A várból minden csodaszép
Még mindig csak várták a főszereplőket, amikor Spányik Péter, a szervező Nemzeti Külgazdasági Hivatal főosztályvezetője azt mondta be a mikrofonba, hogy „aki kimegy, nem fog tudni visszajönni”. Előzőleg ő adott tájékoztatást a magyar gazdaságról a fórum résztvevőinek, amiben csak annyi volt az érdekes, hogy ő nem a Prezit használta a bemutató megalkotásához, mint ahogy előtte fellépő török kollégája. Ezt a hiányosságot azonban azzal pótolta, hogy úgy negyedórás-húszperces üres (kötelezően a teremben töltött) várakozás után megkérte a résztvevőket, hogy álljanak fel: így kellett köszönteni az érkező delegációt és persze Orbán Viktort. Hosszú, szűnni nem akaró taps.
A kormányfő beszédében azt hangsúlyozta: nem vagyunk idegenek egymás számára, a közös történelem összeköt bennünket. Udvariasan kikerülte a kézenfekvő csapdát, hogy a helyszínből (a fórumot a budai Vár elegáns szállodájában rendezték meg) indítson, így a Parlament Munkácsy Termében található, a honfoglalást ábrázoló képen látható törökös öltözékekre hívta fel a figyelmet. A közös kultúra lehet az üzletek alapja, hangsúlyozta a miniszterelnök, aki bátornak nevezte a török gazdaságpolitikát, és a török vezetést. Idézte és dicsérte miniszterelnök kollégáját, Recep Tayyip Erdogant – vendége egyik pártbeli riválisát –, aki korábban azt hangsúlyozta, hogy Törökország a tíz legerősebb gazdaság között lehet.
A török elnök mindezt láthatóan nem vette a szívére – ő inkább ragaszkodva az előre megírt beszédhez azt ecsetelte, hogy a kiváló politikai kapcsolatok ellenére van még mit javítani a két ország gazdasági viszonyán. A közös múlt és a hasonlóságok nála is fontos szerepet játszottak, bár ő arra is kitért: miután ugyanolyan termékeket állítunk elő (autógyártás), egymás versenytársainak is tűnhetünk. A jóval őszintébbnek ható beszédben Gül azt hangsúlyozta, hogy szerinte a kereskedelmi forgalmat akár ötmilliárd dollárra lehetne növelni (a jelenlegi kétmilliárdról), ha sikerülne a vállalatok közötti kapcsolatokat megteremteni. Ő ezért hangsúlyozta az üzleti fórumok jelentőségét. Orbán viszont láthatóan az államban bízott, szerinte ugyanis az üzleti kapcsolatot egy-egy nagybefektetés fogja elmélyíteni, és hangsúlyozta: közösen keresik azon „zászlóshajó projekteket”, amelyekben egymás országaiban jelenhetnek meg a befektetők. (Egyelőre azonban csak arról sikerült ünnepélyesen megállapodni, hogy a Gül Baba türbéjét és környezetét újítja fel közösen a két állam – de ezt legalább két miniszterelnökhelyettes, Semjén Zsolt, és Emrullah Isler alá is írhatta ünnepélyesen a fórumon).
Orbán szerint mindenesetre érdemes is nálunk befektetni, mert Magyarország versenyképes állam lett, ma már többen dolgoznak, mint négy éve, és mindenki rájött, hogy segély helyett inkább munkából kell megélni (mint többször beszámoltunk róla: a foglalkoztatottság statisztikai bővülésében a külföldön munkát vállalók számának növekedése mellett a közmunkában foglalkoztatottak számának emelkedése játszott szerepet. Utóbbi esetében a munkanélkülieknek nincs választásuk, viszont kétszer akkora összeget vihetnek haza, ha vállalják a közmunkát, mint egyébként). Közölte, hogy egy év alatt megháromszorozódott a Magyarországra érkező külföldi befektetések száma, mert a befektetők nem az újsághírek, hanem a tények alapján döntenek. „Minden héten újabb beruházásokat és gyárakat adunk át és nyitunk meg” – emelte ki. Hozzátette: Magyarország termelési központtá lett, és azt mondta: európai innovációs területté kell váljunk. Erről a döntés megszületett, a beruházások is elindultak –mondta. Magyarázatként hozzáfűzte: ők még úgy tanulták az egyetemen a kommunizmus ideje alatt, az a lényeg, hogy „a világgazdaság munkamegosztásába magasabb termelési szinten kapcsolódjunk be”.
Hogy mindezen mit értett, aligha lehetett volna megkérdezni. Orbán ugyanis úgy távozott, ahogy jött: érinthetetlenül. A sajtósok külön ügyeltek arra, hogy minden sárga kitűzős benn maradjon a teremben, amíg biztonságban el nem hagyja a terepet.
Demokráciáért demonstráltak
Abdullah Öcalan, a Kurdisztáni Munkáspárt bebörtönzött vezetőjének szabadon bocsátásáért demonstráltak nagyjából húszan hétfőn a Deák téren. A Kurdisztáni Információs és Kulturális Egyesület által szervezett tüntetés résztvevői transzparansein az volt olvasható:
„A kurdok nem terroristák, csak a jogukat akarják”; „Igazságot a kurd gyerekeknek!”; „A kurd nép demokratikus Törökországban akar élni!” Abdullah Öcalant 1999-ben fogták el a török hatóságok, azóta fogva tartják. (MTI)
