A konferencia tétjét az utóbbi hetek eseményei alaposan megemelték. A befektetők bizonytalanok, hogy Amerika tényleg gyorsít-e, Európa valóban maga mögött hagyja-e a recessziót, miközben Kína talán lassít, s egyes feltörekvő gazdaságok a politika mocsarába látszanak süllyedni?

S hogy a bizonytalanság érzése nem ok nélküli, azt alátámasztja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és a Gazdasági és Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) friss elemzése. Mindkét nemzetközi szervezet reformok kritikus tömegének megvalósítására szólítja fel a G20-akat, hogy a globális gazdaság érdemben bővüljön, máskülönben tartósan lassú növekedés és magas munkanélküliség fenyeget.

Ha ez nem lenne elég, figyelmeztetésként már megindult a portfóliók átrendezésének folyamata, s a feltörekvő piacokról idén már több pénz távozott, mint az egész múlt évben. E fejleményre reagálva fakadt ki Raghuram Rajan indiai jegybankelnök, aki szerint a nemzetközi egyeztetés rendszere immár nem működik, s ez nagy baj. Hasonlóan vélekedett dél-afrikai kollégája, Gill Marcus, aki reményét fejezte ki, hogy az Egyesült Államoknak sem mindegy, mi zajlik a feltörekvő piacokon.

Ám Janet Yellen, az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed új elnöke a minapi képviselőházi meghallgatásán egyértelművé tette, hogy az amerikai jegybank elsősorban az amerikai gazdaságért felelős. Utóbbi mondatok árnyékában borítékolható, hogy a fejlett országok lazító-szigorító jegybankjai és az ellenük lázító feltörekvő állambeliek éles vitába keverednek egymással.

Ám a diskurzus alighanem tágabb keretbe ágyazódik, hiszen az IMF – és az OECD is – olyan tanulmánnyal készült a sydney-i találkozóra, amely bizakodik ugyan az idei 3,7 százalékos globális növekedésben a tavalyi háromszázalékos iram után, de aggódik a feltörekvők romló teljesítménye, esetleg tartóssá váló piaci zavarai és az eurózónát fenyegető deflációs veszély miatt.