Kormánypárti politikusok és az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK) illetékesei év közben rendre úgy nyilatkoztak, hogy hiába van a ráta állandóan 80 százalék fölött, csak az számít, mennyit mutat a szilveszteri pezsgődurranáskor, és akkor biztosan az előre meghatározott cél alatt lesz. Így is történt: Brüsszel a számokkal elégedett lehet, hiszen a 60 százalékos maastrichti követelmény felé mozdult el ismét az adósságráta, s az alaptörvényben foglaltak sem sérültek, azaz évről évre csökken az GDP-arányos mutató.

A kormány betétszámláján lévő összeg decemberben 870 milliárd forinttal lett kevesebb, ebből vásároltak vissza kötvényeket, fizettek előtörlesztéseket. Eközben az új kötvények kibocsátása gyakorlatilag leállt, a harmadik negyedévben nettó 17 milliárd forinttal nőtt az adósságállomány, ami ebben a léptékben stagnálást jelent. Nagyon nem is lehetett ugrálni, hiszen novemberben lejegyezték a kétmilliárd dollár értékű devizakötvényeket, ami megdobta az adósságrátát.

Az igazi véghajrá az év utolsó, két munkanapból álló hetén következett be. Akkor 435 milliárd forinttal csökkentették az államadósságot, ami az ÁKK statisztikájában fellelhető adatok alapján rekordot jelent. Az államosított magán-nyugdíjpénztári vagyon 116 milliárdját még novemberben feláldozták az adósságcsökkentés oltárán, a maradék 16 milliárd vélhetőleg ugyanerre a sorsra jutott decemberben, felszámolásra ítélve ezzel a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapot, amely a nyugdíjmegtakarításokból közvetlenül 2020 milliárd forintot fordított adósságrendezésre 2011 óta.

A december végén drasztikusan leapasztott kormányzati számlára azonban gyorsan visszatértek a hiányzó források. Az évből eddig eltelt másfél hónap alatt 901 milliárd forint adósságot szedett magára az ország. Ami tehát lement decemberben, az kamatostul jött vissza februárra.

Az államháztartás – önkormányzatok nélküli – adóssága február 10-én az ÁKK adatai szerint 22 899 milliárd forint volt. Ehhez jön hozzá a kormányzati ígéretek szerint 436 milliárd forintos, február végéig átveendő önkormányzati adósság, és a helyhatóságok e feletti, kétszázmilliárdos rendezetlen tartozása. E két tétel együtt 2,2 százalékpontos „terhelő tényező”, ami számításaink szerint 80,2 százalék körülire nyomja fel az adósságmutatót. Az adósság átadás-átvétel egyébként közömbös az elszámolást tekintve, hiszen amennyit nyernek vele az önkormányzatok, annyit veszít rajta az államháztartás. A nyolcvan százalék feletti ráta miatt az idén sem kell különösebben aggódni, a fent alkalmazott technikákkal teljesíthető a cél, s ez ellen sem Brüsszelnek, sem a Költségvetési Bizottságnak nem lehet szava.