S bár a davosi világgazdasági fórum résztvevői – kormányfők, pénzügyminiszterek, vezető közgazdászok, üzletemberek, aktivisták – nem törekednek konszenzusra, az idei vitákból mégis ez a vélekedés kerekedett ki. Ám pénteken rögtön igazolódott is, hogy a veszélyek egyáltalán nem múltak el, hiszen az argentin peso ijesztő mélyrepülése megremegtette a sérülékenyebb országok valutáinak árfolyamait, gyengült a török líra, a magyar forint, az orosz rubel, de még a szilárdnak hitt feltörekvő piacokra is kezdett átterjedni a pánikszerű aggodalom, s például a lengyel zloty is szépen ereszkedett le felé. A New York-i tőzsdén a Dow index már csütörtökön egyszázalékos veszteséggel zárt, az európaiak pedig pénteken követték, mert felerősödtek a félelmek, hogy Kína túlságosan lassít, s a kételyek, vajon mit hoz még magával az amerikai jegybank gazdaságösztönző programjának a szűkítése.

Davos célja persze nem az, hogy a résztvevők a napi fejleményekre reagáljanak, hanem inkább az, hogy a jövőbe tekintsenek. S miközben a világgazdaság növekedése gyorsul kissé 2014-ben, a borús előrejelzéseiről ismert Nouriel Roubini a helyzetet 1914-hez hasonlította, csak most nem Nagy-Britannia és Németország áll szemben egymással, hanem Kína és Japán. Nézete nem vált uralkodóvá a svájci síparadicsomban rendezett tanácskozás 2500 résztvevője között, de mindkét ázsiai ország gazdaságpolitikája górcső alá került.

A monetáris politikának szentelt pénteki panelbeszélgetésen azonban igyekezett meggyőzni hallgatóságát Kuroda Haruhiko japán jegybankelnök, hogy a tizenöt éves, defláció elleni küzdelem kezdi meghozni az eredményét, s hozzátette: a pekingi vezetés tudatában van a kínai hiteleszkaláció veszélyeinek, s el is rendezi a dolgot. Sőt Kuroda ellentmondott azoknak is, akik szerint az eurózónát is Japán deflációs betegsége döntheti le a lábáról. Érdekes polémia bontakozott ki ugyanezen a pódiumon George Osborne brit pénzügyminiszter és Larry Summers harvardi professzor között. Utóbbi – elsősorban persze az Egyesült Államokkal példálózva – azzal érvelt, hogy nemcsak a fiskális deficittel kell foglalkozni, hanem a többivel, mint például a közösségi beruházások visszaesésével, a vezető iparágakban elapadó kutatás-fejlesztési kiadásokkal vagy az infrastruktúra elhanyagolásával. A közönség jót derült Summers megjegyzésén, hogy a New York-i Kennedy repülőtér ékesen bizonyítja, amiről beszél, de az előadó inkább siralmasnak nevezte a helyzetet. S miért ne lehetne most korszerűsíteni a légikikötőt, amikor Washington olcsón jut kölcsönhöz a saját valutájában. Ez meglökné a gazdaságot, amely elégtelen iramban bővül. A vita abban merült ki, hogy Osborne a fiskális hiány csökkentésének fontosságát is erőteljesen hangsúlyozta.

Nagy figyelmet keltett, hogy pénteken Európa-párti beszédet tartott David Cameron brit kormányfő, aki úgy vélte, az uniós alapszerződés módosítása révén a szigetország az EU-ban maradhat. Előretekintve és stratégiai szemmel kifejtette, hogy Ázsiából vissza lehetne telepíteni az állásokat, ha a szabályozás megfelelően változna. Egy másik panelben neves szakértők is arról beszélgettek, hogy ha Európában nem változik semmi, a közösség felőrlődhet az amerikai–kínai versengésben.

Olyan „bennfentesek”, mint Pierre Nanterme, az Accenture vezére vagy a harvardi Kenneth Rogoff és Axel Weber, a Bundesbank volt elnöke, az UBS irányítója súlyos aggodalommal figyeli, hogy milyen magas a munkanélküliség a fiatalok körében, s ha ezt nem sikerül megoldani, akkor Európa megfosztja magát értékes kreatív forrásoktól. Weber ezt megtoldotta azzal, hogy a fellendülés észlelhető ugyan, de nem elegendő az érdemi munkahelyteremtéshez. Rogoff ezt még kiegészítette azzal, hogy az eurót túl korán vezették be, ami történelmi hibának bizonyul.

Magyarországot szebbnek látják

A kelet-közép-európai régió gazdaságai 2014-ben szerénynek minősített, átlagosan 2,7 százalékos növekedést produkálnak – ismertette a Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) legfrissebb vonatkozó előrejelzését a napokban Erik Berglöf, a szervezet vezető közgazdásza. Az EBRD elemzői úgy látják, a térséget befolyásoló külső tényezők csak lassan javulnak. Különösen az eurózóna megélénkülését tekintik egyenetlennek. Bár a közös európai pénznem válságának negatív hatása csökkent, az eurózónával legszorosabban összefonódott országokban továbbra sem lehet áttörésről beszélni.

Magyarországot illetően az EBRD jelentése kifejti: 2013 harmadik negyedében éves szinten 1,8 százalékos, azaz az előzetes várakozást felülmúló GDP-növekedés következett be. Ennek hátterében az export és az állami befektetések megugrása áll, de sokat segített, hogy a körülményeknek köszönhetően kiváló évet zárt a mezőgazdaság. A közüzemi díjak átfogó csökkentése révén a tavaszi választások előtt emelkedik a tényleges elkölthető jövedelem és a fogyasztás. A rezsicsökkentés hosszú távú áldozata az energetikai szektor fejlesztése – jegyzik meg. A „nagyon jelentős növekedéstámogatási politika fényében, különösen a Magyar Nemzeti Bank által a kis- és közepes méretű vállalatoknak nyújtott szubvencionált támogatás és a gyors monetáris lazítás következményeként” az EBRD erre az évre a korábbi feltételezésnél 0,5 százalékkal magasabb, 1,7 százalékos teljesítményjavulást lát. Középtávon viszont attól tartanak, hogy az „ártalmas jogi, befektetési és pénzügyi környezet lényegesen hátráltatja a növekedési tendenciákat”. (R. H. V.)

Csak látszólagos a csend és a nyugalom