Komoly csúsztatással ugyan, de vélhetőleg ugyanerre hivatkozva közölte Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője is a pénteki Magyar Nemzetben: a frakció ülésének várható döntése nyomán a gázár áprilisban csökkenhet, míg az áram- és távhődíjmérséklésre később kerülhet sor. Ezzel kapcsolatban nem sokkal lapzártánk előtt meg is született a döntés Balatonszárszón, a Fidesz–KDNP frakcióülésén, hogy lesz újabb rezsicsökkentés, de annak mértékéről csak késő este alakították ki a képviselők a végső álláspontot. A döntést ma délelőtt jelenti be Harrach Péter, a KDNP és Rogán Antal, a Fidesz frakcióvezetője. A rezsicsökkentés mértéke az előzetes számításainkkal ellentétben valószínűleg nem 12,5 százalékos lesz, forrásaink a tíz százalék alatti mértéket tartották életszerűbbnek. Bizonyos, hogy április elsejétől a gázárat csökkentik, ősztől pedig az áram- és a távhőtarifát, méghozzá eltérő mértékben.

A beígért harmadik energia díjcsökkentés érveivel érdemesebb lenne csínján bánni. Az előkészítésében is részt vevő Magyar Energetikai és Közmű-szabályozásiHivatal (MEKH) friss összesítése szerint a kormányfő által hivatkozott fizetőképesség szerinti gázárrangsorban Budapest 21 más európai nagyvároshoz képest ugyanis a hetedik legolcsóbb. Az árak fizetésekhez viszonyított mutatója Budapesten a mért városok átlagánál közel 25 százalékkal alacsonyabb.

A rezsiharc hevében a Fidesz-politikusok előszeretettel keverik a fizetőképesség szerinti és az abszolút árak szerinti – alapjaiban eltérő jelentésű –listákat. Rogán Antal a Magyar Nemzetnek azt nyilatkozta: „a harmadik rezsicsökkentés előkészítésekor a Fidesz–KDNP-t elsősorban az vezérelte, hogy a magyar családok ne fizessenek többet az európai átlagnál”. Ehhez képest a valóság az, hogy ha – e mondatot annak jelentése szerint értelmezve – nem a fizetésekhez viszonyított, hanem a tényleges árak sorrendjét tekintjük, a magyar családok már régóta jóval az európai átlag alatt fizetnek. A MEKH által közölt kimutatások szerint a gázár a vizsgált 22 nagyváros közül Budapesten a második legalacsonyabb. Az áram pedig huszonhárom vizsgált nagyváros közül (melyek közé Helsinki is bekerült) a negyedik legolcsóbb Budapesten. A vásárlóerőhöz mért áramárak tekintetében kevéssé megnyugtató a helyzet: a mért 23 főváros közül Budapesten még mindig a nyolcadik legnehezebb a villanyszámla kifizetése. Noha helyzetünk folyamatosan javul, az átlagtól még mindig 13,5 százalékkal felfelé térünk el.

A „félreértések elkerülése végett” a MEKH közöl egy másik szemléletű összehasonlítást is arról, hogy húsz nagyvárosban az áram- és gázszámla összesen a család jövedelmének hány százalékát teszi ki. Ebben még mindig cudarul állunk: egy kétkeresős fővárosi átlagcsalád jövedelmének 5,9 százalékát költi áramra és gázra. A MEKH közleménye saját tanulmányából csak eme, még mindig igen rossz képet festő adatsort emeli ki, igaz, hozzátéve, hogy ebbéli helyzetünk három helyet javult: míg júliusban – eszerint – csak a bukarestiek fizették nehezebben az energiarezsit, addig most már Pozsonyban, Prágában és Lisszabonban is rosszabb a helyzet. Noha ez a grafikon látszólag alátámasztja a rezsiharcot, a Fidesz ama érvelését, miszerint a családok jövedelmüknek akár 20-50 százalékát is a rezsire költik, más megvilágításba helyezi azzal, hogy az átlag 5,9 százalék. Noha a rászorulók esetén bizonyára valós a nagyobb arány, a Fidesz határozottan ragaszkodik az összes fogyasztóra vonatkozó egységes csökkentéshez. Miközben a Fidesz politikusai tehát azzal érvelnek, hogy csupán a fizetőképesség szerinti listán szeretnék tarifáinkat átlagossá tenni, és az állam saját hivatala kimutatása szerint erre csak az áram területén lenne szükség, addig a frakcióülésen az az álláspont született, hogy áprilisban csak a gázár csökken.