferencet saját nővére ajánlotta figyelmünkbe, hiszen egyedül neveli négy gyermekét. A Kapocs megálmodói hiszik, hogy egy kis közösségben a helyiek tudják igazán, kik szorulnak rá a segítségre. Ezért a Ringier-lapokban arra kértük olvasóinkat: hívják fel a figyelmünket rájuk.
Nótár Ferenc nemcsak rászorult, hanem érdemes is a segítségre. Kicsi, vaskályhával fűtött házban neveli négy gyermekét. A gyermekek anyja elhagyta a férfit, a kicsiket a család mentette ki az éhezésből. Ferenc egy órával az iskola vége előtt gyújt be a kályhába, ő maga megvan a hidegben is, s mint meséli, épp azt próbálják elintézni, hogy visszakapcsolják hozzájuk az áramot, ami a lámpák miatt fontos, más fogyasztó úgysincs a házban.
Liskáék Birin Nótáréknál nagyságrendekkel jobb körülmények között élnek. A polgármesteri hivatal egyik kedves munkatársa javasolta őket, mert mint mondja, mindig meghatódik, milyen odaadással neveli a fiatal házaspár a négy gyereket segélyből és alkalmi munkából. A ház a falu legvégén van, de makulátlan, a gyermekek kedvesek és udvariasak, az édesapa pedig siet vissza a munkába – hála istennek, még decemberben is akad némi alkalmi mezőgazdasági munka a dohányültetvények körül. – Hónapokig ebből fogok főzni a gyerekeknek –mondja az édesanya, mintegy visszatérítve a családi idillből a kemény valóságba.
Tunyogmatolcs az utolsó, legmesszebbi állomásunk: Fehérgyarmat mellett, Budapesttől háromszáz kilométerre itt nevelkedik Kovács Nikoletta, a 12 éves, súlyosan látássérült kislány. Édesanyja jövedelme havi néhány tízezer forint. Niki születésekor sérült, édesapja ezért nem kért a neveléséből, így az anya és a lánya egymásra maradtak harminc négyzetméteren. Mindketten tudják, hogy mire nagykorú lesz, már annyit sem fog látni, mint most. Az édesanya az életmúlandóságával is tisztában van, szeretné biztonságban tudni a lányát, akinek a sérülés miatt a mozgása sem tökéletes, ám roppant jó képességű teremtés. Több mint száz kilométerre jár iskolába, Debrecenbe, hogy speciális pedagógusok készítsék fel az életre. Egyedül nem tud közlekedni, így édesanyja teljes munkaidőben nem tud dolgozni, pedig a pénz kellene, mert a vonatot még ők sem használhatják ingyen.
A Kapocs a „médiaipar” munkásainak is az, kapocs a valósággal. Nem lehet egyetlen szóval megfogalmazni, amit ad, de az empátia, az emberi tartás, amit tapasztalunk, többé tesz minket is. A hazaúton néha szótlanok vagyunk. Azon gondolkodunk, hogyan tudunk még többet segíteni, s merre van a kiút abból, amit láttunk.
