Nem szokványos kudarcunk az Európai Unióban
E kulcsfogalmak ismétlődtek kedden a GKI által szervezett Tíz éve az EU-ban – felzárkózás nélkül című konferencián. A nemzetközi összehasonlítást elgondolkodtató, és más előadásokban is vissza-visszatérő adatokkal bővítette ki Kármán András, az EBRD igazgatója, aki arra is rámutatott: a válság során az egész térség, tehát az új tagállamok régiója veszített világgazdasági pozícióiból, miközben ezzel ellentétes folyamat játszódott le Latin-Amerikában és Ázsiában.
A növekedés nem tér vissza automatikusan a válság előtti időszak ütemeihez, csak más gazdaságpolitika mentén, ami persze nem csak Magyarországra vonatkozik. Kimutatta Kármán András, hogy a növekedés serkentésének egyetlen valóságos forrása maradt: a külföldi tőkebefektetés. De ez csak akkor mozdítható meg, ha a jogi és üzleti környezet baráti, kedvező, kiszámítható.
A bankunió szemszögéből vizsgálta a felzárkózási esélyeket Farkas Ádám, az Európai Bankhatóság (EBA) főigazgatója, aki leszögezte: az európai banki integráció alapvetően átalakul. Az eurózónához nem tartozó országok szerinte egyelőre ésszerűen várakozó álláspontra helyezkednek, mert bár a szándékok egyértelműek, még nem kristályosodott ki, hogyan hozható létre olyan rendszer, amelyben érvényesül az egyenlő elbánás, az azonos, arányos teherviselés és pénzügyi védelem elve. Ám ha ez kialakul, akkor mindenképpen érdemes megfontolni a belépést, amelynek egyik leglátványosabb következménye az lesz, hogy a legnagyobb magyar bank felügyelete is az Európai Központi Bank hatáskörébe kerül.
A banki témához magyar nézőpontból szólt hozzá Jelasity Radován, az Erste elnök-vezérigazgatója, aki leszögezte: a pénzintézet marad és fejleszt Magyarországon. De grafikonokkal érzékeltette, hogy a lakossági hitelezés a 2008-as húsz százalékára zuhant, a vállalati is csökkent, ám talán az MNB hitelprogramja hozhat fordulatot.
A bankrendszer 2011-ben és 2012-ben is veszteséges volt, először a rendszerváltás után, s ezermilliárd forintnyi tőkeemelésre volt szükség, miközben a hitelkereslet zuhanása és a végtörlesztés miatt háromezermilliárd forintot ki kellett vonni. A hitelezést azonban nem a pénzhiány nehezíti, mert nincs ilyen helyzet, hanem a bizalomhiány. S arra még csak számított Bod Péter Ákos, a Budapesti Corvinus Egyetem tanára, hogy 2010-től valamiféle patrióta, az állam szerepét erősítő, a középosztályt adópolitikával segítő gazdaságpolitika bontakozik ki, de arra nem, hogy az euró bevezetése gyakorlatilag lekerül a napirendről.
Emellett az is meglepődésre ad okot, hogy a társasági adó emelésétől és a személyi jövedelemadó csökkentésétől a növekedés gyorsulását várják, s az is váratlan, hogy a tulajdoni átrendezés fontosabbá válik, mint a növekedés ösztönzése, mint ahogy azzal sem kalkulált: az euroszkepticizmus ténylegesen keleti nyitásba csap át. S persze nagyon hiányzik a nemzeti össztermékből az a 10-15 százaléknyi többlet, ami Matolcsy György gazdasági miniszter 2010-es ígéretével szemben nem jött létre.
Ehhez csatlakozott záró előadásában Vértes András, aki a GKI kibontakozási ajánlásait ismertetve kifejtette: csak a demokratikus erők kerekasztal-megállapodása teremthet új helyzetet, helyezheti vissza a magyar gazdaságot a felzárkózási pályára. Ez sem ígérkezik gyors menetnek, de ebben az esetben kerülhető csak el, hogy ne újabb elveszett évtizednek vagy évtizedeknek gyürkőzzünk neki.
